A képviselők a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország 2004-es EU csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgáló bizottság ülésén tájékozódtak Bokros Lajosnak, a kérdéskörrel kapcsolatos véleményéről.

A volt pénzügyminiszter szerint a 90-es évek elején az ÁVÜ-nél egyetértés volt abban, hogy a cukorgyárak privatizációja fontos. Bokros Lajos még hozzátette: a magánosítás során nem a vételár maximalizálás volt az elsődleges szempont, hanem a jövedelemtermelő képesség fokozása. Egyben emlékeztetett arra is, hogy a cukorgyárak privatizációjának semmi köze sincs a gyárak bezárásához.

A volt pénzügy miniszter szerint a privatizációs folyamat során egyetértés volt abban: a magántulajdonon alapuló piacgazdaság létrehozása fontos. Emellett a magánosítás célja elsősorban nem a vállalatok eszközeinek értékesítése, hanem működésük további fenntartása volt a cél, azaz a meglévő tőkehiány pótlása. Ezzel a tőkével pedig akkor - mintegy két évtizede - főként csak külföldiek rendelkeztek. Továbbá a privatizációs célok közétartozott az is, hogy a magánosított cégek élére erős hozzáértő vezetés kerüljön, amely továbbra is biztosítani tudja a piaci jelenlétet, valamint a technológiai fejlesztést is. Foglalkoztatási kényszert pedig azért nem kötöttek ki, mert a cégek gazdálkodásában hatékonyságjavulást szerettek volna elérni.

A volt pénzügyminiszter jelezte: az ÁVÜ igazgatótanácsának tagjakén a magánosításokat megszavazta. Bokros Lajos emlékeztetett: pénzügyminiszterkén - a 90-es évek közepén - a cukorgyárak privatizációjával nem foglalkozott.

Beszélt arról is, hogy a cukorgyárak megszűnéséhez a magánosításnak nincs köze, az az unióban lezajlott cukorreform következménye. Az uniós döntéshozók határoztak úgy néhány éve - amikor még a nádcukor beszerzése olcsó volt -, hogy csökkenteni kell a tagállamokban a cukorrépa-termelést. Ez a folyamatot pedig pénzügyileg is támogatták. Jelezte: utólag úgy látszik, ez nem volt okos döntés.

Képviselői kérdésekre válaszolva a volt pénzügyminiszter közölte: mivel a külföldiek rendelkeztek megfelelő tőkével, ezért a privatizáció során előnyt élveztek. Továbbá így az új tulajdonos 30 százalékos tulajdonrésszel is irányító pozícióba kerülhetett. A Magyar Cukor Rt. fel sem merült a kormány ülésén a - a 90-es évek közepén ., mivel erre egyszerűen nem volt pénz. Akkor ugyanis azt a problémát kellet megoldani, hogy stabilizálják az ország gazdaságát a kedvezőtlen körülmények ellenére, visszaesés nélkül.

Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) a jogszabályoknak és a vagyonpolitikai irányelveknek megfelelően járt el a cukorgyárak magánosítása során - mondta kedden ugyanitt Csepi Lajos, az egykori szervezet volt ügyvezető igazgatója.