A hulladékot a víz felszínéről összegyűjtő tisztító technológiák nem jelentenek megoldást az óceánok műanyag-szennyezettségére – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport. A szakemberek összehasonlították a jelenlegi és a jövőbeni műanyaghulladék mennyiségét ezen eszközök hulladékgyűjtő képességeivel, és azt találták, hogy nagyon kicsi a hatásuk a szennyezés problémájának megoldására. 

A kutatók szerint a folyókon felállított gátak hatékonyabbak – és bár nincs hatásuk a már az óceánokban lévő műanyaghulladékra – „jelentősen csökkentheti a szennyezést, ha együtt alkalmazzák őket a vízfelszint tisztító technológiákkal”.

Az Exeteri Egyetem, a Leibniz Trópusi Tengerkutatóközpont, a Zoológiai és Vadvilágkutató Leibniz Intézet, a Jacobs Egyetem és a Making Oceans Plastic Free kezdeményezés közös kutatása az úszó műanyagokra összpontosult, mivel az elsüllyedt hulladékot bonyolult vagy szinte lehetetlen eltávolítani.

„Még ha össze is tudnánk gyűjteni az összes műanyagot az óceánokban – amire képtelenek vagyunk –, azt nehéz újrahasznosítani, különösen a műanyagrészecskéket, amelyek hosszú ideig úsztak és lebomlanak vagy beszennyeződnek. A másik megoldás lehet eltemetni vagy elégetni őket, de az előbbivel a talajt szennyezzük, az utóbbival pedig még több szén-dioxidot bocsátunk a légkörbe” – magyarázta Jesse F. Abrams, az Exeteri Egyetem kutatója, aki szerint nem szabadna a technológiáktól várnunk a megoldást.

Az Exeteri Egyetem közleménye szerint a kutatók úgy becsülik, hogy az óceánokba érkező műanyaghulladék mennyisége 2029-ben éri el a csúcspontját, s a vízfelszíni műanyaghulladék több mint 860 ezer tonnát tesz majd ki 2052-ben, ami több mint kétszerese a jelenleg becsült 399 ezer tonnának.

A kutatók kimutatták azt is, hogy ha a csendes-óceáni nagy hulladéksziget eltakarítására tervezett 600 méter hosszú úszógátból 200-et alkalmaznának 2020 és 2150 között, akkor is csak 44 900 tonnával tudnák csökkenteni a műanyaghulladékot a periódus végére.