szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Sokkal összetettebb a Jupiteren látható sarki fény – és most a NASA egyik legfejlettebb űrteleszkópja segített jobban megérteni, miben más, mint a földi sarki fények.

Látványos felvételeket lőtt a James Webb Űrteleszkóp a Jupiter északi pólusánál pompázó sarki fényről, melyek százszor fényesebbek a földi sarki fényeknél. A NASA űrteleszkópjának köszönhetően most első ízben lehet ilyen részletességgel látni a Jupiter sarki fényét.

Mint ismert, a földi sarki fények a napviharokból erednek – a töltött részecskék ütköznek a légkör felső rétegeivel, ez pedig energizálja az ott található gázokat, s végül kialakul a jellegzetes ragyogás. A Jupiter esetében azonban a Napból érkező töltött részecskék mellett van egy másik tényező is – és ezt a felfedezést a James Webbnek köszönheti a tudomány.

Kiderült ugyanis, hogy az óriásbolygó erős mágneses mezeje még a környezetéből is magához tudja vonzani a töltött részecskéket, például azokat is, amelyek az egyik holdján, az Io-n történt vulkánkitörésekből származnak. Ezek a források pedig egy sokkal komplexebb „sarki fényt” eredményeznek a Jupiteren.

Az űrteleszkóp nagy érzékenységű infravörös kamerája (NIRCam) segítségével a szakemberek olyan részleteket, valamint fényes foltokat is meg tudnak figyelni, melyek az elődje, a Hubble révén nem voltak lehetségesek.

Webb Captures Jupiter’s Aurora

NASA’s James Webb Space Telescope has captured a spectacular light show on Jupiter – an enormous display of auroras unlike anything seen on Earth. These infrared observations reveal unexpected activity in Jupiter’s atmosphere, challenging what scientists thought they knew about the planet’s magnetic field and particle interactions.

Jonathan Nichols, a Leicesteri Egyetem szakembere, aki a felvételeket készítő csoportot is vezette, elmondta: azt szerették volna látni, hogy milyen gyorsan váltakoznak a sarki fények a Jupiteren. Arra számítottak, hogy nagyjából negyedóránként – ehelyett arra lettek figyelmesek, hogy az egész sarkvidék folyamatosan fényben úszik, esetenként másodpercenként váltakozva.

A csapat egyébként egyszerre tudott felvételt készíteni a James Webb és a Hubble segítségével, így az ultraibolya és a közeli infravörös felvételeket is össze tudták vetni – s mint kiderült, előbbi olyan részleteket is meg tudott örökíteni, melyeket utóbbi már teljesen figyelmen kívül hagyott. Hiába, ennyit tesz három évtizednyi technológiai fejlődés.

A kutatók abban bíznak, hogy a mostani eredmények segíteni fognak abban, hogy jobban megértsék a Jupiter mágneses mezejének belső működését – több más kérdés megválaszolása mellett. A gázóriás légkörével kapcsolatban ugyanis még sok az ismeretlen.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!