Az „ehető elektronika” egy újabban növekvő terület, amely nagy hatással lehet a gyomor-bélrendszeri betegségek diagnosztizálására és kezelésére, valamint az élelmiszerek minőségének vizsgálatára. A jövő ehető elektronikus rendszereinek fejlesztése során viszont az egyik legnagyobb kihívás az ehető áramforrások megvalósítása.

Az Olasz Műszaki Intézet (IIT) kutatói, az összes élőlényben lezajló biokémiai reakciókból merítve ihletet, olyan energiaadót készítettek, amelyet bátran le lehet nyelni. Olyan anyagokból indultak ki, amelyeket általában a napi étrend részeként fogyasztanak az emberek. Anódként riboflavint (amely például a mandulában található), katódként pedig kvercetint (a kapribogyóban jelen lévő összetevőt) használtak. Az elektromos vezetőképesség növelésére aktív szenet (egy széles körben elterjedt, vény nélkül kapható gyógyszert) vetettek be, míg az elektrolit vízbázisú volt.

Istituto Italiano di Tecnologia

A rövidzárlat elkerülése érdekében minden akkumulátorban szükséges leválasztó a sushiban található nori hínárból készült. Ezután az elektródákat méhviaszba kapszulázták, amelyből két élelmiszer-minőségű arany érintkező (a cukrászok által használt fólia) jön ki egy cellulózból származó hordozón. Az akkumulátorcella 0,65 V-on működik, ez a feszültség elég alacsony ahhoz, hogy lenyeléskor ne okozzon problémákat az emberi szervezetben. 48 mikroamper áramot tud biztosítani 12 percig, vagy néhány mikroampert több mint egy órán keresztül, ami elegendő kis elektronikai eszközök, például kis teljesítményű LED-ek áramellátásához korlátozott ideig.

Egyelőre még csak koncepcióról van szó, amellyel a kutatók az életképességet bizonyították. Arra azért felhívják a figyelmet, hogy a valós alkalmazásokhoz még le kell majd kicsinyíteni az akkut. A lenyelhető, nem mérgező elemek egyébként a gyermekjátékokban is fontos szerepet kaphatnak majd a jövőben.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.