Villámárvizek, sáskajárás, bozóttüzek és a koronavírus-járvány: a Föld sosem jelezte még ennél egyértelműbben, mint idén, hogy vészesen közeledik a tűrőképessége – és kapacitása – végéhez. A WWF frissen megjelent jelentése is ezt erősíti meg. A 2020-as Élő Bolygó Index (Living Planet Index – LPI) mintegy 21 000 emlős, madár, hüllő, kétéltű és halfaj populációját követi nyomon szerte a világon. A biológiai sokszínűség pedig nem csak arról szól, hogy hányféle lepke repked az erdőben, hanem hatással van az egész ökoszisztémára, és így az emberek táplálkozására, egészségére, a gazdaságra – és a túlélésünkre is.

A 2020-as globális Élő Bolygó Index szerint, bár a 2018-as jelentésükhöz képest nőtt a vizsgált fajok száma,

az 1970 és 2016 között megfigyelt emlősök, madarak, kétéltűek, hüllők és halak populációi átlagosan 68 százalékkal zsugorodtak.

WWF

A jelentésből az is kiderül, hogy a legnagyobb csökkenés Amerika trópusi területein figyelhető meg: ott a vizsgált fajok populációja 94 százalékban csökkent. Az okok? A legelők, a pampák, az erdők és a vizesélőhelyek átalakulása, a fajok kizsákmányolása, az éghajlatváltozás, valamint az idegenhonos fajok behurcolása.

Az ipari forradalom óta a Föld jégmentes területeinek 75 százaléka jelentősen átalakult és a vizes területek több mint 85 százaléka pedig eltűnt.

Az édesvízi biológiai sokféleség sokkal gyorsabban csökken, mint az óceánok vagy erdők esetében. A rendelkezésre álló adatok alapján 1700 óta a globális vizesélőhelyek mintegy 90 százaléka eltűnt. A legnagyobb csökkenés az édesvízben élő hüllő- és kétéltűfajok esetében volt megfigyelhető. Minél nagyobb méretű egy faj, annál nagyobb veszélyben van: a tokhalakat, óriásharcsákat, folyami delfineket, vidrákat és hódokat pedig leginkább az emberi tevékenység veszélyezteti.

A növényfajok kihalási kockázata az emlősökéhez hasonló mértékű, azonban jelentősebb a madarak esetében becsült értékeknél. A dokumentált növényfajkihalás az emlősök, a madarak és a kétéltűek együttes csökkenésének kétszerese.

Minden ötödik növényfajt (22 százalék) a kihalás veszélye fenyeget, ezek nagy része a trópusokon található.

Ebben az évszázadban, csak az éghajlatváltozás következtében, a vadon élő fajok egyötödét fenyegeti a kihalás. A korallszirti mozaikfarkú patkány az első emlős, mely az éghajlatváltozás közvetlen következményeként halt ki. A denevérek pedig különösen veszélyeztetettek, ugyanis képtelenek elviselni a 42 fok feletti hőmérsékletet. Földünk utolsó megmaradt, emberi behatástól mentes vadonterületeinek nagy része csupán néhány ország – Oroszország, Kanada, Brazília és Ausztrália – területére korlátozódik.

A jó hír azonban az, hogy országok közötti összefogással még meg lehet óvni a vadonterületeket. A szervezet egyik modellezése azt mutatja, hogy a földhasználati változásokból (így például az erdők ültetvénnyé alakításából) eredő csökkenés a szárazföldi biológiai sokféleségben nem csak megállítható, de visszafordítható. Ehhez azonban nem elég a természetvédelem: a WWF modellje ugyan ezt is kritikusan fontosnak tartja, de nem elegendő, az élelmiszer-termelés és a fogyasztási szokásaink átalakítására is szükség van ahhoz, hogy fennmaradjon a biológiai sokszínűség.

