Zentai Péter: Nem tudom hogy van ezzel, de szerintem Németországban és néhány más nyugati országban szabályos pánikot keltenek a nukleáris energia alkalmazása ellen. Mintha a japán dráma csak kitűnő ürügyül szolgálna az anti-atom lobbi számára.

Klaus Reicherter: Jómagam viszont csak üdvözölni tudom, hogy a berlini kormány - a világon elsőként - dönteni mert egy sor atomerőmű átmeneti lekapcsolásáról.

Z. P.: Szerintem ez pánikreakció, Németország fizikus képzettségű kormányfője – józan eszének, szakmai meggyőződésének ellenére - engedelmeskedni kényszerül az atomenergia ellen hiszterizált tömegek hangulatának. Ugyanakkor  végül is a tömegek járnak rosszul, mert az óriási kapacitások kiesése nyomán drágulni fog az áram. Pláne, ha más EU-országok is követni fogják a német példát.

K. R.: A politikusokkal ellentétben engem kizárólag tudományos-szakmai szempontok vezérelnek. A szeizmológiai, geológiai, szerkezetföldtani tudományok szakmai folyóiratában, az International Journal of Earth Science következő számában megjelenő tanulmányunkban bizonyítékokkal állunk elő arra vonatkozóan, hogy az elmúlt évtizedekben politikai, gazdasági dötéshozók, illetőleg nukleáris reaktorok, erűművek,  hulladéktárolók tervezői komoly, akár végzetes hibákat követtek el. Mellékes körülményként fogták fel ugyanis az Európa közepén, főként a Németország területén fenyegető természeti katasztrófákat.

Z. P.: Ha valahol, akkor éppen Európában kell a legkevésbé számítani óriási földrengésekre. A nukleáris erőművek építésénél – tudomásom szerint – mindenütt messzemenően figyelembe veszik az esetleges földmozgások  okozta következményeket.

K. R.: Éppen azt bizonyítják a nemrégiben – persze jóval a japán tragédia előtt – végzett, most publikálandó kutatásaink, hogy Európa középső régióiban igenis nagyon súlyos  földrengések következhetnek be. Ugyebár egyebek között korábban lejátszódott mozgások hátrahagyott nyomait, továbbá töréseket, gyűrödéseket, üledéket kutatunk a közetrétegekben: ezek részletes elemzéseiből következtethetünk a múltban történt katasztrófák jellegére, azok ismétlődésének sűrűségére, újból jelentkezésük valószínűségére. Dióhéjban összefoglalva: a vizsgálati eredmények egyértelműsítik, hogy Köln körzete, továbbá Hessen és különösen délnyugaton, Karlsruhe, valamint Svájc északi régiói nem egyszerűen veszélyeztetett körzetek, hanem kimondottan nagy valószínűséggel fognak ott bekövetkezni egészen erős rengések. Megalapozatlan mítosz egyébként, hogy Európa földrengésbiztos régió. Észak-Németországot még nem is említettem, holott az a rész azért különösen figyelemreméltó, mert hét nukleáris erőművet telepítettek ott és azért tervezik arrafelé megépíteni Németország és Európa egyik legnagyobb hulladéktárolóját, mert úgy tartják, az északi területek földrengésbiztosak. Nos, kutatásaink éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják... Csak az elmúlt másfélezer évben, csak a mai Németország és Svájc  területét háromszor sújtotta 6-osnál nagyobb fokozatú rengés. Számításaink szerint a veszélyeztetett németországi körzetekben – amelyek mindegyikében találhatók nukleáris reaktorok - azok a földrengések, amelyek nagy katasztrófákat okozhatnak, körülbelül 475 évenként ismétlődnek. A legutóbbi óriási földmozgások az ezernégyszázas évek elején történtek. Csak ismételni tudom: e közép-európai térségben az újabb nagy rengések időben közeli bekövetkeztének igen nagy a valószínűsége.

Z. P.: De hiszen  a németországi és nyilván a többi európai nukleáris erőművek is símán elbírják az ilyesfajta megterheléseket. Úgy tervezték, úgy kivitelezték őket.

K. R.: És Japánban? Ott nem ezt teszik? Nagyon is körültekintően építették az erőműveket. És mégis bekövetkezett, ami bekövetkezett. Ugyanis előre maximalizálták a tervezésnél a várható rengések erejét. Egyszerűen nem feltételezték – csak matematikai valószínűséget adtak neki –, hogy bekövetkezik egy kilences fokozatú rengés, továbbá képtelenség az építésnél számolni a természeti katasztrófák sorának különösen ritka egybeesésével. Az általam végzett kutatásokkal foglalkozó Spiegel-cikkben olvasható az is, hogy Németországban tíz-tizenöt-húsz évvel ezelőtt készített geológiai tanulmányok sora hívta fel a figyelmet olyan természeti katasztrófasorozatok bekövetkeztének veszélyeire, amelyeket földrengések válthatnak ki. E tanulmányokat a politikusok és más döntéshozók a szőnyeg alá söpörtek. Mondván, hogy a drámai forgatókönyvek megvalósulásának nincs igazi valószínűségük. Ezen az alapon azután – mint kiderült - nem egy nukleáris erőmű építéséhez a geológusi, szeizmológusi, szerkezetföldtani szakvélemények elkészülte előtt hozzáláttak. A természettudósi vélemények jó részét több esetben mindmáig teljesen figyelmen kívül hagyták.

Z. P.: Mindebből arra kellene következtetni, hogy az összes olyan németországi, sőt az összes olyan európai atomerőművet is le kellene véglegesen  állítani, ahol a földtani kutatások kétségeket támasztanak. Ezt javasolja?

K. R.: Egyelőre időleges leállításra van szükség. Néhány hónapon át újból át kell tanulmányozni a korábban készült és elhallgatott, vagy nem kellőképpen figyelembe vett tudósi szakvéleményeket. Ahol nem egyértelműen megnyugatató a helyzet, ott igenis véglegesen be kell zárni az erőműveket. Japán arra tanít, hogy soha többé nem szabad háttérbe szorítani, figyelmen kívül hagyni, gazdasági, esetleg politikai érdekeknek alá rendelni a természet munkájához kapcsolódó bármely szcenáriót, csupán azon az alapon, hogy bekövetkeztének elhanyagolhatóan csekély a valószínűsége.