Kedves Schiffer,

az egyik szomszédos internetes portál elmemozdító társasjátékot talált ki: válaszolni kell néhány fontos társadalmi kérdésre, és a válaszokból kiszámítják, hogy az ember voltaképpen – ha a programelemeket nézzük – melyik párttal rokonszenvezik.

Nekem ez az eredmény jött ki:

1. Negyedik Köztársaság Párt (4K!),
2. Magyarországi Cigány Párt,
3. Lehet Más a Politika (LMP).

Mivel sajnos az első kettőnek nincs esélye rá, hogy bekerüljön az Országgyűlésbe, komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy rátok szavazok. (Ha az olvasó nem tudná: dr. Schiffer András képviselő az LMP társelnöke, s eddig a parlamenti frakcióvezetője is volt.) De már korábban is gondoltam erre, s mondtam is neked, amikor pár napja összeakadtunk a sarkon, hogy ezt nem fogom eltitkolni. Persze számodra ennek az értékéből sokat levon, hogy az LMP-ből kiszakadt PM is bírja viszonylagos és langyos rokonszenvemet, már amennyire polgári párt egyáltalán bírhatja. Borzasztóan sajnálom, hogy az LMP kettészakadt, s hogy a PM táborán kívül is többen (Ertsey Kata, Osztolykán Ági) is elhagyták a csakugyan egyre élvezhetetlenebb képviselői pályát, pedig (nekem) hiányozni fognak.

Vasárnap televíziós vitára hívtad ki a nagyobbacska pártok vezetőit, beleértve Vona Gábort, az újfasiszta párt vezetőjét.

Schiffer András, édes öregem, az ember újfasisztákkal nem vitázik, se tévében, se másutt. A magyarországi újfasiszta párt és paramilitáris rohamosztagai éppen Erdélyben csináltak botrányt és okoztak maradandó károkat a romániai magyaroknak (ezt sajnálatos módon nem ítélte el a külügyminisztérium a Romániában tapasztalható óriási fölháborodás ellenére). Ennek ellenére (vagy ettől függetlenül, vagy éppen ezért) a „Jobbik” egyre népszerűbb és sikeresebb. A jobboldalon kívüli erők pedig egész Kelet-Európában egyre inkább hasonulnak a sovén-reakciós, etnicista konszenzushoz (tessék megtekinteni a cseh, szerb, szlovák, román, bolgár „szociáldemokráciát” a maga Robert Ficóival egyetemben), s ahol nem annyira (Lengyelországban, Magyarországon), ott elpusztulnak.

Persze feledékenyek vagyunk. Nekem is írás közben juttatta eszembe valaki, hogy Karácsony Gergely képviselő (PM) nálad százszor rosszabbat, igazán menthetetlent mondott tavalyelőtt: ún. technikai koalícióra tett javaslatot a „demokratikus ellenzék”, az LMP és a „Jobbik” között – és akkor még nem is volt rációt és morált elhomályosító választási kampány. Debreczeni József (a DK alelnöke) pedig azt mondta ugyanebben az időben, hogy befogott orral, de hajlandó volna a nyilasokra szavazni Orbán Viktor megbuktatása érdekében. Arra is emlékeztetnek jóakaróim, hogy amikor korábban Pásztor Albert miskolci rendőrkapitányt cigányellenes, undorító, nettó rasszista kijelentései miatt Draskovics miniszter leváltotta, akkor a borsodi „szocialisták”, élükön Káli Sándor miskolci „szocialista” polgármesterrel, a Jobbik társaságában tüntettek a fajgyűlölő fakabát mellett – mire Gyurcsány Ferenc kormánya visszahelyezte állásába a megbarnult rendőrtisztet! Mivel jobb ez Ficónál és társainál?

Tehát nem vonom kétségbe, hogy ellenzéki vetélytársaid a mostani gesztusodnál sokkal súlyosabb bűnöket követtek el e tekintetben – s az is borzasztó, ahogyan a „demokratikus ellenzék” szimpatizánsai a mostani tehetetlenségükben az LMP-t hibáztatják mindenért. Az én bírálatom nem onnan érkezik, csak tőlem, a konyhaasztalról, ahol ezt írom.

De:

Ha már a különféle jobboldalaknak (fasisztáknak és radikális etnokonzervatívoknak) ekkora győzelem néz ki, fontos lenne, hogy a mérsékelt, hivatalos baloldal – és az LMP, minden ellenkező híresztelés ellenére, baloldali párt, számtalan, bár nem minden lényeges kérdésben balra áll az MSZP-től és szövetségeseitől (de nem a PM-től, amelyre a kölcsönös utálat ellenére még mindig fölöttébb hasonlít) – ne fogadja be az ún. Jobbikot a legitimációs normalitás játékterébe. (Akkor se, ha ez korábban is megtörtént már, ami hátborzongató.)

A jövő szemszögéből nézve nélkülözhetetlen, hogy a polgári demokratikus minimumot és a társadalmi igazságosságot képviselő, a rasszizmussal és az osztálygőggel szembenálló erők világossá tegyék: az újfasiszták nem méltók rá, hogy tisztességes nők és férfiak szóba álljanak velük. Akkor se, ha a nyilasok ügyesen kihasználják sokak jogos elkeseredését.

Én nagyon is jól értem, édes öregem, hogy taktikailag mi az értelme ennek a húzásodnak. Csakhogy a taktikai húzások ideje lejárt. A magyarországi és kelet-európai helyzet annyira kétségbeejtő, hogy még a parlamenti politikusoknak is vissza kell emlékezniük a sok fáradságos kampánymunka közben elhalványuló elveikre. Persze az se ártana, ha nemcsak a mély politikai (és egyéb) válság emlékeztetné őket ezekre a szentséges elvekre, de hát legalább ennyi haszna legyen a krízisnek.

Kedves Schiffer, ne kapaszkodj a veszett fejsze nyelébe, és vond vissza ezt a javaslatodat. Ne várd meg, hogy visszautasítsák. Hadd ne tetézzék csúnya megalkuvásodat megalázással.

És egyáltalán: ne marháskodj. Van épp elég bajunk. Nagyméltóztass a nyilasokkal nem parolázni, nem kvaterkázni, nem cseverészni.

Egy szavazatot máris elvesztettél, ez persze semmiség. De a becsületedet, légy szíves, ne veszítsd el esetleges apró előnyök kedvéért. Egy Schiffer ezt nem teheti, édes öregem.

Üdv. Gazsi

Ui. Látom a hétfői Népszabadságban, hogy állítólag Mesterházy Attila se „zárkózik el” a négyesben tartandó vitától. Hát ez tök reménytelen. Reménytelen és szégyenletes.