Az értetlent játsszák kormánytagok arról, hogy milyen korrupciós ügyekre célozgat az Egyesült Államok, amely ezekre hivatkozva kitiltott tíznél kevesebb, kormányközeli magánszemélyt, illetve kormánytisztviselőt. A Legfőbb Ügyészség – az Index kérdésére – sem tud semmiről, legalábbis azt állították, "sem az Amerikai Egyesült Államok részéről, sem mástól nem érkezett beadvány a Legfőbb Ügyészségre. Az ügyészség előtt nem merült fel olyan információ, amely bűncselekmény gyanújára utalna. (…) És az ügyészség önmagában sajtóhírek alapján nem indít eljárást.”

Az Egyesült Államok – kinevezett nagykövet hiányában – magyarországi nagykövetségének itteni ügyvivője viszont hangsúlyozta a kitiltási botrány kirobbanásának másnapján tartott sajtóbeszélgetésen, hogy nem pletykákra támaszkodnak, hanem ők maguk jártak utána információknak, és bizonyítékaik vannak. Ezért tiltották ki a – hivatalosan meg nem nevezett – magyar magánszemélyeket országukból: azt tartják róluk, hogy korrupcióban vettek részt vagy abból hasznot húztak.

A két fél interpretációja között ellentmondás feszül, azt azonban könnyen el lehet dönteni, hogy melyik értelmezésnek van valóságalapja. Elég csak felidézni az elmúlt négy év olyan ügyeit, amelyekkel kapcsolatban erős a gyanú, valakik zsebre dolgoztak, illetve korrupció nélkül nem úgy történtek volna a dolgok, ahogyan végbementek.

Áfabotrány, konkrét cégnevek a rendőrségen, ügyészségen

Az amerikai ügyvivő egy botrányra utalt a beszélgetésen. Csaknem egy éve, hogy Horváth András, az adóhatóság volt dolgozója kilépett a munkahelyéről, mert elege lett abból, hogy tapasztalata szerint áthatja az egész szervezetet a korrupció. Egyes vállalkozók érinthetetlenek, adóvizsgálatokat állítanak le a hivatalon belül, pedig a célba vett céget el lehetne kapni súlyos, akár milliárd forintos nagyságrendű adócsalás miatt.

Horváth András és a zöld dosszié

Túry Gergely

Horváth András feljelentést tett az ügyészségen, de előbb rendelték el ellene a nyomozást (az adóhatóság jelentette fel adatok kivitele miatt), mint az általa tett feljelentés miatt. A volt adóhatósági dolgozó rendőrségi meghallgatási jegyzőkönyvét a hvg.hu két részletben nyilvánosságra hozta, abból kiderül, hogy konkrét cégeket, NAV-vezetőket és félreállított adóhatósági dolgozókat nevezett meg az áfacsalási botrány kirobbantója a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársainak.

A jegyzőkönyvből arra lehet következtetni, hogy az áfabotrány kirobbantója tucatnál is több olyan céget nevezett meg rendőrségi meghallgatásán, amelyet az áfacsaló, adóminimalizáló társaságok közé sorolt. Emellett neveket és dátumokat említve beszélt azokról az esetekről, amelyeknél a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV) történt hivatali visszaéléseket gyanít. Kiolvasható az is, hogy az áfacsalási botrány konkrétumairól vannak még dokumentumok abban a feljelentésben, amit Horváth András november elején nyújtott be az ügyészségre, és az úgynevezett zöld dossziéban is. A zöld dossziét – az ebben szereplő információk egy részét a tanúkihallgatásán is felvillantotta Horváth – a rendőrök tavaly december 19-én foglalták le, amikor házkutatást tartottak a NAV volt munkatársának lakásán. Ebben állítólag ellenőrizetlenül visszautalt közpénzekről, befejezetlen adóhatósági vizsgálatokról, a NAV-on belül elakadt ellenőrzési javaslatokról, szabadon működő számlagyárakról és adócsaló céghálózatról is szóló dokumentumok vannak.

