Szerdán napközben repülőre száll Washingtonban Joe Biden amerikai elnök, hogy az ukrajnai háborúra adandó további gazdasági és katonai lépésekről egyeztessen egy megacsúcstalálkozó-sorozat keretében. Nem túlzás csúcstalálkozó sorozatról beszélnünk, mert az idén tízéves EUrologus történetében eddig nem fordult elő, hogy Brüsszelben egy napon követi egymást egy rendkívüli NATO-ülés 29 állam és kormányfő részvételével, a legfejlettebb gazdaságokat tömörítő G7-csúcstalálkozó és a huszonhetek államfőinek részvételével európai uniós csúcstalálkozó. Még inkább utal a helyzet különlegességére, hogy Biden felszólal majd az EU-csúcson is.

A cél mindegyik formátumban ugyanaz: a gazdasági szankciók és az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás összehangolása, döntés a következő lépésekről. Szankciókból nincs hiány, az EU a háború kitörése óta eltelt négy hétben immár az ötödik csomagot készíti elő, miközben Washington sem volt rest, múlt héten már kőolajembargót vezetett be Moszkvával szemben.

Joe Biden

AFP / JIM WATSON

Brüsszeli folyosói értesülések szerint márpedig nem kevesebbet jelent be majd Brüsszel csütörtökön, mint hogy az eddigi évtizedes gyakorlattal szemben – melynek részeként egymással is versenyeztek a tagállamok a gázvásárlásért – még idén összehangolt energiahordozó-vásárlásba kezdenek.

Pontosabban már a 2022/23 téli időszakra a huszonhetek közös szerződések keretében töltik fel legalább 90 százalékra gáztározóikat (jelenleg 26 százalékon állnak az EB tájékoztatása szerint), vásárolnak cseppfolyósított földgázt (LNG), valamint hidrogént

– derül ki az EUrologus által látott EU-csúcs következtetés tervezetéből.

Korábban az Európai Bizottság a spanyol kormány kérésére már tett javaslatot közös energiahordozó-vásárlásra a tagállamoknak, az Ukrajna elleni orosz támadás kellett azonban ahhoz, a tagállamok többsége komolyan fontolóra vegye a dolgot. Eközben az EB sem volt tétlen, hetek óta hallani Brüsszelben, hogy Katarral, az Egyesült Államokkal és Kanadával tárgyal egyebek mellett az EU arról, hogyan érhető el az orosz energiahordozóktól való függés megszüntetése.

MTI/AP/Felipe Dana

A magyar kormány kedvenc mantrája a rezsicsökkentés „vívmányainak” megőrzése, vagy ahogy Brüsszelben beszélnek róla, a tavaly óta rendkívüli dráguláson átesett energiaárak orvoslása – az EB ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a tagállamok használják ki a 2021 októberben elfogadott energia eszköztárban rejlő lehetőségeket. Utóbbi keretében az előző hónapokban több tagállam élt az energiahordozókra kivetett adókulcsok átmeneti csökkentésével és a háztartásokat segítő extra támogatásokkal.

Ismerve azonban a tagállamok eddigi megosztottságát a közös energiaforrás beszerzésekről, akár komoly vita is várható az EU-csúcson. Különösen mert jelenleg az orosz energiahordozók látják el az EU földgázigényének 40, kőolajigényének 27 és szénszükségleteinek 46 százalékát.

AFP / LUDOVIC MARIN

Miközben ugyanis például az oroszokat a nyakukban érző lengyelek és litvánok joggal kérik számon, hogy az EU egyrészt a gáz és olajvásárlással finanszírozza Oroszország háborúját Ukrajna ellen, addig a német vagy a magyar kormány gazdasági károkra hivatkozva utasítja el az energiahordozó embargóját Oroszországból az EU tagállamaiba.

