„Magyarországon megtörténhet egy politikai merénylet? Ezt mondja?

Persze, hogy lehet. Hogyne.

Egy Simicskát le lehet lőni?

Le, le, le. Engem is le lehet lőni.”

(Simicska Lajos villáminterjúja a Hír24-nek.)

Persze hír az is, hogy Simicska Lajos keresetlen szavakkal illette Orbán Viktort. Sőt, valószínűleg több kattintást és nagyobb nézettséget hoz, jobban eladható sztori. De a különböző testnedvekhez való hasonlításnál sokkal érdekesebb, hogy Simicska valami egészen máshoz is hasonlította Orbán Viktort: maffiafőnökhöz, aki hatalma megtartása érdekében a politikai gyilkosságtól sem riadna vissza.

Nehéz olyat is állítani, hogy Simicska megbízható forrás lenne, hiába keringenek alátámasztottnak látszó pletykák, hogy ez a kormány – például Lázár János az RTL-lel való tárgyalás során – olyan eszközöket is bevet a zsarolástól a megfélemlítésig, amelyek nem tartoznak a hagyományos értelemben vett kormányzás eszköztárába. Ha Simicska Lajos, Orbán Viktor egykori jó barátja és katonatársa, a Fidesz korábbi legfontosabb embereinek egyike azt állítja a miniszterelnökről, hogy meg akarja öletni, annak súlya van. Még akkor is, ha Simicska Lajos vélhetően ideges volt.

Innentől kezdve három lehetőség képzelhető el. Az első, hogy Simicska Lajos nem tartja komolynak a fenyegetést, csak ártani akart Orbánnak. Ez lehetséges, de elég sokféle eszköz áll rendelkezésre a közösen megélt, politikailag is kínos történetek elmesélésétől mondjuk annak megszellőztetéséig, hogy Orbán Viktornak a vagyonnyilatkozatával ellentétben nem 940 ezer forintos megtakarítása van, hanem mondjuk ennek tízezerszerese. A második lehetőség, hogy Simicska valóban tart egy merénylettől, és ezt hirtelen felindulásból formába is öntötte, ami nem kizárható. A harmadik ennek továbbgondolt változata: Simicska éppen azzal akarta magát bebiztosítani, hogy előre felveti egy merénylet lehetőségét – azaz ha valódi fizikai sérelem érné, mindenki Orbánt és körét sejtené a dolog mögött. Ezt a maffiavádat pedig még Magyarországon sem lehet súlyos politikai következmények nélkül túlélni.

Az őszödi beszédnek is volt egy hasonló, igen érdekes tanulsága. 2006-ban Gyurcsány Ferenc rendkívül érthető, olykor trágár formában beszélt az MSZP-frakcióhoz. Ezért is volt belőle olyan könnyű az ellenfelek számára politikai üzeneteket gyártani. Azt mindenki érti, hogy „hazudtunk”. De a legérdekesebb mégis az volt, hogy Gyurcsány – helyesen vagy tévesen – azt gondolta, hogy ezekkel az emberekkel így kell beszélni, ez az a nyelv, amit megértenek. A Simicska-féle megnyilatkozásnak sem az Orbánra aggatott jelzők a legérdekesebb elemei, hanem az, hogy Simicska szerint Orbán akár meg is öletné őt a hatalomért. Vagy legalábbis nem tartja annyira irreálisnak a felvetést, hogy ne mondja ki a médiában.

Márpedig magyar miniszterelnököt a rendszerváltás óta még nem vádoltak meg olyasmivel, hogy bárkit megöletne. Mindez persze még arra sem bizonyíték, hogy Orbán Viktor fejében egyáltalán megfordulna ilyesmi – de arra igen, hogy a Fidesz erős emberei ezt gondolják egymásról. A kormányzó pártban uralkodó szervezeti kultúra leginkább egy maffia vezetőinek kapcsolatát idézi.

Csakhogy ez nem egy bűnszövetkezet, hanem egy ország, ami akkor lesz sikeres, ha vezetői saját érdekeik mellett legalább egy kis érdeklődést mutatnak a közügyek iránt. Például a gazdaságban nem kizárólag a megszerezhető pozíciókat, egészségügyben nem kizárólag megtakarítható és ellopható pénzt, a médiában nem kizárólag a hatalomhoz vezető sárga köves utat látják. Simicska Lajos mondatai – egyébként egész létezése – pontosan arról árulkodnak, hogy ezek a szempontok nemhogy másodlagosak, de nevetségesek Orbán Viktor számára.