A magyar hatóságok azonban még mindig maszatolnak az áfabotrány ügyében, mindkét nyomozást többször meghosszabbították, november a most érvényes határidő, de még az is kitolhatók.

A trafikmutyi

Az elmúlt évek leglátványosabb, legkiterjedtebb korrupciógyanús ügye a nemzeti dohányboltok 20 évre szóló koncesszióinak tavaly áprilisi kiosztása volt. A nyertesek listájának kihirdetése után számos esetben kiderült, hogy a kormányhoz és a kormánypárthoz kötődő vállalkozóknak, cégcsoportoknak, illetve az önkormányzatoknál politikai kapcsolatokkal rendelkező helyi szereplőknek osztották ki az első körben meghirdetett 5414 koncesszió jelentős részét (a trafikrendszer előtt nagyjából 40 ezer boltban lehetett dohánytermékeket árulni). A visszásságokról szóló beszámolókat a trafikmutyi címke alatt találja a hvg.hu-n.

A legsikeresebb a – kimutathatóan legalább ötszáz, a szóbeszéd szerint még ennél is jóval több dohányboltot elnyerő – hódmezővásárhelyi székhelyű Continental-csoport volt, melynek a trafiktörvény megfogalmazásában is részt vevő tulajdonosi köre köztudottan jó kapcsolatot ápol Lázár Jánossal, a Miniszterelnökség első emberével, a város korábbi polgármesterével. Mellettük csoportonként több száz trafikot nyertek a CBA-hoz, a Reál élelmiszerlánchoz és a Coophoz köthető személyek is.

Lázár János a kitiltási ügyről tartott nemzetbiztonsági bizottság hétfői ülésén.

MTI / Kovács Attila

A gazdasági holdudvar mellett ötösével vitték a koncessziókat a polgármesterekhez (köztük a miniszterelnökhöz közel álló, felcsúti Mészáros Lőrinchez), kormányhivatali vezetőkhöz vagy éppen a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-t irányító Gyulay Zsolthoz köthető nyertesek is, általában a rokonság. A kormány odáig is elment, hogy amikor nem ment az üzlet egyes kivételezett csoportoknak, akik nem plázák mellett vagy benzinkúton nyitottak trafikot, olyan rendeletet adott ki, amely kitiltotta ezekről a helyekről a dohányboltokat.

A hvg.hu egy hangfelvételt is nyilvánosságra hozott, amely szerint a szekszárdi polgármester, Horváth István egyeztetett a helyi fideszesekkel a koncessziók kiosztásáról, és a találkozón konkrét nevek, címek és pártkötődések is szóba kerültek. A botrány és a látványos visszaélések ellenére hatósági válaszlépés nem volt, sőt az Alkotmánybíróság is kidobta a kárt szenvedett boltosok panaszát.

A nagy takarékrablás

Alig fújtuk ki magunkat a trafikmutyi feltárása után, máris jött a takarékszövetkezeti szektor önállóságának felszámolása törvényi erővel és állami eszközökkel. A tekervényes történet lényege, hogy a kormány előbb többségi állami befolyás és irányítás alá vonta a takarékszövetkezetek tulajdonában álló Takarékbankot és a takarékszövetkezeteket, és ezzel egy időben helyzetbe hozott egy kiszemelt vállalkozást, a Magyar Takarék Zrt.-t, amelyben a FHB Jelzálogbank Nyrt.-nek van meghatározó részesedése. Az állami kontroll alig kilenc hónapig tartott, és márciusban a Takarékbank az említett FHB-cégnél landolt.

Magyarán, az állam kényszerítő ereje valamilyen oknál fogva úgy működött, hogy egy magántulajdonosi csoporttól (a takarékoktól) elvette a tulajdonát, és azt a jogot, hogy rendelkezzen felette, és egy szűk üzleti körnek játszotta át. Időközben egy olyan központi irányító szervezetet hoztak létre a szektorban, ami gyakorlatilag egy speciális pénzügyi felügyeletként működik, és még a Magyar Nemzeti Banknak, a tényleges pénzügyi felügyeletnek sincs felette hatalma. A szervezetet egy volt FHB-s igazgató irányítja.

