Régóta ismeri a csillagászat a szupernóvákat, melyek akkor jönnek létre, amikor a Napnál nagyobb tömegű csillag felrobban. Az általunk ismert szupernóvák közül a leghíresebb a Tycho Brahe-féle szupernóva, amit 1572-ben fedeztek fel. (Emiatt "rövidített" neve az SN 1572 lett.) A szupernóva meglehetősen közel van hozzánk, így amikor 1572-ben felrobbant, néhány hónapon át az éjszakai égbolt második legfényesebb jelensége volt.

A tudósok a mai napig figyelemmel kísérik az SN 1572-t. A NASA szakemberei nemrég újra vetettek rá egy pillantást a Chandra űrtávcső segítségével, hogy rájöjjenek, mitől néz ki úgy a szóban forgó szupernóva, ahogy.

Az SN 1572 egy Ia besorolású szupernóva, ami azt jelenti, hogy egy, a Nappal megegyező tömegű, de annál jóval sűrűbb fehér törpe anyagot szív el egy hozzá közel lévő társcsillagtól. Ez egészen addig tart, amíg az égitest tömege el nem éri a Chandrasekhar-határt. Ekkor keletkezik a szupernóva.

Amikor a robbanás megtörténik, akkor a röntgensugárzás mérésével egy olyan kép rajzolódik ki, amit alább is látni lehet. A tudósokat az foglalkoztatja a leginkább, hogy a szupernóvában látható csomók miként keletkeztek. Ennek kiderítésére különböző szimulációt készítettek, majd annak eredményét összevetették az SN 1572-ről készült képekkel.

A NASA szerint az egyik logikus magyarázat a "csomókra" az lehet, hogy a robbanásnak több kiindulópontja is lehetett. A kutatás végső célja, hogy ki lehessen számolni egy szupernóva fényességét, ami pedig a világegyetem jobb megértését teszi lehetővé.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.