Mint a hazánkért aggódó polgárok tudják, Norvégia és szövetségesei különösen aljas eszközökkel próbálják aláásni hazánk egységét és erős bástyaságát. A gyökereinkre emeltek fejszét, köztük mindenekelőtt Lázár Jánosra, de támadnak mindent, ami fontos nekünk: asszonyverést, buziverést, a sajtó szigorú rendszabályozását, és a háborítatlan lopást is. Egyszóval mindent, ami magyar hagyomány. Ehhez árulókat, felforgatókat pénzelnek, akik odáig mennek arcátlanságukban, hogy adatokat igényelnek minisztériumoktól meg önkormányzatoktól, sőt még tüntetni se szégyellnek csak azért, mert a gyökereink kirúgatnak egy-két főszerkesztőt.

Minden stratéga tudja, hogy ha lehetséges, a háborút az ellenség területén kell megvívni. Eljött az ideje az ellentámadásnak.

A norvégok négymilliárd forintból bomlasztanak Magyarországon, ez, lássuk be, nevetséges aprópénz, ennyiből épít magának budit a mi bölcs vezérünk otthonra. Tehát először is csippentünk négymilliárd forintot, és kurvára ne merje megkérdezni senki, hogy honnan csippentjük, mert ráküldjük az adóhatóságot.

Aztán megszervezzük a Magyar Alapot Norvégiában.

Hol van az megírva, hogy csak liberális célokat lehet támogatni más országokban? Egyenjogúságot meg átláthatóságot? Mi is berendeztünk egy tök jól működő országot ezek nélkül, és most felnyitjuk a dekadens Nyugat szemét.

Kell egy alternatív színházi társulat először is, ők a remény színházát fogják meghonosítani Norvégiában; nem ám olyat, ami mindig csak kérdez meg dilemmázik, hanem amelyik megmondja, hogy a villanyárammal kezdődött a romlás. Kellenek továbbá antifeminista szervezetek, akik bátran kimondják, hogy szüljön az a szőke kurva három gyereket, és akkor majd kevesebb lesz a pofon, mert jut belőle a kölyköknek is. Aztán vannak biztosan rendes konzervatív egyletek is ott, akik nem csípik a buzikat; ha jól kitömjük őket pénzzel, fel is vonulnak megmutatni a hetero büszkeségüket.

A közpénzügyi filozófiánkat egy kicsit nehezebb lesz elterjeszteni. Ott szükség lehet arra, hogy Lázár János személyesen mesélje el a tufa skandinávoknak, mennyire kényelmes, ha senkinek semmi köze az ő zsebéhez, és annyit vadászik meg üdül, amennyit csak akar. Például a Magyar Alap fogja kifizetni a lehető legtöbb csillagos szállodát Oslóban. Fognak álmélkodni a halvérű norvégok!

De a kitartó bomlasztás meg fogja hozni a gyümölcsét. Egyre több norvég figyel fel majd a magyar útra, álmélkodva mesélik egymásnak, hogy bezzeg Magyarországon még vannak igazi urak, akik lophatnak, csalhatnak, trafikmutyizhatnak, és ha meg meri írni a sajtó, akkor kirúgatják az újságírót.  És látni fogják, hogy igen, ez az, amit ők elveszítettek a nagy fene liberalizmusukban: a gyökereiket, az ilyen vaskos, férfias, mély gyökereket. Irigykedni fognak, aztán tüntetni, végül kitör a fülkeforradalom, és valószínűleg perszonálunió lesz a vége, mert nem találnak a saját soraikban olyan jellemeket, mint a mi gyökereink.

Elég a defenzívából. Hinnünk kell abban, hogy a mi világképünk nyílt vitában is legyőzi a dekadens skandináv ultraliberalizmust. Számoljunk le a szégyenkezéssel, mutassuk meg magunkat bátran. Miért ne exportálnánk a Nemzeti Együttműködést?