Csintalan Sándor

Cs. S.: Jókora utat tettünk meg napjainkig a kilencvenes évek első felétől, amikor Szabó Albert és uniformisba bújtatott társai puszta megjelenésükkel riogatták a közvéleményt. Tény viszont, hogy az én esetemet kivéve még mindig jelzésértékű az erőszak, ugyanis a képviselők házára dobott Molotov-koktélt egyelőre gázolajjal készítették, amely nem egykönnyen kap lángra. De ha így megy tovább, megjelennek a benzines Molotov-koktélok is, amelyek már kiválóan alkalmasak gyújtogatásra. Ha egy politikai csoport elkezdi saját céljaira használni az erőszakot, akkor beindul az ördögi kör, ahol nincs megállás, el kell jutnia a gyilkolásig, az emberhalálig. Amikor engem decemberben a társasházunk alatti garázsban négyen vascsövekkel brutálisan megvertek, csak a szerencsémnek köszönhettem, hogy a fal mellé húzódva nem értek annyira az ütlegek. Ha a támadóimnak nyílt téren sikerül leteríteniük, valószínűleg agyonvernek.

hvg.hu: Kiderült-e valami azóta a támadókról? Tájékoztatja-e a rendőrség a nyomozás állásáról?

Cs. S.: Nincs információm arról, hogy mit derített ki a rendőrség. Nem is kérdezem őket, mert nem segítené a nyomozást. De a részletek nem is érdekelnek, csak a végeredmény. Figyelemre méltónak tartom, hogy a legújabb eseteket, az MSZP-s képviselők házát ért támadásokat a nyomozó hatóság „terrorcselekménynek” minősítette, míg a decemberben engem ért támadást „rablásnak”, arra való tekintettel, hogy elvitték a pénztárcámat. Ebben volt annyi logika, hogy köztörvényes bűncselekmény elkövetőit jogsegélyegyezmény keretében könnyebb külföldről kikérni. Úgy tűnik, most mégis egyesítik, azonosan bírálják el a különféle ügyeket, tekintettel arra, hogy az utóbbi időben elkövetett összes támadást a Magyarok Nyilai Felszabadító Hadsereg vállalta magára. Az a benyomásom, hogy a nyomozó hatóság egészen az utóbbi hetekig nem vette igazán komolyan ezeket az ügyeket. Holott megengedhetetlen, hogy egy csoport erőszakkal vagy azzal való fenyegetőzéssel próbálja álláspontjuk megváltoztatására rávenni a politikusokat és a közszereplőket. Innen egyenes az út a terrorakciók elkövetéséig. Mintha ezt már a miniszterelnök is felfogná, erre utalhat a változás a rendészeti minisztérium élén is. Az én esetem annyiban hasznos lehet, hogy néhány emberben felderengett, hasonló sorsra juthatnak, mint én, és ez kollektív szolidaritást váltott ki.

hvg.hu: Szocialista politikusok szerint ezeknek az ügyeknek a hátterében a jobboldal szélsőséges, antiszemita csoportjai húzódnak meg.

Cs. S.: Tény, ami tény, létezik nálunk egy ilyen erőszakkultuszt ápoló, szélsőjobboldali antiszemita szubkultúra, és támadóim kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy ők is idetartoztak. De mindaddig, amíg nem fogják el őket és térképezik fel a kapcsolataikat, két verzió képzelhető el, és egyiket sem lehet kizárni. Az egyik: valóban azok voltak, akiknek látszottak. A másik: csak azt a látszatot akarták kelteni, hogy radikális szélsőjobboldaliak, de csak felbérelt brigantik voltak. Az utóbbi változatot sem lehet kizárni, ugyanis Nérótól Hitlerig tömérdek „álcázott” merényletet követtek el, és mint tudjuk, Sztálin is többször folyamodott ehhez a módszerhez. A terjedő erőszakra való hivatkozás, illetve reagálás érdeke lehet a mindenkori hatalomnak is, ilyesmire a huszadik századi magyar történelemben is bőven akadt példa. Ezért szeretném, ha a hatóságok gyorsan végére járnának ezeknek az ügyeknek. Elképesztőnek találom, hogy eddig senkit sem sikerült meggyanúsítani, és a régebbi merényletek, így azok is, melyeket az 1998-as választási kampány idején követtek el, a mai napig felderítetlenek. De nem sikerült eredményt elérni a nyomozóknak Balla Irma debreceni önkormányzati képviselő meggyilkolása ügyében sem. És ne feledkezzünk el az olyan, a közelmúltban elkövetett, kifejezetten politikai motivációjú bűncselekményekről sem, mint a Magyar Televízió épületének tisztázatlan körülmények között lefolyt ostroma vagy a Teve utcai rendőrpalotára leadott géppisztolylövések. Ezekről sem tudunk szinte semmit.

hvg.hu: A polgári rend felforgatása, merényletekkel való destabilizálása a jobboldali szélsőségesek történelmi öröksége Magyarországon.

