Néhány napja vetette fel a Varga Mihály vezette Nemzeti Versenyképességi Tanács, hogy az idegennyelv-tanulás hatékonyságának növelése érdekében a külföldi filmeket ne szinkronizálják, inkább feliratozzák.

Erre válaszul a szinkroniparban dolgozók nevében Rajkai Zoltán színművész közleményt adott ki csütörtök este, amelyben azt írja, bár ők is fontosnak tartják, hogy javuljon az állampolgárok idegennyelv-tudása, a nemzetközi tapasztalatok nem igazolják, hogy ha nem lennének szinkronizálva a filmek, akkor az emberek jobban tudnának idegen nyelveket.

20 éve jó ötlet lett volna

Nádasdy Ádám nyelvész, egyetemi tanár és műfordító ezzel szemben kifejezetten üdvözölne egy ilyen váltást, mert szerinte "a legkisebb is számít". Mivel a felirat gyakran előbb jelenik meg, minthogy elhangzana az adott mondat, rá tudunk ismerni, össze tudjuk hasonlítani, gyakorlatilag önkéntelenül is tanulunk általa.

Azzal Kálmán László nyelvész is egyetért, hogy minden gyakorlási felület hasznos, szerinte viszont a javaslat megkésett, úgy véli, ez 20 éve lett volna jó ötlet, ma már nem látja értelmét. A mai fiatalok ugyanis, akik a nyelvtanulás egyik legfontosabb célcsoportját jelentik, az internetről könnyedén hozzájutnak a filmek feliratos verzióihoz. Nincs is szükség kalózkodásra, a Netflix vagy az HBO GO egy kattintással elérhetővé teszi, hogy eredeti hanggal és választható - magyar vagy eredeti - felirattal nézzék a népszerű sorozatokat vagy filmeket.

Inkább az oktatásra kéne több pénz

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium angol nyelv munkaközösség szakcsoportjának vezetője, Hubai Kata némiképp a felelősség áthárítását érzi a döntésben, szerinte ugyanis elsősorban az segítene, ha az állam több pénzt fordítana az oktatásra.

Ő egyébként rendszeresen használ az óráin filmeket, amiket úgy válogat ki, hogy egyszerre szolgálják a nyelvtanulást, illetve legyen érzékenyítő hatásuk is, azaz például segítsenek árnyaltabb képet kialakítani a kisebbségekről, más kultúrákról. Tisztában van viszont azzal, hogy ezt azért teheti meg, mert náluk megvannak ehhez a technikai feltételek - máshol az országban ezek viszont nem feltétlenül elérhetőek. Nem egyértelmű például, hogy van-e az iskoláknak a filmek lejátszásához szükséges felszerelésük, esetleg megfelelő wifi, hogy rövidebb, az interneten elérhető videókkal is tudjanak dolgozni. Szintén kérdés, hogy van-e pénz a nyelvtanárok oktatási stratégiáinak fejlesztésére, hogy a leghatékonyabban tudják tanítani a diákjaikat.

Az iskolák felszerelésének és a nyelvtanárok módszereinek fejlesztése szerinte azért is előrébbvaló, mert országos szinten az sem magától értetődő, hogy a nehezebb anyagi helyzetben lévő tanulók rendszeresen járhatnának külföldre, vagy lenne otthon korlátlan internetük - azaz lenne közvetlen élményük azzal kapcsolatban, hogy van-e értelme a nyelvtanulásnak.

IMDB

Emellett neki is az a tapasztalata, hogy a diákjai zöme alapvetően otthon, interneten keresztül néz sorozatokat, YouTube-videókat. Beállítják a(z angol) feliratot vagy eleve felirat nélkül nézik, eredeti nyelven. Itt nagyon érezhető a diákok szókincsén és a kiejtésükön, hogy a tanórán túl is intenzív kapcsolatban vannak az angol nyelvvel.

Szinkronnal vagy felirattal: generációs, kulturális, érzelmi vita

Ahogy azt ebben a cikkünkben alaposan körbejártuk, a szinkronizálás kontra feliratozás kérdése túlmutat a nyelvtanulási szempontokon.

Egy tavalyi felmérés szerint például a 16 és 29 évesek körében már csak 59% favorizálja a szinkronos filmeket, míg az 50-59 éves korosztály 89%-a továbbra is magyar hanghoz ragaszkodik. Egyértelműen megjelenik tehát, hogy a szinkron kontra felirat vita erőteljesen generációs kérdés. Ezzel egyébként Kálmán László is egyetért, szerinte az idősebb generációkat már csak azért sem érdekli a nyelvtanulás, mert a mindennapjaikban nem látják gyakorlati hasznát, értelmét.

Pártolói szerint a szinkronnak kulturális vetületei is vannak, például hogy feliratos filmeket nehezebb nézni. Sokat veszít a néző, mert vagy a képet nézi, vagy olvas, nehéz egyszerre a kettőt. SzíDoSz-Szinkron Alapszervezete szerint az sem elhanyagolható, hogy “a lakosság nagy része – a határokon túl is – kizárólag a szinkronizált filmeken keresztül találkozik dramatizált szöveggel, stilizált beszéddel.”

Továbbá “szinkronizált filmek nélkül a világrepertoár, a külföldön létrehozott kulturális értékek teljesen elérhetetlenné válnak a magyar társadalom túlnyomó része számára. Ezért is fontos az írott és beszélt nyelvi minőség.”

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, milyen nagy súllyal esnek latba az érzelmi szempontok: megszoktuk és megszerettük a magyar szinkront, azt hogy melyik külföldi sztár melyik magyar színész hangján szólal meg “mióta az eszünket tudjuk”.

Csakhogy az is tény, hogy a legendás magyar szinkron aranykorán túlvagyunk, többek közt a választék bővülésének és a felgyorsult munkatempónak köszönhetően sok esetben rossz minőségű fordítást, beszédhibás színészeket kell hallgatnunk.

A feliratos filmek támogatói azzal érvelnek, hogy a filmek értékéből sokkal több veszik a szinkronnal, mint felirattal. Összehasonlíthatatlanul jobb és árnyaltabb az eredeti hangsáv; a szinkron miatt lemaradunk arról, hogyan játszik a színész a hangjával; a silány fordítással elveszhetnek a forgatókönyv, a dialógusok finomságai.