Egyre jobban tetszik nekem a RAV4. Még civil koromban is úgy tekintettem rá, mint a vágy titokzatos tárgyára – már akkor is elérhetetlen volt számomra. Aztán egyszer vezettem a második generációst turbódízel motorral, és úgy éreztem, ez egy bivaly, egy mindent legyűrő izomgép.

Az első RAV4 tesztemben még kritizáltam a Toyotát amiatt, hogy egy kiváló terepjáróból hobbi szabadidőautót faragtak, mondván, az ügyfeleik alig, vagy egyáltalán nem járnak terepre a RAV4-essel. Ebben lehetett valami igazság, de akkor is fájt, hogy hízott kombivá léptették elő az autót. A háromajtós változat megszüntetését azóta sem értem, a fiatal párok, nők, kezdő autóvezetők szívesen választották megbízhatósága, robusztus megjelenése és magas üléspozíciója miatt.

Pályafutásom harmadik RAV4 tesztautója kívül metál barna, belül sötét homokszínű, csúcsfelszereltségű változat bőrös, elektromos állítású, fűthető ülésekkel, elektromos panorámatetővel, duplaklímával, Bluetooth-szal, merevlemezes zenelejátszóval és gyári navigációval. Jó benne ülni, az útra lenéz a sofőr, nyeregben érzi magát. A felsőbbrendű létet erősíti a masszív futómű, ami városban nem ismer akadályt, csak a bombakrátereken átugratva érezzük a határait. Terepen magabiztosan mozog, ám a felázott talajjal nehezen boldogul. Kipróbáltam kipörgésgátló, majd menetstabilizáló és összkerékhajtás nélkül is – kár, hogy nem láttam a közelben dolgozó földmunkások vigyorgó arcát. Csúsztam-másztam a két centi magas jégként viselkedő friss sárban. Szerencsére nem akadtam el, de újra bizonyságot nyert az az állítás, miszerint, mindegy a 4x4, ha nincs tapadás. Megfelelő gumi nélkül ne hagyjuk el a műutat. A menetstabilizáló bekapcsolását hangjelzés is kíséri: jaj, vigyázz! – sikítja.

am

A beltér a Toyoták többségével ellentétben tetszetős, elegáns, látványos, sok az üvegfelület. A kapcsolók elrendezése ergonomikus, csupán a vészvillogó van túl messze. Az ülés kényelmesen beállítható, az ülőlap rövid. A komfort azonban nem hibátlan, az ajtó kárpitjába épített ablakemelők és a karfa túl mélyen vannak, a térdemet folyton bevertem. Hátul magam mögött kényelmesen elférek, de ezzel csak én vagyok így, két kollégám kifogásolta a belső méreteket. Akinek ez az autó szűk, vegyen nagyobbat – adtam nekik a kifogásolhatatlan riposztot. Egy átlagos családnak (két gyerek), tökéletesen megfelel, bár az átlagos család nem engedhet meg magának Magyarországon új RAV4-est. A hátsó üléspad osztottan dönthető (akár a csomagtartóban található karokkal is), és előre-hátra tologatható, így méretes rakteret is képezhetünk. A csomagtartó oldalra nyíló ajtaja pakoláskor nagy helyet kíván, parkoláskor ez jelenthet gondot, de kárpótol azzal, hogy széles a nyílása és alacsony a padlója.

A komfortnyitás és –zárás különlegessége, hogy már az autóhoz közel érve felvillannak a belső fények, adjonistennel köszönti a Toyota kulcsának birtokosát. A nyitáshoz elég a vezető ajtóhoz érnünk, a záráshoz a kulcslyuk melletti gombot kell nyomva tartanunk. A motort ugyancsak gombbal indítjuk be. A tolatókamera radar nélkül fél egészség, ha a pityegéshez szoktunk hozzá, legyünk figyelmesek és inkább a tükröket használjuk, ha nem akarjuk színes képernyőn nézni, amint koccanunk.

A korábban tesztelt kétliteres motorhoz képest a 2,2 literes morcosabb, nagyobb hangerőn üzemel, ugyanakkor nem annyira lagymatag, egyenesen dinamikusan mozgatja a nehéz autót. A fékek jól fognak, nem érezzük ennek során a terepjáró tömegét. A fogyasztás arányban áll a kigyorsítások számával, ha tartjuk a tempót a pályán és az országúton, és megmutatjuk, hogy kihozható az autóból a gonosz, akkor ne számoljunk a gyári adatokkal. Vegyes használatban, terepezéssel a 350 kilométeres próba során 7,2 liter gázolajat fogyasztott a RAV4 100 kilométerenként.

Versenytársak, műszaki adatok az Autómenedzser.hu autós portálon.