Szédítőek a Kína hetven év alatt elért fejlődését bemutató számok: az ázsiai országban az egy főre jutó GDP az 1952-es 54 dollárról 9732 dollárra ugrott, ami 180-szoros növekedés jelent. Ugyanezen idő alatt az USA-ban 2349 dollárról 62 600 dollárra emelkedett az egy főre eső hazai össztermék, így már nem 44-szeres, hanem csak 6,4-szeres a különbség a két ország között. Közben Kína 1,8 százalékról 16 százalékra növelte a világ GDP-jéből való részesedését, lakossága pedig 575 millióról 1,4 milliárdra ugrott. Megjavult az egészségügyi ellátás is, részben ennek tudható be, hogy hét évtized alatt 35 évről 77-re nőtt a születéskor várható élettartam, miközben 200-ról 6,1-re csökkent az ezer születésre jutó gyermekhalandósági arány.

Hetven évvel ezelőtt a kínai munkaerő 83 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, s az élelmiszertermelés adta a GDP 50,5 százalékát. Mára alaposan megváltoztak az arányok – bár még mindig magas a növénytermesztésben és állattartásban dolgozók 26 százalékos részesedése – a kínai GDP-nek már csak 7,2 százaléka származik a mezőgazdaságból. Ha folytatódik a jelenlegi növekedési ütem, Kína 2030-ra a világ legnagyobb gazdaságává válik.

AFP

Hetven év alatt 11 százalékról hatvanra ugrott a városi népesség aránya – már Kínában működik a világ legnagyobb, 131 ezer kilométeres gyorsvasúthálózata – s az előrejelzések szerint másfél évtizeden belül már csak minden ötödik kínai polgár él majd falusi környezetben.

Megindult a vagyonosodás

Bár a politikában megkérdőjelezhetetlen a Kínai Kommunista Párt egyeduralma, a gazdaságban lecsökkent az állami tulajdon súlya, és annak ellenére hatalmas vagyoni különbségek alakultak ki a kínai polgárok között, hogy a középosztály mérete is gyorsan gyarapodott, s manapság 400 milliósra becsülik ennek a rétegnek a létszámát. A legjobban a kommunista párt elitje gazdagodott meg,

a pekingi parlament 153 leggazdagabb tagjának 650 milliárd dollár volt az összvagyona, ez körülbelül akkor összeg, mint Svájc éves GDP-je.

Tavaly a magánvállalatok fizették be az adóbevételek több mint felét, s ezek a cégek termelték meg a GDP több mint hatvan százalékát. Kína a világ „legnagyobb összeszerelő üzeméből” technológiai csúcshatalommá vált, az országban tavaly 280 milliárd dollárt, a GDP 2,2 százalékát költötték kutatás-fejlesztésre (k+f), és ezzel Kína megelőzte az EU egészét. A nemzetközi statisztikák szerint Kína a világ k+f kiadásainak egyharmadát mondhatja magáénak.

Valamit valamiért

A szédítő ütemű fejlődésnek nagy ára volt: bár Kína az utóbbi években már megindult a fenntartható növekedés felé vezető úton, s ebben az országban a legnagyobb a naperőművek telepítési üteme, a környezet szörnyű károkat szenvedett. A folyók nagy része élettelen szennyvízcsatornákká vált, Pekingben és több másik városban pedig sokszor egészségre veszélyes a levegő por- és szén-dioxid-tartalma.

AFP / Ed Jones

Az is a gazdasági fejlődés árának számít, hogy a kínai polgárok kényszerűen lemondtak a politikai szabadságjogok bővítéséről. Az ország élén az a Hszi Csin-ping áll, aki a tragikus következményekkel járt „kulturális forradalmat” véghez vivő Mao óta a legnagyobb hatalmat összpontosította egy kézben, s most már a XXI. század technológiájával akadályozzák az „eretnek tanok” terjedését. Még Micimackó Disney-filmekből megismert karaktere is a cenzorok áldozatául esett: a kínai bloggerek észrevették, hogy a Milne-könyvben szereplő medve hasonlít Hi Csin-pingre, így a rajzfilmfigura felhasználásával tették nevetségessé a pártfőtitkár-államfőt.

A „nagy kínai tűzfalon” keresztül csak nehezen jutnak be a kommunista párt által veszélyesnek tartott nézetek, s közben nagy népszerűségnek örvend az az okostelefonos alkalmazás, amelynek segítéségével még jobban meg lehet ismerni a párt és az állami vezetők bölcs mondásait. Az applikáció révén a hatóságok bármikor ellenőrizhetik, hogy a felhasználók mennyit olvastak el a tartalmakból, a vállalatoknál és egyetemeken pedig versenyt hirdettek az app használói között.

AFP / Jewel Samad

Kínában továbbra sincs szabad vallásgyakorlás, a kisebbségek, leginkább a muszlim vallású újgurok pedig egyre súlyosabb elnyomásban élnek. Sok ezer újgurt kényszerítettek a hatóságok „szakiskolai táboroknak” álcázott átnevelő táborokba és állítólag tömegesen börtönöznek be terrorizmussal vádolt embereket. Az 1950-es évekbe megszállt Tibetben pedig folytatódik az asszimiláció, és a lakossági összetétel erőszakos megváltoztatása.

Mao helyén állva

Harminc évvel a Tienanmen téri vérengzés után – amikor a kínai hadsereg több száz, vagy több ezer tiltakozót ölt meg Pekingben – a Kínai Népköztársaság kikiáltásának hetvenedik évfordulóján Hszi Csin-ping előtt százezer ember vonul majd fel – ebből 15 ezer katona – s a mostani erős ember ugyanott fogadja a hadsereg tisztelgését, ahol Mao Ce-tung hetven évvel ezelőtt állt. Akkor 17 repülőgépből állt a díszkötelék, most harckocsik és repülők százai vesznek részt a hatalmas díszszemlén.

AFP

A kínai párt és állami vezetés ünnepi hangulatára mindenképpen árnyat vet, hogy a Kínához az 1990-es évek közepén Nagy-Britanniától visszatért, ám politikai rendszerét részben megőrző Hongkongban már hónapok óta tiltakoznak a demokratikus jogaikat megtartani akaró helyiek. Voltak olyan szombatok, amikor több mint egymillióan tüntettek a szabadságjogok korlátozása ellen, s ugyan a Kína által jóváhagyott kormányzó végül visszavonta azt a kiadatási törvényt, ami miatt elszabadultak az indulatok, Hongkongban továbbra sincs nyugalom. A hongkongiak a népköztársaság születésnapjára is demonstrációkat hirdettek, abban bíznak, hogy a munkaszüneti nappá minősített napon újra hatalmas tömeg gyűlik majd össze a városállamban. A hét végén egyébként a rendőrség többször is összecsapott a tömeggel, s a hatóságok vízágyúk bevetésével zavarták szét a tüntetőket.