Cs. S.: Merénylőim esetében figyelembe kell venni, hogy fejlett logisztikával, kiépített szervezeti háttérrel rendelkeznek, és tisztázatlan, hogy erre hogyan tettek szert. Támadóim előzőleg alaposan felderítették az életkörülményeimet, a mozgásomat, azután pedig megszervezték a vascsöves támadást. Négyen ütlegeltek, de állt valaki a garázs ajtajában is, hogy ne lepje meg őket senki. Én öt embert láttam, de a szállításukról is gondoskodtak, azaz az akcióban legalább hatan vettek részt. A mostani Molotov-koktélos támadásoknál figyelemre méltó, hogy egy időben, az ország különböző pontjain zajlottak a merényletek. Ugyanakkor lőttek be Hiller István ablakán is, egy komoly kaliberű lőfegyverrel. Fel lehet tenni a kérdést: kik azok, akik ma Magyarországon képesek lehetnek ilyen akciók megszervezésére, a megfelelő végrehajtók kiválasztására?

Ami a jobboldalt illeti, a demokratikusan gondolkodók alkotják a túlnyomó többséget, akik elvi alapon elutasítják az erőszakot, mégis, az utóbbi időben egyfajta „kommunikációs csapdába” kerültek. Sajnos a jobboldali elit képviselői nem képesek világos, érthető szavakkal visszautasítani a baloldal látens vádjait. Elhatárolódásként nem elegendő, hogy kijelentik: ők is elítélik az erőszak minden fajtáját. Tény ugyanakkor, hogy az erőszaktól való elhatárolódás egyben felfogható a közvetett felelősség elismerésének is, vagyis a jobboldal óvatossága ezen a téren nem meglepő. Olyan retorikára lenne szükség, mely elvi alapon utasítja el az antidemokratikus törekvéseket. Bizonyos köröknek és személyeknek a nevét a jobboldali médiában meg sem lenne szabad említeni.

hvg.hu: Az erőszakhoz köthető sztorik persze rengeteg embert érdekelnek, és a kereskedelmi tévék nehezen állnak ellen a csábításnak. Kinek a lelkén szárad, hogy Mukiból, aki megerőszakolt, majd felgyújtott egy tizennyolc éves lányt, az egyik kereskedelmi televízió sztárt csinált?

Cs. S.: Ez a história, ahogy sok hasonló, felveti az értelmiség felelősségének kérdését. Lehetetlen, hogy ennek a csatornának a vezetői ne lettek volna tisztában azzal, hogy a fiatalkorú gyilkos bemutatásával rasszista indulatokat gerjesztenek a közvéleményben. Ugyanez mondható el a kiskorú Blaha Lujza téri késelő, "Maugli" sztorijáról is.

© Müller Judit

Cs. S.: Hadd vitatkozzak a kérdésében megfogalmazott állítással. Nem gondolhatja komolyan, hogy unikumnak számítok a magyar közéletben, hogy nálunk a legnagyobb ritkaságnak számít, ha valaki átáll. A magyar közéletben, így vagy úgy, de a rendszerváltás óta szinte mindenki tábort váltott. Nem beszélve arról, hogy a pártok politikája is sokat változott. Ezt én természetes folyamatnak tekintem, különös tekintettel arra, hogy több mint negyven évi diktatúra után legalább ugyanennyi időre van szükség, míg a demokrácia intézményrendszere és a pártok végső arculata kialakul és megszilárdul. Amúgy nem tartom magamat renegátnak, akikre az a jellemző, hogy ki akarják törölni a múltjukat, és új pártjuk radikális képviselőjévé, fundamentalistává válnak. Én vállalom, hogy kommunista, aztán pedig MSZP-s voltam, most pedig mérsékelt jobboldalinak vallom magam.

hvg. hu: Gondolom, közelről követi volt pártjának, az MSZP-nek a fejlődését, belső erőviszonyainak, egyes vezetőinek „beágyazódását” az üzleti életbe. Erre ön is kísérletet tett, de kevés sikerrel, utalok itt a Defend Kft.-re vagy a Budai Hengermalom Zrt. körüli üzletekre.

Cs. S.: Ezekbe akkor vágtam bele, amikor már eldöntöttem, hogy 2002-ben elhagyom a politikusi pályát, nem jelöltetem magam képviselőnek. Az üzleti szféra iránti vonzódás 1994 és 1998 között sokunkat jellemezte, hiszen jórészt szegények voltunk. Szinte senkinek nem volt cége, de soknak még önálló lakása vagy autója sem. Most viszont egyes üzleti körök nyíltan gyakorolják a hatalmat, képviselőik kormányzati tisztségekben ülnek. Gyurcsány Ferencről már 2004 őszén kijelentettem, hogy az MSZP elválaszthatatlanul összekötötte vele a sorsát. Ennek mind lélektanilag, mind a társadalmi beágyazottságot illetően, vagy az MSZP gazdasági erejének alakulása terén fontos következményei vannak. A miniszterelnök helyzete azért stabil még mindig, mert a „konklávé” tagjai úgy érzik, Gyurcsánynak nincs alternatívája, vele győz vagy bukik és szakad utána részekre az MSZP. Sok szocialista érzi úgy, hogy az utóbbi veszély egyre fenyegetőbb, de a többség még mindig úgy véli: ha bekövetkezik a legrosszabb, az legyen minél később, 2010 tavaszán.

Pelle János