Még 2021 februárjában egy fényes tűzgömb szelte át Kanada egét, aminek pályáját a kutatók követték annak reményében, hogy valahol hátha földet ér egy meteorit. Ez végül nem történt meg, ám mindez nem jelenti azt, hogy tudományos szempontból ne lett volna érdekes az esemény.

A Nature Astronomy hasábjain megjelent publikációban a kutatók azt írják, a meteor pályája és viselkedése kérdésessé teheti, hogy valóban az található-e a Naprendszer szélén – és úgy alakult-e ki –, amit és ahogyan eddig gondoltunk.

Viszonylag keveset tudunk az Oort-felhőről. Ez a Naprendszer legkülső régiója, nagyjából 2000–200 000 csillagászati egységre található üstököszóna, amelynek objektumaihoz eddig egyetlen űrszonda sem jutott még el. Időnként azonban előfordul, hogy a régióból érkezik a Naprendszer belső részébe egy-egy objektum. Ezek rendszerint megfelelnek annak a képnek, ami eddig kialakult az Oort-felhőről, valamint a Naprendszer kialakulásáról tudtunk, a kanadai meteor azonban mindezt felülírhatja.

Minek köszönhetjük, hogy ma élet van a Földön? A NASA az üstökösökre tippel

A NASA tudósai még 2016-ban figyelték meg a Catalina üstököst, melynek csóvájában szenet találtak. A szakemberek úgy vélik, ezek segítéségével alakulhatott ki a szén alapú élet a Földön.

A kutatókat az hozta lázba, hogy az objektum nagyjából 2 kg volt, és akkora lehetett, mint egy röplabda. Kiderült, valóban az Oort-felhőből származott, nagyjából 300–3500 év alatt tette meg a pályáját, a Naptól számított legnagyobb távolsága pedig legalább 100 csillagászati egység.

Hadrien Devillepoix, az ausztrál Curtin Egyetem kutatója szerint a sebessége 62 km/másodperc lehetett. Emiatt, valamint a megfigyelések miatt azonban úgy vélik, hogy az aszteroida kőből volt, nem pedig jégből. A kutatók szerint ha ez valóban így történt, akkor az objektum egészen közel a Naphoz, valahol a Jupiter környékén alakulhatott ki, majd később, a bolygókezdemények hatására kerülhetett ki a Naprendszer szélére.

Az IFLScience összegzése szerint a kutatók úgy vélik, a 10 grammnál nagyobb tömegű jeges/sziklás aszteroidák aránya az Oort-felhőben 130:1 és 5:1 között mozog. Ez meglehetősen nagy skála, ám korábban ez 100:1 és 2000:1 arány körül mozgott. Márpedig ha valóban az új számítás a helyes, akkor a kutatóknak át kell gondolniuk azt, hogy hogyan keletkeztek az objektumok a protoplanetáris korongból.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.