Miközben – a felszínt nézve – mintha minden rendben lenne a kormány gazdaságpolitikájával, a 2010-14 közötti, főként a multicégeket sújtó különadók (bank-, hipermarket-, telekom- és telefon-, energetikai extraadó) okozta felháborodás alábbmaradni látszik, a számok egészen elfogadhatónak tűnnek (2014-ben a gazdasági növekedés felpörgött, 3 százalék feletti bővülés volt a választási évben és idén is hasonló a valószínű), mégis kezdenek újra megszaporodni a kabinet teljesítményét, a gazdáságpolitika vitelét és irányát illető kritikák.

A nyár előtt Magyarország legnagyobb gazdasági partnere, Németország itt működő cégei tették világossá, totál ki vannak bukva a kiszámíthatatlanság, korrupció, a szakképzett munkaerő hiánya miatt. A hitelminősítők nemrég – bár mint egy falat kenyér, úgy kellett volna a kormányzatnak – mégsem adtak piros pontot a kabinetnek, elmaradt az ország kivétele bóvli kategóriából. A minap pedig egy neves befektetési szakember világított rá, hogy az uniós pénzeső igazából elfedi a magyar gazdaság súlyos gyengeségeit, az EU-s források 2020 tájékára várható elapadása pedig nagy bajba fogja sodorni az országot.

Most egy újabb helyről kapott komoly ébresztőt Orbán Viktor: ne ringassa magát abba a hitbe, hogy sínen van az ország megerősítése.

Át kell írni a gazdaságpolitikát, mielőtt túl késő lenne

Magyarországnak, veti fel a Magyar Európai Üzleti Tanács (röviden HEBC) kézzelfogható országstratégiára volna szüksége, amely hosszú távra szól, átível politikai ciklusokon, és társadalmi konszenzuson alapul. Ezt szorgalmazta már 2011-ben is, a jelek szerint hiába. Most mindenesetre a HEBC lerakta a stratégia néhány alapkövét. Kormányzati részről aligha van benne köszönet. Pedig a szervezet hangsúlyozza, hogy politikamentesen működik, és lobbitevékenységet sem folytat. Csupán aggódik Magyarország jövőjéért.

HEBC-ülés 2011-ben

MTI / Koszticsák Szilárd

Merthogy el kellene végre dönteni, hogy „Magyarország olcsó gyártókapacitású ország akar-e lenni, vagy részt vállal a negyedik ipari forradalom változásaiban is, magas hozzáadott értékű termelő- és szolgáltató tevékenységgel”. (Az összeszerelő-üzem féle cégek ráadásul nem is igazán kapósak, ha el akarná adni a tulajdonosuk, ahhoz, hogy külföldi vevő fenje a fogát egy magyarországi vállalkozásra, több, egyedi tudás és saját termék kell hozzá.) Ha az utóbbira voksol, akkor annak megfelelő politikát kell folytatni. Például, nem elég megfelelő helyszínt, infrastruktúrát kínálni, szükség volna képzett munkaerőre is. Ebben pedig egyre nagyobb hiány mutatkozik.

Talán még ennél is fontosabb volna a kiszámíthatóság. „Sok esetben a vállalatok sikerét jóval nagyobb mértékben befolyásolja a szabályozói környezet, amelyben működnek, mint a saját erőfeszítéseik. Az üzleti világ számára a legnagyobb kockázatot a kormány kiszámíthatatlan intézkedései jelentik” – áll a hétfőn nyilvánosságra hozott jelentésben. Ez amúgy világjelenség, a PwC nemrég publikált globális vezérigazgatói felmérése is ezt hozta ki. Az azonban hungarikum, hogy „a korábbi ígéretekkel ellentétben a különadók nem kerültek kivezetésre, sőt újak jöttek helyettük”. A kiszámíthatóság jegyében az Országgyűlés már a nyáron elfogadta a jövő évi költségvetést, ám erre a HEBC azzal reagált: bár a következő fél év nagymértékben segíti a felkészülést a változásokra, ez „nem teszi jelentősen kiszámíthatóbbá sem az üzleti, sem a pénzügyi környezetet”.

Inkább a jövőt építsük, mint hogy megváltoztassuk a múltat

– idézi a kötet Peter A. Hegedus, a HEBC korábbi elnöke találó megállapítását.