Mindenesetre a csúcson várható döntés tükrében kevéssé hat bátran Szijjártó Péter külügyminiszter minapi „vörös vonalak"-nyilatkozata, amely szerint az Orbán-kormány nem szavaz meg az orosz energiaforrásokra vonatkozó szankciót. Főként mert az EU politikusai előre belátták, hogy nem lenne okos a tagállamokat megosztó orosz energiahordozó kitiltást célzó megállapodást most erőltetni. Helyette az előremenekülés részeként előbb tisztázzák az alternatív gáz- és kőolajforrásokban lévő lehetőségeket, majd fokozatosan, 2027-re számolják fel az orosz energiafüggést – mondja a tervezett májusi EB-javaslat előkészítésében részt vevő bizottsági forrás.

A „harcias magyar álláspont” még inkább relatív, ha tudjuk, hogy az azonnali tiltást a német, a dán és a holland kormányok sem támogatják, a gazdasági mellett a klímacélok elérése miatt sem. Ezzel szemben a spanyol, olasz, belga, portugál és görög kormányok szívesen látnák, ha az EU beavatkozna az energiapiaci folyamatokba, ármaximalizációra szólítva és a villanyenergia- és a földgázárak szétválasztását kérve Brüsszelben.

AFP / EYEPRESS NEWS

A csúcson elfogadandó megállapodástervezet várhatóan kimondja, hogy az EU azon dolgozik, hogy „minél előbb megszüntesse függőségét orosz gáztól, kőolajtól és széntől”. Utóbbira vonatkozóan a dokumentum idén májusra vállalja, hogy az Európai Bizottság részletes terveket dolgoz ki, melyeket a következő EU-csúcson fogadnak el. A szöveg a tekintetben is világos, hogy októberre az európai gáztározókat közös energiavásárlásból legalább 90 százalékra kell feltölteni a téli fűtésszezonra készülve.

A közös energiavásárlási tervek négy fő elemét is rögzíti a csúcs dokumentuma:

• a tagországok közti koordináció javítása a gáztározók megfelelő telítettségének eléréséhez,
• együttműködés és közös vásárlás földgáz-, LNG- és hidrogénforrásokból,
• egy szükséges szolidaritási mechanizmus létrehozása,
• az energiahálózatok összekapcsolásának véglegesítése és javítása.

Végül még arra is kitér a csúcstervezet, hogy az EU energiabiztonsági és klímacéljainak megvalósulásához is kulcskérdés az energiahálózatok összekapcsolása, átjárhatósága.

NATO és a légterünk

Hasonlóképpen súlytalan Szijjártó légtérvédelmi kijelentése, vagyis hogy az Ukrajna fölötti repülésmentes övezet létrehozásáról szóló javaslatokat nem támogatja, hiszen a NATO és a tömörülésen belül a britek és az amerikaiak is egyöntetűen ellenzik a NATO légtérzár kiterjesztését Ukrajna fölé, ráadásul azt a varsói kormányon kívül nem támogatják a visegrádi országok sem. Ugyanez mondható el egy esetleges békefenntartó misszióval kapcsolatban, amelyet szintén Lengyelország szorgalmaz, de a NATO-csúcson nem várható ezzel kapcsolatos döntés.

Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a lengyelek milyen aktív szerepet vállalnak a háborúval kapcsolatban, kezdeményező és meghatározó tényezővé lépett elő a varsói kabinet – aktivitásában és álláspontjában is élesen elválva a magyar hozzáállástól. Sőt, a többi visegrádi ország, Szlovákia és Csehország is egyértelműen a lengyelekhez igazodik.

Az, hogy Orbán és kormánya Brüsszelből nézve még a háború elindulása után egy hónappal sem mutatja határozott elhatárolódás jeleit a Putyin-rezsimtől, keveseket lep meg. A magyar miniszterelnök múlt heti távolmaradása a lengyel, cseh és szlovén kormányfők ukrajnai szolidaritási látogatásától – melyet a határmenti Orbán-bohózattal tetéztek meg – nem javítja Magyarország európai megítélését.