Eörsi Mátyás © Szegő Péter

Eörsi Mátyás: Ez túlságosan sarkos megfogalmazás, amire nem ragadtatnám magam. Igaz, néhány kérdésben lehetne a magyar külügy karakteresebb.

hvg.hu: Feltűnően enyhéz fogalmat tekintettel arra, hogy az inkriminált dunaszerdahelyi rendőrségi filmfelvételeket még mindig nem láttuk, és a Külügy mintha ebbe belenyugodott volna. Szlovákia akarata érvényesül?

E. M.: Nem akarok durva hasonlattal élni, de Kuba azzal lemossa az Egyesült Államokat, hogy nem tesz meg olyan dolgokat, amelyeket egy demokratikus állam megtesz? Nem hiszem, hogy a magyar kormány kudarca lenne az a körülmény, hogy egy rendőri intézkedés jogossága kapcsán Szlovákia nemhogy a magyar kormánynak, de a saját lakosságának sem számol el. Nem a magyar, hanem a szlovák kormány kudarca, hogy ebben a kérdésben Szlovákia nem tesz eleget egy demokratikus kormánytól elvárható adatszolgáltatási kötelezettségnek.

hvg.hu: Azért felmerül a kérdés, vajon a magyar külügyi vezetés mindent megtett-e annak érdekében, hogy ez a konfliktus az európai normáknak megfelelően rendeződjék?

E. M.: A bilaterális viszonyban igen. A magyar kormányfő felhívta a szlovák kormányfőt, hogy a videót bocsássa rendelkezésre. Gyurcsány Ferenc ennél többet nem tehetett. Azon lehet vitatkozni, hogy érdemes-e ezt a konfliktust nemzetközi szintre vinni. Nekem az az érzésem, hogy bizonyos mértékig lehet. Az Európa Tanácsnak van egy a futballstadionokban történt atrocitásokkal foglalkozó bizottsága, a magyar kormány hozzá fordult. A bizottság véleményét még nem ismerjük. Az, hogy az Európai Unió Magyarország és Szlovákia vitáitól hangos, csak részben érdekünk. Azt ugyanis jó tudni, hogy a nemzetközi szervezetek nem mennek bele a részletekbe, hanem csak a vitákat, a veszekedéseket látják, ami Magyarországot nem egyértelműen segíti. Higgadt, visszafogott diplomáciára van szükség. Pozsonynak - úgy tűnik - nem érdeke a magyar-szlovák kapcsolatok rendbehozatala. Szlovákia választásokra készül, Fico miniszterelnök Mečiar választóira kacsintgat. A választásokig nagy esélyt ezért nem látok az előrelépésre.

hvg.hu: Van-e az Európai Unión belül valamilyen speciális magyar érdek, és ha igen, ezt a magyar külpolitika mennyire hatékonyan képviseli?

E. M.: Mivel huszonheten vagyunk, a magyar nemzeti érdekeket önállóan nem, csak szövetségesekkel együtt lehet hatékonyan képviselni. Arra kell törekedni, hogy a nemzeti érdek lehetőleg ne kerüljön konfliktusba az összeurópai érdekekkel, mert ez hosszútávon káros lehet. Ez mindegyik tagországra vonatkozik. Mondok egy példát. Az úgynevezett magyar érdek szerint – és a kormány ezt osztja – a magyar parasztok támogatásának mielőbb el kell érnie a nyugati parasztok támogatásának mértékét. Én osztom ezt az álláspontot, de nem úgy, hogy a magyar támogatást növeljék, hanem úgy, hogy a 15 „régi” tagország gazdálkodóinak támogatását csökkentsék. Ez az Európai Unió érdeke, hiszen a közösség hihetetlen mennyiségű pénzt fizet a mezőgazdaság támogatására. A költségvetés mintegy fele megy el szociális célú mezőgazdasági támogatásra! Ettől az EU világpiaci versenyképessége csökken. Ha a a magyar paraszt támogatottsága elérné a tizenötökét, az Európai Unió gazdasága lábra állna, a magyar export növekedhetne, és a magyar mezőgazdaság ismét versenyképes lehetne akár a franciákkal is. Ehhez azonban a politikai racionalitásnak le kell győznie a politikai populizmust.

hvg.hu: Áttérve a rendkívül kiélezett közel-keleti helyzetre, a nyugati államok szinte egységesen azzal vádolják Izraelt, hogy „aránytalan” ellencsapásokkal élt, és a közvélemény is szinte mindenütt a palesztinokat támogatja ebben a háborúban. Ön szerint ennek mi az oka?

E. M.: Az Izrael-ellenesség alapvető okát abban látom, hogy egymás mellett látható a katonailag erős Izrael és a nyomorgó Gázai övezet. Ebben a helyzetben nagyon könnyen fordul a szegények felé a világ szimpátiája. A Hírszerző portálján szellemes cikk jelent meg arról, hogy Irán megtámadta Párizst, az Eiffel-torony romokban és a világ a támadásért Nicolas Sárközyt marasztalja el. Az egész közel-keleti problémahalmaznak rengeteg érzelmi vonatkozása van. Nagyon nehéz higgadtan elemezni az eseményeket. Azt javasolnám minden európai politikusnak: mielőtt állást foglal, gondolja végig, hogy felelős politikusként mit lépne, ha az ő országát rakétákkal támadnák. Ezt a kérdést föl kell mindenkinek tennie. Izraelnek joga van védekezni. Arról azonban lehet értelmes vitát folytatni, hogy Izrael miképp védekezik, vagy milyen viszontcsapásokkal él. Izraelnek rendkívül nagy erőfeszítéseket kell tennie hogy kizárólag katonai célpontokat támadjon, és minél kevesebb legyen a polgári áldozat. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt Izrael képes teljesíteni. Ez akkor is így van, ha a Hamász előszeretettel választ civil környezetet katonai létesítményei elrejtéséhez.

hvg.hu: Kár, hogy mindezt a magyar kormány hivatalos nyilatkozatban nem közölte a világgal. Tényleg, miért hallgat a kormány a gázai háború ügyében?

E. M.: Nem hallgat. Nem tartózkodtam itthon, de az Interneten olvastam a külügy által kiadott nyilatkozatot, miszerint „Izraelnek jogában áll megvédeni önmagát és a fegyveres összecsapásokat meg kell szüntetni”.

Szegő Péter