Tisztelt világkongresszus, kedves zsidók a világ minden tájáról! Nagy megtiszteltetés a számotokra, hogy magam is eljöttem nyitóbeszédet mondani erre a fontos tanácskozásra, nem pedig csak videoüzenetet küldök, pedig az időt spórolna. Az üzenet ugye világos: jelenlétem önmagában is azt szignalizálja, hogy ez a kormány a szívén viseli a magyarországi zsidó közössség sorsát, bármit gondolnak is önök, vagy a Soros, vagy a bogárlászlói értelemben vett háttérhatalom erről.

Rövid leszek, úgyhogy rögtön szeretném is a hírértékkel kezdeni: képzeljék el, hosszú évek után megújul a Központi Zsidósablon, tehát már hamarosan teljesen új frázisokkal, frappáns szófodulatokkal fogunk elnézést kérni a mindenkori antiszemita kilengésekért, rabbik megfenyegetéséért. A szavakat szakértőink igyekeznek úgy összeválogatni, hogy legalább a következő két-három évre kitartsanak. Az mondjuk változatlanul benne marad, hogy a kormány a legszigorúbban fellép az antiszemita jelenségek ellen, hangsúlyozva, hogy miután megtörténtek.

Kormányzati lépéseink csattanós cáfolatát jelentik elnökük alaptalan, idegenszerű vádaskodásának, miszerint hazánkat külföldön "idegenellenes és egyre inkább antiszemita országként érzékelik", én magam pedig "a magyar nacionalizmus vezető ideológusa" lennék. Ez kérem nevetséges, ideológusként soha nem törtem vezető szerepre.

Hogy akkor mit akarunk a Jobbik szavazótáborától? A szavazataikat. Ugye önök sem gondolják komolyan, hogy az a jó, ha a rasszista szavazók a rasszista pártra szavaznak? Amely ezzel bejut a parlamentbe? Nem sokkal jobb helyen van a szavazatuk az Európai Néppárt tagjánál? És ha ez így van, időnként lépéseket is kell tenni ennek érdekében? Hát bizony! Éppen önök ne tudnák, mit jelent a kompromisszumkészség? Jó, onnantól fogva persze képviselni kell ennek a szavazótábornak az érdekeit is, de itt már olyannyira nem tudom követni a saját logikámat, hogy kénytelen vagyok mindezt Magyarország belügyének tartani, amelybe tisztelettel kérem, ne szóljanak bele.

Önök nyilván felháborodtak Szaniszló úr kitüntetésén – higgyék el, nem tudtuk, ki ő, mi sosem nézzük az Echo tévét, hányszor mondtam a Szélesnek, hogy csináljon nézhető tévét. Aztán ugye vissza is kértük azt a díjat. Önök és itteni elvbarátaik ugyanígy kiakadtak a kvázi hivatalos Jobbik-zenekar énekesének kitüntetésén, pedig a magyarázat egyszerű: a kitüntetéssel a kormány nemzeti, közösségi szempontokat vett figyelembe. És reméljük, önöknek is fontos érték "a magyar nemzeti motívumokat rockzenével ötvöző zeneszerzői és dalszövegírói munkásság", már persze ha nem kívánnak viszályt szítani többség és kisebbség között, amit nagyon nem ajánlunk.

Lejárt az időm, ha jól sejtem, egy probléma maradt csak, azt Bayer Zsoltnak hívják, vele viszont soha nem fogjuk megtagadni egymást. Köszönöm a figyelmet. Kell még valamit mondanom, Zoltán?

(Amennyiben a minden igényt kielégítő beszéd után még kérdéseik lennének, vagy hozzáfűzni valójuk volna, arra itt van mód.)