Üzletemberek aggódnak a szegénység mélyülése miatt

A HEBC tagjai elvárják, hogy az adópolitika mentes legyen a megkülönböztetéstől, a piac minden szereplőjének egyforma esélyeket adjon. Az „egészséges versenykörnyezet sokkal jobb feltételeket teremt a vállalkozások hatékonysága számára, mint a monopólium” – utal arra, hogy a magyar kormány az utóbbi években a neki nem tetsző cégeket adópolitikai eszközökkel pumpolta, magántulajdonú cégek sorát államosította és hozta monopolhelyzetbe.

A korábbi ígéretekkel ellentétben a különadók nem kerültek kivezetésre

Túry Gergely

Érdemi megjegyzéseket fűztek a szerzők a foglalkoztatáspolitikához is. Méltányolják a kedvező fordulatot, ám megjegyzik, hogy egyre kiterjedtebb a közszféra, vagyis nem csökken a bürokrácia, nő a közmunkások tábora, és sokan külföldre távoztak. A bővülő közmunkaprogram torzítja a munkaerőpiacot, hatékonysága megkérdőjelezhető, és az erre fordított forrásokat (a GDP 0,8 százalékát) inkább képzésre és a nyílt munkaerőpiacon való aktív részvétel támogatására volna célszerű fordítani – javasolja a HEBC. Ez pontosan egybevág az Európai Bizottság ajánlásával.

Volna teendő a szociálpolitikában is. „Magyarországon aggasztóan magas a társadalmi kirekesztettség, a népesség egyharmada pedig szegénységben él, miközben Európában csökkenő arányok mutatkoznak. Sajnálatos, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem képes megfelelően ellensúlyozni az alacsony társadalmi és gazdasági státuszú tanulók oktatási és kulturális hátrányait. Döbbenetes tény, hogy a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők 43 százaléka gyermek, és az arányok az elmúlt években sem csökkentek, inkább növekedtek” – jellemzi a helyzetet.

Összeszerelő-üzemből nehéz nagyot alkotni

Ahhoz, hogy Magyarország érdemben bekapcsolódjon a most zajló, negyedik ipari forradalomra, „olyan feltételeket kell teremteni a fiatalok számára, hogy Magyarország vonzó alternatívaként szerepeljen a világ térképén, amikor a jövőjüket tervezik. Ebben az oktatásnak kulcsszerepe van” – hangsúlyozza Faragó Andor, a BT Global Services European ROC ügyvezető igazgatója. Az elvándorlás mérete azonban aggasztó, állapítja meg a jelentés, hozzátéve, hogy a tehetséges fiataloknak volna ugyan elképzelésük a saját jövőjükről, de „nem látják, hogy miképp illeszthetik az ország fejlődési irányaihoz”. A HEBC nehezményezi a forráskivonást a felsőoktatásból, sőt egyenesen az oktatás költségvetési támogatások megduplázását javasolja, amibe a megfelelő, minőségi nyelvtanítás is beleférne. Egyúttal jelzi, hogy vállalatai a képzés területén készen állnak az együttműködés erősítésére az oktatási intézményekkel.

„A digitális változás nem ismer határokat, a digitalizáció iparágtól függetlenül feltárja a hiányosságokat és új értékeket teremt” – jellemzi a negyedik ipari forradalmat a HEBC elnöke, az Ericsson Magyarország ügyvezető igazgatója, Jakab Roland. Az új munkaerő-piaci igényekre azonban jobban fel kell készíteni a fiatalokat – veti fel az elemzés, üdvözölve azt a kormányzati szándékot, hogy 2018-ra minden egyes háztartásban legyen elérhető a szélessávú internet. „Sajnos Magyarországon a digitális írástudás szintje rendkívül alacsony”, állapítja meg, ezért célszerű lenne az informatikát a mainál magasabb óraszámban tanítani, már általános iskolában. Erősíteni kell a mérnök- és informatikusképzést is, különben nem jönnek új befektetők.

Jakab Roland

MTI / Szigetváry Zsolt

„Ritkán adódik ahhoz hasonló történelmi lehetőség, mint amit az új ipari forradalom kínál. Bízunk benne, hogy a politikai döntéshozók meghallgatják ajánlásainkat és átírható lesz a gazdaságpolitika, még az előtt, hogy túl késő lenne” – hangzik a sürgető figyelmeztetés, megpendítve, hogy a negyedik ipari forradalomnak is lesznek élenjárói. Azt nem fűzi hozzá, hogy persze vesztesei is.