A kormány saját maga és az egész ország alatt vágja a fát az árrésstoppal

Az árstabilitás elérése érdekében kiemelten fontos az inflációs várakozások horgonyzása – alig győzi hangsúlyozni a jegybank. Ezzel az MNB arra utal, hogy a magas inflációs várakozások önbeteljesítő jóslatként ténylegesen magas inflációt generálnak.

Jelenleg az inflációs várakozások extrém magasak, ami a lakosságot illeti, majdnem olyan szinten járnak, mint a 2022-2023-as inflációs válság idején. Ahogy a jegybank a februári inflációs adatokhoz fűzött kommentárjában írja: „emelkedett azon válaszadók részaránya, akik arra számítanak, hogy az árak előretekintve a jelenleginél gyorsabb ütemben emelkednek. A szolgáltatásokra és a kiskereskedelmi értékesítési árakra vonatkozó vállalati árvárakozások februárban tovább emelkedtek. A vállalati várakozások október óta emelkedő trendet mutatnak.”

Az inflációs várakozások ilyen magas szintje irreális, ezt a jelenlegi infláció nem indokolja, és az előrejelzések sem.

• Az egyik ok, hogy olyan termékek ára emelkedik kiemelkedő mértékben, amelyeket a háztartások gyakran vásárolnak, így fokozottan befolyásolják inflációérzékelésüket.
• A másik, hogy az inflációs válság nyomán a háztartások és a vállalkozások különösen érzékenyek az árváltozásokra, illetve az „inflációra” mint elvont fogalomra.

Biztos, hogy rosszul fest

Ebben a helyzetben az, hogy a kormány kiemelt témává emeli az élelmiszer-inflációt, drasztikus, a piacgazdasággal – és jó eséllyel a jogállami működéssel – szöges ellentétben álló intézkedéseket vezet be az árréssapka-rezsimmel szinte biztosan kontraproduktív.

A kormány deklarált célja az infláció mérséklése, sőt legalább bizonyos termékköröknél az árak csökkentése. Még ha ezt a célt az árréssapka bevezetésével sikerül is elérni, maga az intézkedés a bizonytalanságot fűti.

A kvázi hatósági árak megjelenését a háztartások aligha úgy fogják megélni, hogy minden rendben

– inkább úgy, hogy az árakkal valami annyira nincs rendben, hogy a kormánynak kell beavatkoznia. A hatósági árazás ráadásul elhomályosítja a képet, az állami beavatkozás miatt nem látszik, hogyan alakulnának az árak ténylegesen, de mivel állami beavatkozás zajlik, az ember joggal feltételezi, hogy rosszul.

Ez nem afféle vélemény, a kormány próbálkozott már hatóságiárazás-típusú intézkedésekkel (több különböző árstop, kötelező akciózás), egyszer sem látszott, hogy ezek megnyugtatták volna a lakosságot – még ha a szavazópolgárok egy részében meg is erősítették annak percepcióját, hogy a kormány kormányoz.

Fazekas István

Ennyit a Jó hírekről

Mindezzel a kormány is tisztában van, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy időben nem győzte hangsúlyozni, hogy „oldani kell az óvatossági motívumot”, vagyis javítani kell a hangulatot ahhoz, hogy a háztartások – és a vállalkozások – fogyasszanak, beruházzanak, ne pedig a megtakarításaik növelésére koncentráljanak, ahogy válságban szokás.

Alighanem ebbe a felismerésbe illeszkedik a kormány kommunikációs fordulata. Míg korábban szó szerint a világ végét vetítette előre a kommunikáció,

az országnak idén már békeköltségvetése van, a gazdaság repülőrajtot vesz, az év fantasztikus lesz, a jó hírek egymást érik

– szó szerint, annyi a jó hír, hogy a kormányzati honlapon külön aloldala van a Jó Híreknek, mellesleg azok kedvéért, akik nem interneteznek, óriásplakátokon is közzétették az említett “jó híreket”.

A jelek szerint a kormány nem képes túllépni a régi reflexeken, a Jó hírek korszaka csak pár hétig tartott, a kormánypárti gépezet hamar visszacsúszott a Rossz hírek szerinti működésbe, bűnbakképzéssel, ad hoc intézkedések bevezetésével egyetemben.