A hely

A Peppers! tökéletesen elüt  berendezésében (is) más ötcsillagos szállodák éttermeitől. A megszokott, letisztult eleganciát itt fiatalos dinamizmus, vibráló színek, extravagáns megoldások váltják fel. A falakat hatalmas fotók díszítik, műanyag és súlyos, színes üveg ellensúlyozza a fa és a meleg tónusú bőrök természetességét.

A személyzet

Az ebéd során Török Gábor  felszolgálónk lelkesen ajánja az étlapról kedvenc fogásait. Kimerítően, de semmiképpen sem tolakodóan magyaráz a tányérunkon található ételekről, és észrevétlenül terem asztalunk mellett, ha kiürülni látszik poharunk. Kifogástalan munkát végez. Nem egyszer felülírva a konyha teljesítményét.

Az étlap

Tekintse meg galériánkat!

fotóBONDY

A Peppers! a modern trendeknek megfelelően viszonylag szűk étlappal dolgozik, melyen elsősorban a mediterrán konyha fogásait vonultatja fel. Tészták, könnyű saláták, grillezett húsok és a tenger gyümölcsei adják a választék javát. De tekintettel a szálloda külföldi vendégeire, itt sem hiányozhat a gulyásleves, a paprikás csirke vagy a libamáj. Az étterem business lunchot is kínál, az állandó étlaphoz illeszkedő két fogásért 2100, három fogásért 2500 forintot számolnak fel.

A kínálat

Az étteremnek jelen pillanatban nincsen konyhafőnöke. Az éppen szolgálatban lévő séf, Harsányi Antal állítja össze számunkra a degusztációs menüt. Kedvcsinálónak sült paprikakrém és chilis-fokhagymás olaj érkezik frissen sütött, ropogós kenyérrel. Máris megéheztünk. Nem kell sokáig várnunk az előételekre, egy remek mediterrán ízelítő gördül elénk. A tálon San Daniele sonka és Jamón Serrano, olasz szalámi, Grana Padano sajt, ecetes gomba és olíva. Ide sorol a roston sült paprika babpürével és tökmagolajjal – telitalálat. Egyszerű és nagyszerű. Még ha – ízlésünk szerint – a babpüré egy leheletnyivel több fűszert is elbírt volna. Ugyancsak remekel az előételek vonulatában a gambas al pilpil, azaz az olivaolajban párolt fokhagymás rák. Természetesen nem maradhat el az előételek állandó szereplője, a libamáj sem. Kivételesen nem a legtöbb étteremben mostanában gyümölccsel kínált módon, hanem pirított toszkánai kenyéren lilahagymával és paprikával. Végre egy kis változatosság. Az előételek sorát a parázson sült bruscetta zárja marinált paradicsommal – elronthatatlan fogás, biztos befutó.

A főételeket az eddigiek  alapján rendkívül nagy várakozással fogadjuk – sajnos komoly csalódásokat elszenvedve. Ezúttal elmondhatjuk, hogy inkább a szemnek, mint a szájnak készültek az ételek (lásd galériánkat). A grillezett óriásrák karamellizált édesköménnyel és fokhagymás, citromos mártással még korrekten szerepel, a rák az előételhez hasonlóan, jó állagú, és az édesköménnyel kielégítő párost alkot. A roston sült fogas citromos, olivás dresszinggel azonban már közel sem nyerő. Az első  falatok után fintorgunk. Még megpróbálunk egy-kétszer nekiveselkedni, de végül eltoljuk magunk elől az ehetetlenül sós halat. Ritka belefutás. Hátha a következő. Jön is a felmentő  háztáji libamáj meleg brióssal és pálinkával párolt szőlővel. No lám, azért itt is hozzák a máj-gyümölcs párosítást. A libamájszelet tökéletes állagú, íze szépen harmonizálna a szőlővel. Ám agyonnyomja a barnamártás, amely nemcsak a tányéron, hanem az egészen fura állagú brióson – melyet szintén meghagyunk – is dominánsan uralkodik.

Ugyancsak a barnamártásé a főszerep a ropogós kacsamellnek nevezett fogás tányérján, melyet balzsamos mogyoróhagymával kínálnak. Sajnos a kacsamell roppant távol áll az ideális állapottól. A dijoni mustáros, zöldbabbal kísért bárányborda az újabb csalodás. Elég lett volna a zöldbab... A hús túl a rozéságon, szinte nyers, ízét megint a barnamártás uralja. Egy ennyire szűk választékban ilyen gyakran alkalmazni a barnamártást nem egyszerűen fantáziátlanság. Joggal merül fel a gyanú, hogy vajon milyen hiányosságokat próbálnak elfedni az egyenízzel? A főételek sorában az utolsó kisérlet: laskagombával és chorizo kolbásszal kínált borjúérmék. A hús megint jóval szárazabb a kelleténél. A köret rukolás burgonyapüré illetve hagymás, olivás burgonya. Ez utóbbi kifejezetten finom, tartalmas, jó állagú. Megint csak arra mutat, hogy a konyha jelen állapotában a legegyszerűbb dolgokat képes magabiztosan megvalósítani.

A desszertekhez érkezve némi feszültség lesz rajtunk úrrá. Mindenki tudja, hogy mennyire sok múlik az utolsó fogáson. Szerencsére itt azért tudott javítani a Peppers!. Gazdag ízelítőt kapunk a desszeretskálából. A karamellizált ananásszal kísért crème brulée teljesen korrekt. Bár, szerény véleményünk szerint, felesleges egy önmagában tökéletes édességet (crème brulée) bármivel is (karamellizál ananász) turbozni. A napi ajánlat desszertje a fahéjas cukros csokoládéfánk, amit érdemes lenne felvenni az állandó kínálatba, biztosan sok rajongót gyűjtene. Az égetett tészták sok helyen fojtódnak olajba, itt ennek nyoma sincs, ideális állagú, nagyon finom. Abszolút korrekt a csokoládés Amaretto öntettel gazdagított, fagylalttal töltött palacsinta is. Viszont a csokoládé szuflé sokkal inkább tűnik brownie-nak – a kellemes folyósság helyett diódarabokba és határozott korpuszba "botlunk". Tökéletes  viszont mind az állaga, mind az íze a panna cottának, melyet vaníliakrém és mandulás karamell kísér. A nap legfinomabb desszertje címéért vele holtversenyben indul a tejpuding, a ház csöpp tejszínnel készült szilvaszorbéjával, mely már a nyár felé tereli a gondolatainkat. Felsóhajtunk, mondják, minden jó, ha a vége jó. Kívánjuk, hogy mihamarabb találja meg a Peppers! azt a konyhafőnőköt, aki kihozza egyszerűségéből a nagyszerűséget.