Amerikával nem kell jóban lenni, de az van, hogy jó dolog – már akkor, ha politikai eszményeink, hitvallásunk, világról alkotott képünk valamelyest rokonítható. Ha nem, akkor persze nincs mit erőltetni.
Nem tehetünk mást, mint hogy a legszigorúbban elítéljük ezt a politikát.
Az ember, aki a társalgást uralja, megnevezte a kiiktatandó ellenséget. Valóban tisztább a kép: a komcsizás felett eljárt a szélkakas.
Aki valóban patrióta, tehát nemzeti ügynek tekinti az Orbán-kormány bukását, annak támogatnia kell az EU esetleges szankcióit Magyarország ellen. De nem ez a lényeg. Komoly szellemi, jellembeli, kulturális és attitűdbeli váltás kell.
Na, most aztán jól átvizsgálják majd mind. És meg lesz mondva, ki a jó civil, és ki a rossz.
A zsidó állam nemcsak a Közel-Keleten idegen test, hanem itt, Európában is. Az Izraelről (és kb. öt perc után elkerülhetlenül: a zsidókról) szóló európai diskurzus elválaszthatatlan az alulinformáltság, az előítéletesség, a közöny és a teljes nihilizmus térnyerésétől.
Alapvető elveket nem írhatnak felül rövid távú érdekek.
Mit üzennek nekünk, többieknek az alkotmányosság legfőbb őrei? Azt, hogy kapjuk be. Azt, hogy ha itt valami nem tetszik, lehet menni Strasbourgba. Azt, hogy egy teljesen nyilvánvalóan korrupt eljárást is le kell nyelnünk, a "köz" érdekéből.
Kimondom, nem körülírom: ti nem hisztek semmiben. Értitek? Semmiben.
Tanulságos eredményekkel zárult az európai választás, és azóta is áll a bál Juncker ürügyén. Még tanulságosabb, ahogy erre azok reagáltak, akik még így 21 éves fennállás (és 10 év magyar tagság) után sem értik, miről szól az Európai Unió.
Nem beszélni kell arról, hogy a stadionpénzből meg lehetne oldani a gyermekéhezést, hanem gyerekek etetését megszervezni.
Az alacsony minimálbér a kizsákmányolás eszköze. A vállalatok nem fizetik ki a munkások által előállított értéket.
A mai napig rosszul alszom, ha arra gondolok, ami az 56-os mártírokkal történt, meg hogy azóta is évente kétszer hivatkozni kell rájuk.
Ugyanúgy nyúlják le és titkosítják a történelmet, mint a birkatrágyát. Azzá is válik a kezükben.
A média- és reklámpiaci front mögött valakik egy másik, lényegesen veszélyesebb frontot nyitottak, érzékelhetően minden külön konzultáció nélkül.
Annyi biztos csak, hogy az Alkotmánybíróságnak fogalma sincs az internetről. A remény ismét Brüsszelben tanyázik.
Milliárdokat Lázár János ügyeinek kutatására! Ez az, amire Norvégia büszke lehetne.
A fideszes narratíva szerves folytatása a tavaly júniusi Bilderberg-Bajnai-Viviane Reding hisztériának. Akkor is és most is egy, a Magyar Nemzetben megjelent nettó spekuláció szivárgott át a köztévébe és a köztudatba.
Őrület, de nincs benne rendszer: az EU-ról semmi kreatívat nem gondoló magyar baloldal kizárólag arra használja az EU-t és intézményeit, hogy az majd megvédhessen bennünket Orbántól.
Európa a Dalfesztivállal ismételten megmutatta, hogy milyen nagy becsben tartja az egyéni jogokat. Ám elkeserítő az az ellentmondás, amely az egyéni jogok tényleg felemelő értelmezése és a kollektív – etnikai, nemzeti – jogok görcsös elutasítása között immár huszonöt esztendeje újra meg újra megmutatkozik.
Trump és az éppen ott tárgyaló Meloni is hallhatta, amint Elon Musk és Scott Bessent majdnem összeverekszik.
A tudósok egy része előrebocsátotta, kivonulással tiltakozik a miniszterelnök poloskákról szóló szavai ellen.
A fideszes provokátor lényegében Jézushoz hasonlította magát, de nem büszkélkedett túlságosan az akciójával.
Úgy tűnik, mégis van olyan politika, ami megjelenhet a Művészetek Házában.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
