A Németországban sikeres könyvszerzőként is ismert tekintélyes újságírónő, Johanna Adorján a kérdésein keresztül egy olyan Magyarországot mutat be az olvasóknak, amelynek sajtója meghatározóan Orbán befolyása alatt áll és erősen jobboldali. Heller Ágnes ezt megerősíti, ugyanakkor cáfolja, hogy ő és megvádolt öt filozófustársa állami pénzeket herdált volna el, utal rá, hogy százhatan kaptak támogatást, de csak és kizárólag őket pécézték ki, azt a hat szellemi embert, aki  kül- és belföldön nyíltan bírálta az Orbán-kormányt.

A  Magyar Nemzet című napilap a többi magyar jobboldali orgánummal együtt tehát nyilvánvalóan politikailag motivált lejárató kampányt indított ellene és filozófustársai ellen, hiszen e cikkekben mindig utalnak rá, hogy ők egy liberális csoportot alkotnak. A Magyar Fórum című hetilap teszi egyértelművé szerinte, hogy e filozófusokkal az is probléma, hogy zsidó származásúak. Antiszemitizmus keveredik tehát antiliberalizmussal: ha valakit liberálisnak bélyegeznek a mai Magyarországon az rosszabb, mint ha szocialistának neveznék; a liberális valami olyasmit jelent a jobboldal számára, mint hogy hazaáruló, ráadásul zsidó.

Heller utal rá, hogy midőn Orbán először került a kormányfői székbe, minden hivatalos mondatban szerepelt a polgár, a polgárság szó, egy polgári Magyarország kiépítéséről szólt a hivatalos propaganda, ma viszont nyoma sincs a polgár szónak, helyét átvette a forradalom formula, ami totális elitváltást jelent a gyakorlatban.

„Ez nem jelent fasizmust, hanem radikalizmust, amelyet jobboldali ideológiával manipulálnak” - mondja Heller, egyúttal megvédi Orbánt az antiszemitizmus vádjától. Szerinte a miniszterelnök olyasfajta kliensi, ideológiailag központosított, „Orbán-centrikus” rendszer kialakítására törekszik, mint amilyen például Mussolini Itáliáját jellemezte.

A filozófus arra a kérdésre, hogy nem akar-e emigrálni Magyarországról, egyértelmű nemmel felel, mondván: „ez a hazám, ennek az országnak vagyok az állampolgára és ennek megfelelően vannak állampolgári feladataim”.

Az interjú végén Heller Ágnes önkritikus hangon kifejti, hogy azt gondolta az elmúlt években, a filozófiának nincs értelme, mert senki se figyel a filozófusokra, de most kiderült számára, hogy mégiscsak hallgatnak rájuk, és ha manapság a filozófusokra támadnak, akkor azt nem vereségként, hanem győzelemként lehet értékelni.