A napjainkban vidéken uralkodó helyzetet Lamperth Mónika így jellemezte: "A polgármester, a jegyző, az orvos el tudja vinni a gyerekét a 20 kilométerrel arrébb lévő városi iskolába, míg helyben a szegény családból származó gyerekek maradnak. Ezzel együtt vándorolnak a pedagógusok is."

Ahogy a miniszterasszony előre sejtette, javaslata jókora vitát kavart, állást foglaltak szakemberek, így Vekerdy Tamás gyermekpszichológus is. Ő nem hisz abban, hogy Magyarországon járható út lenne a szabad iskolaválasztás megszüntetése, és a lépés egyenlő esélyeket teremtene a hátrányos helyzetűek és a jobb módúak számára. "A gyermekek esélyegyenlőségének javítását a pedagógusképzés megváltoztatásával kellene kezdeni", nyilatkozta az

Vekerdy Tamás

Inforádiónak, és emlékeztetett: Kennedy, a legliberálisabb amerikai elnök korában még fegyveres testületeknek kellett vigyázniuk azokra a buszokra, amelyeken fehér és fekete diákok egyaránt utaztak. Nálunk minden feltétel hiányzik az efféle, kikényszerített „iskolabuszoztatáshoz”. Márpedig eszközök híján sem az oktatási minisztérium, sem pedig az önkormányzatok nem képesek meggátolni a jobb módú szülőket, hogy elit iskolákba hordják a gyerekeiket, azaz a látens szegregáció fennmarad.

Mint az várható volt, elutasították a miniszter javaslatát a Fidesz szakpolitikusai, köztük Pokorni Zoltán is, aki rendületlenül kitart a szabad iskolaválasztás megőrzése mellett, amit a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmányának tekint. Az SZDSZ oktatáspolitikusainak egy része osztja ezt az álláspontot. De nem mindenki. Bogdán János, az Országos Cigány Önkormányzat szóvivője például üdvözölte a miniszteri javaslatot. Szerint felül kellene vizsgálni a szabad iskolaválasztást , melynek gyakorlata „a szegregált oktatás melegágya". Hozzátette: a szabad iskolaválasztás a cigány gyerekek esetében szabad tanulóválasztást jelent, mert az iskola dönti el, felveszi-e őket tanulóként. Az OCÖ hónapokkal ezelőtt már javasolta, hogy azok a gyerekek, akik nem a lakhelyük szerinti általános iskolában tanulnak, ne vihessék magukkal az állami fejkvótát a húsz-harminc kilométerrel arrébb lévő iskolába.

A szabad iskolaválasztás estleges általános korlátozása egy következő lépcsőfok lenne, ugyanis az önkormányzatok által fenntartott iskolákban már idén bevezették a körzetesítést.  Az  általános iskoláknak előírják, hogy a körzetükben élő szülők gyerekeit válogatás nélkül fel kell venniük az első osztályba -  előnyben részesítve a halmozottan hátrányos helyzetű jelentkezőket.  Az első tapasztalatok egyelőre kedvezőtlenek.
A rendelkezés sem az iskolákból, sem a szülőkből, sem a diákokból nem váltott ki osztatlan lelkesedést - írta nemrég a Népszabadság tudósítója. Gyorsan megnyíltak a kiskapuk is, tehetősebb szükők  magániskolába íratták gyerekeiket. (Jelenleg az összes közoktatási intézmény ötöde sorolható ide.) Jövőre a kiskaput  részben becsukják: azokat  a magániskolákat  is kötelezik  a körzethez tartozó gyerekek felvételére, amelyek állami támogatást kapnak.  

Az alapfokú oktatásban érvényesülő szegregáció súlyos gond, amely összefügg a legszegényebbek, elsősorban a romák halmozottan hátrányos helyzetével.  A nagyarányú, helyenként ötven százalékot is meghaladó munkanélküliség, a térbeli elszigeteltség, a rossz lakásviszonyok, a járványszerű megbetegedések orvoslása legjobb esetben is csak hosszabb távon oldható meg, és a megoldásban az oktatásnak döntő szerepet szán a kormányzat. Ám a jelenlegi társadalmi közeg, az általában jellemző elutasítottság nem kedvez az iskolai integrációnak, megnehezíti a roma fiatalokat is sújtó szegregáció felszámolását.  

Halász Gábor

A szabad iskolaválasztás korlátozása, illetve felszámolása,  akár a körzetesítéssel összekötve, akár anélkül, ahogy lényegében a szocialisták javasolják,  politikailag kockázatos lépés lehet. A kis falvakban élő, de még dolgozó szülők –gyerekeiket féltve – feltehetően elvándorolnak ezekből a térségekből, s ez visszaüthet, erősítheti a már most erős lakóhelyi szegregációt. A legtöbben nem tudják megengedni maguknak, hogy gyerekeiket alapítványi vagy magániskolába írassák be, és fizessék az állami támogatás csökkenése miatt folyamatosan növekvő költségeket.

"A dilemma nem új keletű, az esélyegyenlőség eszméje és a szabad iskolaválasztás minden országban konfliktusban áll egymással" – reflektált Lamperth Mónika javaslatára a hvg.hu-nak Halász Gábor, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos tanácsadója. "A szakma már két-három éve vitatkozik arról, szükséges-e korlátozásokat bevezetni. A probléma az, hogy a szülők mindent megtesznek azért, hogy gyerekeik a legjobb képzést kapják, csakhogy az ennek hatására kialakult szegregációt nehéz ellensúlyozni. Az iskolaválasztás korlátozását, ahogy tudják, ki fogják játszani az emberek. Úgy vélem, a szegregációt elsősorban nem az egyéni szabadság korlátozásával kellene felszámolni" – hangsúlyozta a mai magyar közoktatással foglalkozó szociológus.

Nincs tökéletes megoldás, nehéz összeegyeztetni az állami iskolarendszer két ambiciózus célját, a legszegényebb, elsősorban roma fiatalok művelődési hátrányának leküzdését, és egyúttal a jó képességű tanulók  legkorszerűbb követelmények szerinti képzését. Halmozottan hátrányos helyzetűek felzárkóztatása, és a kiemelkedő tehetségek felfedezése és gondozása egy és ugyanazon osztályban? Kemény dió.

Pelle János