Jaroslaw Kaczynski, a vezető kormánypárt elnöke, az egykori államfő ikertestvére két legyet akar ütni egy csapásra. Most, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök Volodimir Zelenszkij ukrán államfő ellen küldött merénylőket, a világ bármilyen gonoszságot elhisz róla, Lengyelország így erősítheti szerepét az oroszokat elítélő európai egységfrontban. Emellett gyilkosságban való bűnrészességgel vádolhatja meg a legnagyobb ellenzéki párt és egyelőre még az Európai Néppárt elnökét, Donald Tusk volt miniszterelnököt (2007–2014), aki Kaczynski szerint összeesküdött Putyinnal saját országa államfőjének a megölésére, utána pedig akadályozta az igazság kiderítését.

Lech Kaczynski lengyel köztársasági elnök 2010-ben a szovjet fogságba került lengyel katonatisztek meggyilkolásának 70. évfordulójáról akart megemlékezni népes küldöttség élén, amikor a gépe lezuhant a szmolenszki repülőtérnél. Senki nem maradt életben.

Hogy valójában mi okozta a tragédiát, az elég hamar kiderült. A lengyel fél ragaszkodott az elavult berendezései miatt bezárt szmolenszki repülőtér megnyitásához, mert az volt legközelebb a katyni áldozatok emlékhelyéhez. Ez 2010. április 7-én, amikor Donald Tusk miniszterelnök szállt le ugyanazzal a géppel, nem okozott bajt, mert sütött a nap. Három nap múlva az államfő repülőjének sűrű ködben kellett volna leszállnia, és akkor már volt jelentősége a reptér rossz felszereltségének.

Emellett a lengyel katonai különgép személyzete felkészületlen volt, az orosz légi irányítók pedig ellentmondásos és hibás utasításokat adtak. A pilóták valószínűleg nem akartak leszállni, csak lejjebb ereszkedtek, hogy közelebbről lássák, mi a helyzet, de a tévesen leolvasott magasságmérő műszer miatt a gép túl alacsonyra került, és a földbe csapódott.

A merénylet rögtön felvetődött lehetőségét az akkori, most hamisnak minősített vizsgálat kizárta, mert aszerint sem a feketedoboz hangfelvételein nem hallani robbanást, sem a holttestek és a géproncsok nem mutattak arra utaló jeleket. Pedig a feltételezett termobárikus vagy vákuumbomba hatása jól felismerhető lenne. Emellett van politikai ellenérv is: miért akartak volna megölni az oroszok – állítólag azért, mert „nagy lengyel hazafi” volt – egy olyan elnököt, akinek a felmérések kevés esélyt adtak az újraválasztásra a hamarosan esedékes elnökválasztáson? És ha mégis, miért éppen a saját országuk területén tették volna?

Az elhunyt elnök ikertestvére, a 2015 óta kormányzó Jog és Igazságosság elnöke, akit 2010-ben az ilyenkor fontos részvétfaktor ellenére nem választottak államfővé, amikor a testvére helyett elindult, hamar elkezdte hangoztatni, hogy merénylet történt. Miután pedig kormányra kerültek, Antoni Macierewicz akkori védelmi miniszterre bízta az újabb vizsgálatot, amelynek nyilvánvaló célja volt a 2007 és 2015 között kormányzó jobbközép Polgári Platform megvádolása.

Ki is hoztak egy jelentést arról, hogy robbanás történt, de komoly bizonyítékaik nem voltak. Macierewiczet, aki az 1970-1980-as évek illegális ellenzékének fontos személyisége volt, 2018-ban kitették ugyan a kormányból, mert sem a NATO, sem a saját pártjukból kikerült köztársasági elnök nem tudott kijönni vele, de ma is a kormánypárt alelnöke, és a vitatott szakértelmű, kétmilliárd forintnak megfelelő összeget elköltött, de belső nézeteltérések miatt többször felbomlott vizsgálóbizottság jelentésével vissza akar térni a politika élvonalába. Most határozottan állítja: minden előző vizsgálati eredmény hamis volt, megtalálták a robbanóanyag nyomait és a robbanás hangját, és bár az oroszok által vissza nem adott roncsot nem vizsgálhatták, szimulációs kísérletekkel bizonyították a robbanást.

A tragédia 12 éve megosztja a lengyel társadalmat. Kaczynski és Macierewicz politikai ellenfelei – köztük azoknak az egykori áldozatoknak a családtagjai is, akik nem a mostani kormánytáborhoz tartoztak – a mostani jelentésnek egy szavát se hiszik el, már csak azért sem, mert Macierewicz maga is többször megváltoztatta a véleményét. Donald Tusk természetesen minden vádat felháborodva visszautasít. A harc tehát folytatódik.