Arról a történet több eleme árulkodott, hogy az FHB-bankcsoportnak kezdettől fogva meghatározó szerepe lehetett az államosításban és az alatta végrehajtott átalakításokban. A hvg.hu-nak már 2013 elején azt állította egy, az ügyet jól ismerő forrás, hogy Vojnits Tamást, a takarékszövetkezetek átalakításával 2012 decemberében megbízott kormánybiztost Spéder Zoltán, az FHB Jelzálogbank Nyrt. elnöke delegálta a posztra. A kormánybiztos 2012 végéig az FHB igazgatóságának tagja volt. Ezt követően 2013 elején több FHB-ből érkező szakember is kulcspozícióba került és meghatározó szerepet kapott az átalakításokban.

Arról a piacon gyakorlatilag mindenki nyílt titokként beszélt, hogy az egész ügy mögött kezdettől fogva Spéder Zoltán állt. A számos erről szóló cikk ellenére egyértelmű cáfolat soha nem jelent meg. A Takarékbankot megvásárló céget például egy hónappal azelőtt hozták létre, hogy a kormány benyújtotta volna a Takarékbank államosítását eredményező törvényt tavaly nyáron. De rendkívül látványos volt például az is, ahogyan az FHB-érdekeltség egyetlen pályázóként megnyerte a Takarékbank megvételére kiírt pályázatot. Már az ajánlattétel előtt kiderült, hogy más szereplőknek olyan nagy hátrányt jelentenek a pályázati feltételek, hogy gyakorlatilag mindenki mást előre kizártak ezzel. Így a rapid államosítás után egy egyszereplős privatizáció valósult meg. A hatóságok semmit nem tettek, az Alkotmánybíróság pedig áldását adta az átalakításokra.

Furcsa földpályázatok

A hasonló esetek közé sorolható a földpályázatok ügye is. Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár 2012 óta folyamatosan mondja, hogy az állami földpályázatokon nem a helyben lakó gazdák, családi vállalkozók nyernek, hanem a hatalomhoz, helyi politikához kötődő, nagytőkés illetők.

Mészáros Lőrinc Orbán Viktor társaságában

Stiller Ákos

Gazdálkodási gyakorlattal nem rendelkező, nem helyi lakosok, nem helyi székhelyű cégek sorozatosan megtalálhatóak a nyertesek között, miközben az évtizedek óta földműveléssel, állattartással foglalkozó kisebb gazdák kénytelenek bezárni a boltot, mivel nem kapnak például elegendő földterületet, ahol nevelni tudnák állataikat.

A volt vidékfejlesztési államtitkár több jelentésben is vizsgálta, hogy kik nyerték a földpályázatokat – 2013-as jelentésében 14 nagybirtokos, oligarcha csoportot azonosított országosan. A nyertesek között olyanok is megtalálhatóak, mint például a Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterhez köthető cég, a Búzakalász 66 Kft. A nemzetközi szinten ismert és megbecsült kishantosi biogazdaságot mindeközben pedig szó szerint beszántották.

Ángyán idei jelentésében már azt írta, hogy tovább koncentrálódik a nagy gazdasági társaságok, a kormány- vagy Fidesz-közeli oligarchák kezében a föld. A nagyot nyerők között találunk Lázár Jánoshoz köthető vállalkozást, és Mészáros Lőrinc érdekeltségét is. Ha így haladunk tovább, akkor Ángyán szerint egy dél-amerikai típusú rendszer alakulhat ki Magyarországon: hatalmas latifundiumok lesznek hazánkban.

