Bár a legtöbben a gesztenyepürét jellegzetes magyar desszertnek véljük, sajnos nem először kell beletörődnünk, hogy valójában egy francia eredetű finomságért rajongunk töretlenül. A franciák persze nem elégedtek meg azzal, hogy egyszerűen csak gesztenyepürének hívják a szelídgesztenyéből készült édességet, hanem az elegáns Mont Blanc névvel ruházták fel. Így a gesztenyepüré, a tetején emelkedő, látványnak sem utolsó tejszínhab hegyekre utaló névvel indult világkörüli hódító útjára. Az édességről már egy 15. századi olasz szakácskönyvben is említést találunk, sőt maga a híres méregkeverő, Lucrecia Borgia is rajongott érte.
Idehaza is már több száz éve ismerik, a 19. században lett népszerű, de igazi karrierje csak a II. világháború után kezdődött.

Aréna 2000

Bizonyára sokan vagyunk, akiknek van kedvenc gesztenyepüré-lelőhelye, de olyanok is biztosan szép számmal akadnak, akiknek deresedő halántékú ismerőse mély sóhajjal, és nagyot nyelve emlékezik vissza a régi, igazi gesztenyepürére, ami bizony sokkal finomabb volt, mint amit ma a legtöbb helyen kanalazhatunk. Ezúttal sajnos a minőségi különbség nem csupán emlék, a ,,megszépítő messzeség” műve. Egykor egy magára valamit is adó cukrász el sem tudta képzelni, hogy ne friss gesztenyéből készítse a pürét, és azt ne frissen felvert tejszínhabbal koronázza meg. Ma bizony jellemzően mélyhűtött masszából előállított gesztenyepürével találkozhatunk, amit stílszerűen növényi alapú, flakonos habbal fojtanak le.

A mélyhűtött gesztenyepürék között bizony akad olyan, amelyben több a burgonya, esetleg a bab – a többiről inkább ne is akarjunk tudni - , mint a gesztenye, és a bőséges rumaromás ízesítés sem feledteti hovatartozását. Persze a mélyhűtött változatok között is akad jobb minőségű, de egyik sem veheti fel a versenyt a házilag készített, friss szelídgesztenyéből készült gesztenyepürével. Bár való igaz, az elkészítése kicsit időigényes, de nem bonyolult, és annyi biztos, ha egyszer otthon is elkészítettük, a végeredmény mindenért kárpótol. Az ízek, zamatok sokkal erőteljesebbek. Az igazi gesztenye íz már magában is élmény, a desszert pedig krémesebb és lágyabb lesz, mint amit eddig valaha is a mirelit pultok kínálatából büvőlhettünk.

A házilag elkészített gesztenyepüréből érdemes nagyobb adagot is készíteni, mivel -18 fokon akár 1 évig is eltartható (de ilyen matuzsálemi kort egy jó házi gesztenyepüré úgysem él meg…) Mielőtt nekilátnánk a recept tanulmányozásának, és megvennénk a piacon a hozzávalót, pár tanácsot érdemes megfogadni.

Tippek, fortélyok

Csak friss, jó minőségű, nagyobb szemű gesztenyét vásároljunk. A nagyon könnyű, ,,légies” darabokat ne vegyük meg, válogassuk ki. Tegyük a gesztenyéket hideg vízbe, és ami feljön a víz tetejére, azt dobjuk ki. Vásárláskor számoljunk azzal, hogy a gesztenye azután, hogy héjától megtisztítottuk, nagyjából súlyának negyven százalékát veszíti el.

Ha azt szeretnénk, hogy a sült gesztenye héja könnyedén lejöjjön, akkor a bevágott héjú gesztenyéket érdemes a készítés előtt egy éjszakára, de legalább pár órára hideg vízbe áztatni. A gesztenyét ne a legújabb vagy legfehérebb lábasunkban főzzük, mert a héja elszínezheti az edény belsejét.

Házi gesztenyepüré

• 1 kg szelídgesztenye (ebből a többi hozzávalóval együtt 65-70 dkg gesztenyepüré lesz)
• 3 dl víz
• 4 dl tej
• 1 vaníliarúd magjai
• 5-6 dkg olvasztott vaj
• 2 dl tejszín
• egy csipet só
• ízlés szerinti mennyiségű rum
• A cukorsziruphoz:
• 5 dkg kristálycukor
• 1 dl víz

A gesztenyék héját éles kés hegyével kereszt alakban bevágjuk, de vigyázzunk arra, hogy ne sértsük meg a gesztenye húsát. Egy nagyobb, keskeny peremű tepsit vagy sütőlapot béleljünk ki alufóliával, egyenletesen terítsük szét a gesztenyéket, öntsünk rá egy kevés vizet (1-1,5 dl ) és kb. 120-130  fokos előmelegített sütőben süssük nagyjából 45 percig. A sütési idő a gesztenye nagyságától függően mínusz-plusz pár percet változhat. Ha megsült a gesztenye, akkor hántsuk le a héját még melegen, mert ha kihűl, akkor már nagyon nehezen távolítható el.

A gesztenyét  tegyük egy lábasba, öntsük rá a tejet és a vizet, valamint a kikapart vaníliarúd belsejét, és közepes lángon főzzük teljesen puhára. Mire megfő – 40-45 perc –, nagyjából a teljes folyadékmennyiséget magába szívja, de ha maradt a léből, akkor szűrjük le. Amíg fő a gesztenye, addig készítsük el a cukorszirupot. Egy kis edénybe öntsünk vizet, közepes lángon kezdjük el melegíteni. Folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a cukrot, és addig keverjük, amíg a cukor teljesen felolvad és egyneművé válik.

A leszűrt és még meleg (!) gesztenyéhez adjuk hozzá a cukorszirupot, a tejszínt és az olvasztott vajat, valamint a csipet sót, és botmixerrel pépesítsük. Ízlés szerint adhatunk hozzá rumot is, de előtte mindenképpen kóstoljuk meg a tiszta gesztenyepürét – lehet nem is vágyunk már a rumos ízesítésre. A kész gesztenyemasszát tegyük legalább 6-8 órára hűtőbe, és utána burgonyanyomón áttörve poharakban, kelyhekben az elmaradhatatlan – és természetesen frissen készült – tejszínhabbal tálaljuk.

Tippek

Esetleg beledolgozhatunk egy teáskanálnyi, jó minőségű kakaóport is a masszába. A cukorszirup helyettesíthető 2 – 3 evőkanál mézzel is. A gesztenyepürét díszíthetjük rumos meggyel,lecsurgatott meggybefőttel – nemcsak látványban illik hozzá, de ízében is harmonizál. Tejszínhabrózsák helyett pedig akár be is "havazhatjuk" művünket porcukorral,vanilíás cukorral.

Ízlés szerint egy csipet fahéj is feldobhatja. S ha mégis szeretnénk valami kis alkoholos aromát adni a gesztenyepürénknek,akkor rummal és konyakkal egyaránt ízesithetjük, de érdemes kipróbálni a csokilikőrt is. A hagyományos burgonyanyomós ,,hurkácskák” helyett a gesztenyemasszából készíthetünk kis kerek bonbon, vagy apró puszedli formákat is – szépen tálalhatóak, de habzsákból is rendhagyó  formában kerülhet az asztalra.