A június végi soproni VOLT-on körülbelül 30-35 vendéglátó-ipari egység van, a három héttel később kezdődő Művészetek Völgyébe 70-90 ilyen stand települhet ki – érzékelteti a méretbeli változatokat Somoskeőy Ágnes, az idén 21. kapolcsi kultúrdzsembori vendéglátásért felelős munkatársa. A völgy öt településére érkező közel kétszázezer látogatót rendre mintegy 120 kisvállalkozó szeretné jóllakatni, ám a pályázatok harmadát elsősorban a túlkínálat miatt elutasítják.

„Olyan is van, aki a leselejtezett öntöttvas fürdőkádjából csinált kemencét. Vett hozzá tízezerért egy sátrat, pár sörpadot, és már ment is kenyérlángost árulni” – erősíti meg a könnyű pénzben reménykedő „egynyári” vállalkozókkal kapcsolatos sztereotípiát Dinnyés Péter budapesti kenyérlángossütő. Márpedig egy jobb kemence szerinte 150 ezer forint, egy tisztességes fabódé pedig akár félmillió is lehet. Míg egy jó rendezvény félmilliós hasznot, egy elmosott augusztus 20-a ugyanekkora veszteséget „termel”.

Sziget 2010 - Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre!

Stiller Ákos

Egy másik aranytojást tojó tyúkként számon tartott esemény fénye is kezd megkopni. „Pár bejáratott helyet leszámítva a Sziget Fesztivál vendéglátóegységeinél elég nagy a fluktuáció. A nagy cégek állandóak, ám nekik ez inkább reklám, mint profittermelő tevékenység. Nekünk azonban ez kevés, ha a feltételek maradnak, az idén mi nem megyünk” – panaszkodik a HVG kérdésére egy neve elhallgatását kérő, tavaly a borfaluban pórul járt kereskedő.

A Sziget Kulturális Szervezőiroda égisze alá tartozó Sziget, VOLT, illetve Balaton Sound sajátosságának mondható például az alkalmazottaknak kötelező hetijegy vagy az obligát pénztárgépbérlés. Ráadásul időközben a válság gyakorlatilag „elmosta” a nagy cégektől kapott repiajándékokat: vagyis a napernyőt és a padot. Ma már legfeljebb a kötelezőket (sörcsap, hűtő) állják, azt viszont rossz néven veszik, ha valaki más feliratú napernyővel jelenik meg. A Szigeten tavaly a borkultusz okán beindított borfalu sokaknak nem váltotta be a reményeit, hiszen míg a VOLT-on egy „mezei” borstanddal napi 650 ezer forint forgalmat lehetett produkálni, a Szigeten alig harmadannyit.

Sokan úgy érzik, hogy az igazán jó helyekre csak kapcsolattal vagy pénzzel lehet odaférni. Joggal, hiszen sok fesztiválon tényleges licitet hirdetnek, és például 500 forintonként emelik a négyzetméterárat, amíg egyetlen vállalkozó marad. A Szigeten nincs licit, azért sem, hogy a szerencselovagok pusztán a pénzük által ne juthassanak be – állítja Gaspari Zsolt, a Sziget-rendezvények kizárólagos italbeszállítója, a Gammatrade Kft. egyik tulajdonosa. Nem titkolja viszont, hogy elsőbbséget élveznek a korábbi években megbízhatónak bizonyult partnerek.

Stiller Ákos

Fix helypénzt a szigetes rendezvényeken csak az ételt árusítóknak kell fizetniük (ez kiemelt helyen elérheti a másfél millió forintot), a kizárólag jövedéki termékekben utazó „kocsmák” a forgalom után tejelnek. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy az italokat csak attól a Szigettel szoros kapcsolatban álló Gammatrade-től vásárolhatják, amely az árakra vastagon ráteszi a „helypénzt”. A 2009-es VOLT-on például (a korsóra lebontva nagykeráron ma 180 forintos) Sopronit 260 forintért lehetett átvenni, és fix áron, 350-ért árulni. Még nagyobb volt a Gammatrade jutaléka a röviditalokon: 4 centiliter, nagykeráron 230 forintos kommersz whiskyt tavaly 560-ért lehetett átvenni és 760-ért eladni.

A legkritikusabb „nevezési díj” döntő része a helypénz, ami a kisebb vidéki fesztiválokon 50–200 ezer forint között mozog, de a Mesterségek Ünnepén egy kenyérlángos-sütödényi hely már félmillió. „Ez kitermelhetetlen. Tavalyra a válság dacára 200-ról 250 ezer forintra emelték a helypénzt a váci vigasságokon, míg én 5 év alatt 500-ról 600 forintra emelhettem csak a kenyérlángos árát, mert ennyit viseltek el a vásárlók” – így Dinnyés. Idén 600-700 forint körül lesz a pompos, csak a kevésbé tehetős vendégkörű kisebb vidéki fesztiválokon mennek majd le 550 forintig.

Széles lehet a pluszköltségek skálája is. Kapolcson például az ülőhelyet is kínáló vendéglátóegységeknek kötelező legalább egy „pottyantóst” rendelniük 37 500 forintért. Ilyenek miatt egy 1200 euró helypénzes németországi rendezvényen a végösszeg felmehet akár 2 ezer euróra is – érzékelteti az arányokat a kürtőskalácsával külföldre is járó, a Váci utcában boltot üzemeltető Molnár László. „Emiatt sokan például nem vallják be, milyen teljesítményű elektromos készülékekkel jelennek meg, hiszen az után is fizetniük kell, ha viszont ezért a szervezők alultervezik az áramellátó rendszert, az például a mi esetünkben kritikus lehet” – mondja Antolik András, az Antik Rétes családi vállalkozás tulajdonosa.

Bánkuti András

A fesztiváldömpingre egyébként egyre inkább komoly körültekintéssel készülnek az étkeztetők. „Sokáig volt az a kalkulációnk, hogy nagyjából minden harmadik vendég elkölt egy ezrest. Vagyis egy tízfős kitelepülés akkor éri meg, ha legalább 3000-4000-en vannak, és miénk az egyedüli vendéglátóegység” – így Novotny Antal, a házias lacikonyhában utazó, évi 25 fesztivált vállaló Katlan Tóni egyik tulajdonosa. Ez a számítás ma már egyre kevésbé stimmel, három éve Nyíregyházán 5 ezer ember nézett Katlan Tóniékkal farkasszemet anélkül, hogy fogyasztott volna.

A kalkuláción túl a terepszemle sem árt fesztivál előtt. „Olykor olyan alapvető dolgokat sem tudni például, honnan kapjuk majd az áramot. Pedig nem mindegy, hogy 200 méter kábelt vagy 200 méter kolbászt kell vinnem” – magyarázza az igények szerint hol Pest megyei húsfeldolgozója termékeivel, hol sörrel haknizó vendéglátós. De a hely adottságainak felmérése más szempontból is lényeges lehet, az sem mindegy, van-e közért a közelben.

GERI ÁDÁM