Az ázsiai tigrisszúnyogra (Aedes albopictus) - amely nevét fekete testén húzódó fehér csíkjairól kapta - 1979-ben Albániában bukkantak rá először Európában. Ma már húsz európai országban találhatók meg a szúnyogkolóniák, a délebbre fekvő, mediterrán országokon kívül immár a hűvösebb éghajlatú Németországban, Belgiumban és Hollandiában is megjelent a vérszívó rovar.

"A betegség kockázata nagyon kicsi, de növekszik" - hangsúlyozta Jean-Baptiste Ferre francia entomológus (rovartudós), a Montpellier-ben működő kutatóintézet (EID) munkatársa.

Az A. albopictus többfajta vírust terjeszthet, miközben egy beteg emberből magába szívott fertőzött vért átjuttat következő "áldozatába", akiből lakmározik. Ha olyan embereket csíp meg a tigrisszúnyog, akik trópusi országokból visszaérkezve hordozzák valamelyik kórokozót, akkor Európában egyébként nem honos betegségek üthetik fel a fejüket.

2007-ben tigrisszúnyog okozott pár száz fős chikungunya-láz járványt Olaszországban, 2010-ben pedig Horvátországban regisztráltak 10 dengue-lázas esetet. Ugyanebben az évben mindkét betegségből egy-egy elkülönült esetet írtak le Dél-Franciaországban.

Ferre és kutatótársai Franciaország 1500 pontján helyeztek ki szúnyogcsapdákat. Azt kívánják nyomon követni, hogy az A. albopictus miként alkalmazkodik az európai hűvösebb éghajlathoz és eltérő környezethez.

A tigrisszúnyog túléléséhez enyhe telek szükségesek, amelyek során a januári középhőmérséklet fagypont feletti, az éves csapadékmennyiség pedig viszonylag magas. Elterjedési területe várhatóan északabbra tolódik, mert az éghajlatváltozás következtében fellépő felmelegedés Északnyugat-Európában túlnyomórészt a telet érinti.