Persze értem én. Ha a segélyből meg lehet élni, akkor semmi nem ösztönzi az embereket a munkavállalásra. Ezért ne legyen több, mint a közmunkában megkapható bér. Összevonva sem. Mert így igazságos.

Azért erősen gondolkodom az igazságosságán. Gondolkodom rajta, igazságos-e egyáltalán a bérezés? Most írok egy pályázatot, benne egy helyi segítő álláshelyével, aki 8 osztállyal segíthet majd, 93 ezer Ft-ért, és egy diplomás fiataléval, aki vezeti a projektet, neki 122 ezerért. Ja, és tervezhetnék 93 ezerért a diplomásra is, így is lenne rá jelentkező, rengetegen várják, hogy lehetőséget kapjanak. De próbálok legalább a közalkalmazotti bértábla felé húzni….és közben ugye úgy tervezni, hogy ne legyen bérfeszültség a már évek óta tanító pedagógussal sem, aki alig kap többet ennél. Próbálom megérteni, mi motiválhat egy gyereket, egy családot a tanulásra, a diplomaszerzésre. Biztosan nem a két bér közötti bruttó 29 ezer Ft. Mert ezért nem érdemes még nyolc évet tanulni, érettségizni, főiskolára, egyetemre jelentkezni, szakdolgozatot írni, nyelvvizsgát tenni…..

De térjünk vissza a segélyplafonra. Dühös vagyok. Egyrészt azért, mert a szegénységet még mindig valahogy úgy tüntetik fel, mintha a saját, személyes döntésük lenne. Mintha ők nem akarnának dolgozni, csak várják a segélyt, és rögtön elrohannak, hogy eligyák az egészet. Ja, és ezért tervezik azt is, hogy felét Erzsébet utalványban kapják majd.

Megint az a bajom, hogy a megszorításhoz nem tervezett a lehetőségek nyújtása. Mert ahol nincs munka, ott ennyi jövedelemből nem fog elutazni senki, hogy messzebb keressen lehetőséget. Pláne, ha messzebb sincs. Ezt a jövedelmet felélik a hónap felére, a családi pótlékkal sem elég, ösztönzésről szó sincs, mert munka nincs, a közmunkára sem fér be mindenki, a többinek csak a feketemunka marad, de lassan jön a hideg, az sem lesz, vége a betakarításnak, a libatépésnek, a bodzaszedésnek, a csigagyűjtésnek, és nincs semmi, amiből pénzt lehetne teremteni.

A közmunkabért is hetente kapják, amiből rögtön levonják a kukadíjat, és lehet, a bank is letiltja a maradékot, a szűk tízezerből semmi sem marad, az egész heti munka után még a hétvégén is éhesek maradnak a gyerekek. Az pedig tényleg  „remek” ötlet, hogy Erzsébet utalványban kapják a felét….főleg ott, abban a faluban, ahol október elsejével az egyetlen bolt is bezárt, a legközelebbi településen lehet csak vásárolni…és az utalvánnyal ott sem mindenhol. Jön hát az útiköltség terhe, vagy marad a gyaloglás, a napi kenyérért, alapélelmiszerért. Mert a kiszámíthatatlanul kijáró „kenyereskocsit” nem érdekli az Erzsébet utalvány. Jó lehetőséget ad tehát a „boltocskázásnak”, a kamatozásnak, az uzsorának. Pedig állítólag épp ezt akarják kiszorítani vele.

De mindenek felett a legdühösebb attól a mondattól vagyok, amit a rádióban hallok:

Hogy a vidéki településeknek végre meg kell érteniük, hogy senki sem fog gyárakat építeni nekik….és pl. a segélyplafon, meg a közmunkabér arra is jó, hogy végre felépítsék, megszervezzék magukat a települések, hogy ráébredjenek, nekik kell a saját foglalkoztatásukat megszervezni, a saját életüket sínre tenni. Mintha itt minden adott lenne….csak azok a fránya segélyre várók, meg önkormányzatok még nem érnék fel ésszel…..Szóval ott kellene felépíteni magukat, ahol az önkormányzat szinte teljes bevétele a segélyekre megy, ahol a szociális segély, a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, és a lakhatási támogatás mellett már nem bírnak átmeneti segélyt sem adni. És ahol most futottak be a helyi adók, az iparűzési adók, meg a súlyadók…amelyekből a fejlesztések megindíthatók lennének. Van, ahol ez az összeg 400 ezer Ft. Egész évre. Ebből aztán bizonyára remek távlat körvonalazható, ebből biztosan sikerül majd megalapozni a településen élők jövőjét.

Régóta csak a megszorításokat érzékelem. A segélyplafon bevezetése is tovább viszi ezt az utat. Azt az utat, ami nem a településekre, az emberekre szabott, hanem valami álságos, valótlan képbe illeszkedő, ahol mintha csak az emberek szándékán múlna minden. A lehetőségek pedig ezzel nem arányosak.

Motivációról így nem beszélhetünk. Sokkal inkább ellehetetlenítésről.