Tagadhatatlan, hogy a fiatalabb generáció egyre távolabb kerül a vallásosságtól, azonban az amerikaiak többsége még mindig kötődik valamelyik hithez. 2021-ben az amerikaiak nagyjából 75 százaléka vallotta vallásosnak magát.

2020-ban a Covid sok mindent megváltoztatott, így a templomba járási szokásokat is. Az embereknek kerülniük kellett a közösségeket, virtuálisan tudtak kapcsolatba lépni a közösségeikkel. Az internetkapcsolattal és képernyővel rendelkezők a konyhából vagy a nappaliból, akár pizsamában imádkozhattak együtt más, virtuálisan jelenlévő résztvevővel, prédikációkat hallgathattak, együtt énekelhettek, és mindezt valós időben.

Az azonban nem volt világos, hogy miként vélekedtek az emberek ezekről a virtuális élményekről. Továbbra is a képernyőkön néznék az istentiszteleteket, még akkor is, ha úgy gondolják, hogy biztonságos a személyes részvétel? Mit szerettek a szolgáltatásokhoz való távoli csatlakozásban? Mi nem tetszett nekik? A Pew Research az ilyesfajta kérdések megválaszolására készített felmérést.

Christianity

Általánosságban elmondható, hogy a felmérés szerint a legtöbb amerikai, aki a képernyőn nézi az istentiszteleteket, elégedett velük. Az egyesült államokbeli felnőttek kétharmada, akik rendszeresen streamelnek vallási szertartásokat az interneten, vagy nézik azokat a tévében, azt állítja, hogy „rendkívül elégedett”, vagy „nagyon elégedett” a látott szolgáltatásokkal.

Elégedettségüket fejezték ki a virtuális szolgáltatások során hallott prédikációkkal kapcsolatban is. A megkérdezettek valamivel több mint a fele azt mondta, hogy nagyon elégedett az istentiszteletek zenéjével, amelyekhez online csatlakozik vagy a tévében néz.

Ugyanakkor a megkérdezettek hajlamosak magasabb pontszámot adni a személyes közös istentiszteletre.

Míg a legtöbben elégedettek a virtuális szolgáltatásokkal, a fizikailag jelenlévők még nagyobb hányada nyilatkozott úgy, hogy rendkívül vagy nagyon elégedett a prédikációkkal (74%) és a zenével (69%) azokon a miséken, amelyeken személyesen vesz részt.

A virtuális nézők kevésbé számoltak be arról, hogy kapcsolatban érzik magukat más vallásgyakorlókkal. A rendszeres személyesen jelenlévők nagyjából kétharmada (65%) mondta azt, hogy „egészen szoros” vagy „szoros” kapcsolatot érez a többi résztvevővel, ami az ötfokú skálán a két legmagasabb lehetőség.

Összehasonlításképpen: jóval kevesebb rendszeres néző (28%) erős kapcsolatot érez azokkal az emberekkel, akik személyesen vesznek részt egy istentiszteleten, miközben ők maguk a képernyőn nézik azt. A virtuális nézőknek csak a 22 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szorosan kötődik a többi online vagy tévéző emberhez.

Érdekes megállapítás, hogy nem mindenki érzi magát teljesen elkötelezettnek, aki távolról nézi a miséket. A rendszeres nézők negyede állította, hogy általában „aktív résztvevőnek” érzi magát, viszont 32 százalékuk úgy anélkül nézi az istentiszteleteket, hogy „valóban aktív résztvevő lenne”. 42 százalék pedig azt mondja, hogy mindkettőt érzi egy kicsit.

A felmérés arra is rávilágított, hogy a koronavírus-járvány lecsengésével az amerikaiak mintegy negyede (27%) továbbra is a képernyőn nézi az istentiszteleteket. Arra a kérdésre, hogy miért néznek vallási szertartásokat online vagy a tévében, sok rendszeres néző több okra hivatkozott. De ahogy a Covid-19 világjárvány visszahúzódik, a kényelem a leggyakrabban választott lehetőség, és nem a betegség elkapásától vagy terjedésétől való félelem.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.