Példa nélküli mértékben pusztul a Föld

A természetvédelmi szervezet már 2018-ban kiadott Élő Bolygó Jelentése is több ijesztő adatot közölt, és megkongatta a vészharangot. Marco Lambertini, a WWF főigazgatója szerint az idei jelentés arra is egyértelmű bizonyítékként szolgál, hogy a természet felbolydult és a Földünk vészjelzésekkel próbál figyelmeztetni bennünket. „Az emberiség természetromboló tevékenysége nemcsak a vadon élő állatok populációjára, hanem az emberi egészségre és életünk minden területére tragikus hatást gyakorol” – írta a jelentés bevezetőjében.

A növények és az állatok túlzott kizsákmányolása azonban egyre inkább rombolja bolygónk ellátóképességét, pedig jelenleg is a természet látja el az emberiséget élelmiszerrel, energiával és alapanyagokkal – ezzel biztosítva a jövőnket. A változásokért pedig nem csupán a klímaváltozást okolhatjuk, hanem magát az embert: az elmúlt néhány évtizedben a szárazföldi biológiai sokféleség csökkenésének legfontosabb mozgatórugója a földhasználat változása, elsősorban a természetes élőhelyek mezőgazdasági rendszerekké való átalakítása volt.

Kattinson a képre nagyításért

WWF

A főigazgató arra is kitért, hogy sürgősen mélyreható kulturális és rendszerszintű váltásra van szükség, hiszen azzal, hogy megőrizzük a földi élet sokszínűségét, egy igazságos, egészséges és virágzó társadalom jöhet létre, de végső soron a saját jövőnkét biztosítjuk. A tét? 8 milliárd ember jövője.

„Az élelmiszer- és energiatermelés és fogyasztás aktuális módja, valamint gazdasági modellünkben a környezet nyilvánvaló figyelmen kívül hagyása, a természeti világ határait feszegetik. A COVID-19 egy egyértelmű megnyilvánulása a természettel való elidegenedett kapcsolatunknak, és rámutat az emberek és a bolygó egészsége közötti nyilvánvaló összefüggésekre” – tette hozzá. De a koronavírus-járvány mellett a közelmúlt bozóttüzei, egyre pusztítóbb villámárvizei és a sáskajárások is mind azt mutatják, hogy a biológiai sokféleség megóvása nem képezheti alku tárgyát.

Tűzoltó oltja a bozóttüzet a Kalifornia állambeli Big Creekben

MTI / AP / Marcio Jose Sanchez

„Legalább a második generációjánál tartunk ugyanis a figyelmeztetéseknek az ökológiai fenntarthatatlanságra. Először voltak ipari balesetek és atomkatasztrófák, majd az elszigetelt, helyi jelenségeket globálisak követték. Klímaváltozás, a 2008-as gazdasági világválság, majd a 2020-as pandémia.

Utóbbitól is azt vártuk, mi Jónások, hogy most talán észre tér a világ. Hiszen a vírus gyors széthordása a globalizáció mellékterméke volt, de egyes kutatások szerint a légszennyezők is hordozták a vírust. Ninive megrettent. Néhány hónapig élvezhettük azt, amit a környezetgazdaságtan ajándék-hatásnak hív. Csendes nagyvárosok, a nemzetközi személy- és áruforgalom drasztikus csökkenése, más fajok óvatos előmerészkedése. Ám Ninive hatalmasai – ökonomizmus vallásuknál fogva, azaz jószándékból, habár kissé vakon – mindent elkövetnek, hogy mindent visszaállítsanak a régibe. Pedig a Covid-előidézte gazdasági lassulás egyedülálló lehetőség lett volna, hogy csak a fenntartható, helyi gazdasági tevékenységeket állítsuk vissza. Még eladósodni sem kellett volna hozzá” – írta Prof. Dr. Tóth Gergely közgazdász, a Követ Egyesület egyik alapítója és jelenlegi főtitkára a jelentést kísérő esszéjében.

A biológiai sokféleség és az élelmezésbiztonság mellett az emberi egészség közt is sokrétű kapocs van: legyen szó akár a növényeken alapuló hagyományos gyógyszerekről és orvosságokról, vagy a vizesélőhelyek vízszűrő képességéről.

REGIS CAVIGNAUX / BIOSPHOTO / BIOSPHOTO VIA AFP