A nyertesek – és a verseny nélkül kiosztott földbérlők – között, illetve akikkel földhasználatot hosszabbítottak, Ángyán szerint megtalálhatóak Nyerges Zsolt és Simicska Lajos kormányközeli üzletemberek érdekeltségébe tartozó cégek is. A Mezort Zrt. a HVG szerint "már-már feudális nagybirtoknak tetszik: 2013-ban 21 ezer hektáron termesztett növényt, 58 ezer hektáron vadgazdálkodást folytatott, 4 ezer hektár erdőt és 880 hektár természetvédelmi területet birtokolt".

Kissé drága tantermek?

Hadházy Ákos, az LMP szekszárdi polgármesterjelöltje a nemrég lezajlott önkormányzati választási kampányban egy eseményen elmondta, hogy uniós pénzből 40 városban kémia- és fizikatantermeket újított fel az állam. Egy ilyen tanterem ára 30-40 millió forintra jön ki, de városonként durván 300 milliót költöttek el az úgynevezett Öveges-program keretében.

Hogy mire ment el a pénz, azzal kapcsolatban "egészen arcpirító dolgokat találtunk" – mondta Hadházy. Szerinte például minden városban megíratták a kísérletezéshez szükséges fizika- és kémia-munkafüzeteket, de mindegyikben ugyanazok a kísérletek szerepeltek, néhol szóról-szóra egyező szöveggel. Ez csak abban az esetben nem lopás – mondta Hadházy –, ha ugyanazok a kísérletek más-más városban másképp folynak le. Hadházy jóddal bizonyította, hogy ez bizony nem lehetséges.

Szerinte a jód szublimációja jelképezi a pénzek eltűnését is: 2,8 milliárd forint ment el a munkafüzetekre, pedig ennek töredéke, csupán 1 százaléka, körülbelül 30 millió forint lenne indokolt.

Közbeszerzéseket uraló Közgép

A Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Közgép Zrt. az utóbbi években több száz milliárd forint értékben nyert el közbeszerzéseket az építőiparban (tavaly például a Porfolio.hu szerint 491 milliárdot, beleérte a konzorciumi részvételeket is). A cég tavalyi nettó árbevétele 60 milliárd forint körül alakult, adózás előtti eredménye meghaladta a 4,4 milliárd forintot (ennek döntő részét osztalékként kivették a cégből). A vállalat 2012-ben is hasonló árbevételről tudott beszámolni, akkor viszont osztalékként csak 3,2 milliárdot vettek ki a cégből a tulajdonosok. A Népszabadság mindeközben nemrég arról írt, hogy Simicska mögött mintegy 95 milliárdos cégbirodalom áll, a tavalyi bevételek után pedig 22 milliárdot fizettek ki.

Kimutatták pedig: nálunk elterjedtebb a korrupció, mint a környékünkön

Két éve változatlan a megvesztegetés és a korrupció mértéke az üzleti világban Magyarországon és nemzetközi szinten egyaránt – derül ki az EY vállalati visszaélésekre vonatkozó legfrissebb felméréséből. A felmérés szerint Magyarországon a régiós átlagot jelentősen meghaladja a korrupció, a válaszadók 60 százaléka szerint gyakori a korrupció, két éve ezzel közel azonos, 58 százalék vélekedett így. Kelet-Közép-Európában ez az arány 47 százalékra csökkent a két évvel korábbi 51 százalékról, míg a nyugat-európai piacokon változatlanul csupán 19 százalék szerint gyakori a korrupció.

Magyarország évek óta változatlanul abba az országcsoportba tartozik, amelyik az Európai Unió legkorruptabb harmada: az EU 28 tagállamából a 20. helyen áll a Transparency International (TI) tavalyi korrupciós jelentése szerint. A jelentésben szereplő 177 ország között a 47. helyen vagyunk, magyarán világviszonylatban a tisztább első harmadba sorolnak minket. Azonban az utóbbi eredmény csalóka: a felmérésben az országok 0 (nagyon korruptnak érzékelt) és 100 (nagyon tisztának érzékelt) között kapnak valamilyen pontszámot, és Magyarországot tavaly 54 pontra értékelték a jelentésben. A régiónkon belül ez a középmezőny: Észtország, Lengyelország, Litvánia és Szlovénia megelőz minket.