A piaci várakozásoknak megfelelően alapkamatot emelt a jegybank Monetáris Tanácsa, méghozzá egy lépésben jelentősen: 0,6 százalékról 0,9 százalékra, vagyis 30 bázisponttal. A többi irányadó kamat nem változott.

A Bloomberg által megkérdezett közgazdászok néhány héttel ezelőtt még azt várták, hogy a 0,6 százalékos alapkamatot 0,75 százalékra emelheti fel keddi ülésén a Monetáris Tanács. A Bloomberg aztán módosította várakozását, és hasonlóan a lapunk által megkérdezett elemzőkhöz, magasabb, 0,9 százalékos alapkamatot valószínűsítettek.

Az a kérdés, mi jön

És mindez csak a kezdet: Kiss Péter, az Amundi és Török Zoltán, a Raiffeisen szakértője is 1,2 százalékos alapkamatot vár az év végére, ez a mostani szint kétszerese, és magasabb a válságot megelőző időszak 0,95-ös szintjéhez képest is. Ami azonban ennél is fontosabb:

Matolcsy György több mint nyolcéves regnálása alatt ez az első kamatemelés, ami szembemegy az eddigi folyamatos lazítással.

Virág Barnabás alelnök még májusban a Reutersnek lengette be a kamatemelést, egy hónappal később, a májusi inflációs adat közlése után pár perccel már „kamatemelési ciklusról” beszélt, amit egy másik konferencián főnöke, Matolcsy György úgy egy órával később meg is erősített.

Érdekes kérdés még, hogy mihez kezd a jegybank az egyhetes betéti eszközzel, amelynek kamata jelenleg 0,75 százalék. Az eszközt a jegybank 2020 tavaszán élesítette, minden csütörtökön tartott tendereken határozták meg, a pénzintézetek mennyi pénzt parkoltathatnak (az alapkamatnál magasabb kamattal) a jegybanknál. Az egyhetes betéti eszközzel szívta fel a jegybank a fölösleges pénzt a rendszerből, az alapkamatnál magasabb szintje pedig azt jelentette, hogy voltaképpen ez volt az irányadó ráta. Pleschinger Gulya, a Monetáris Tanács tagja már június közepén arról beszélt, hogy a jegybank kivezetheti az egyhetes betéti eszközt az aktív repertorjából. Az biztos, hogy az alapkamatnál alacsonyabb kamattal értelmetlen lenne fenntartani.

A Monetáris Tanács döntését délután 3-kor személyesen Matolcsy György jegybankelnök magyarázza.

Szintén a szigorítási ciklussal függ össze, hogy a jegybank leállítja az egyik legnagyobb pénzpumpát, amennyiben nem emeli tovább a kis- és közepes vállalatoknak szóló támogatott hitelkonstrukció, az NHP Hajrá keretét, hanem hagyja azt kifutni. Vélhetően ugyanerre a sorsa jut majd a nagyvállalatoknak szóló Növekedési Kötvényprogram.

Fazekas István

Elszállóban az infláció

A jegybank azért kezdett szigorítási ciklusba, mert vezetői úgy ítélték meg, a jelenleg látható magas, 5 százalék fölötti infláció mégsem csak egyedi tényezők okozta kiugrás, hanem közép- és hosszú távon is erős inflációs nyomás várható. A szint ráadásul jóval meghaladja a jegybank célját, az ugyanis a 3 százalékos infláció, a jegybank elsődleges szerepe pedig az árstabilitás megőrzése. Az infláció felpörgése nem meglepő, a járványválság okozta károk enyhítésére maga a jegybank pumpált több ezer milliárd forintot a magyar gazdaságba. Márpedig a pénzbőség felfelé hajtja az inflációt – ezért volt sokáig tabu a monetáris politikában a jegybanki pénznyomtatás. E tabu a mostani válságban már megdőlt, és eddig az inflációt is sikerült kordában tartani – azonban az inflációs nyomás a világon szinte mindenütt erősödik.

Ráadásul a járványválság gazdasági egyensúlytalanságokat hozott. A világ fejlett és fejlődő gazdaságai nagyrészt jelenleg az újraindulási fázisban vannak, sok, a korlátozások alatt felhalmozódott kereslettel, amelyeket a korlátozások alatt leépült és/vagy zavarhelyzetbe került kapacitások nem képesek kielégíteni. És ha a kereslet meghaladja a kínálatot, az árak jellemzően fölfelé mennek.

A kormány tövig nyomja a gázt

A magyar gazdaság az eddig rendelkezésre álló adatok szerint kiemelkedően gyorsan indul újra, illetve kevéssé viselte meg a járványválság. A kormány, illetve a fiskális politikáért felelős Pénzügyminisztérium ugyanakkor nyomja a gázt, nemhogy a 2021-es, de a 2022-es központi költségvetést is magas hiánnyal, és az állami költések magas szintjével tervezték. A kormányban pesszimistábban ítélik meg a helyzetet, úgy látják, még élénkíteni kell – ráadásul a kormány ezt most megteheti, mivel az EU továbbra sem várja el a tagállamoktól a fegyelmezett költségvetési politikát, a GDP 3 százaléka alá szorított éves hiányt. A jegybank (és a Költségvetési Tanács, amely az éves központi költségvetéseket véleményezi, és amelynek egyharmada a jegybankelnök) attól tartanak, hogy ha nem is idén, de jövőre feltétlenül túlfűtötté válhat a gazdaság, ha a kormány túl sok pénzt önt állami támogatások és megrendelések formájában a gazdaságra.

Túry Gergely

Matolcsy György jegybankelnök és Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke többé-kevésbé finom üzeneteket küldtek a kormánynak, hogy vissza kellene fogni a költekezést, az éves hiányokat, az államadósságot pedig érdemben csökkenteni kellene. Az üzengetésben egyértelműen szintlépést jelentett Matolcsynak a kormánymédia zászlóshajójában, a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikke, amiben szó szerint hadjáratot hirdetett annak érdekében, hogy „minél előbb 3 százalék közelébe, tehát a 3–3,4 százalékos GDP-arányos sávba csökkentsük a jövő évi államháztartási hiány célszámát”. Egyelőre nem világos, ezt a hadjáratot Matolcsy hogyan tervezi levezényelni, a jegybankelnöknek ugyanis nincs köze ahhoz, hogy mekkora a hiánycél. A hiánycél leszállításáról a kormánynak kellene döntenie, és igazság szerint meg kellene szavaztatnia az országgyűléssel – adva, hogy a büdzsé egyik sarokszámáról van szó.

A jegybankelnöknek technikailag ugyan semmi ráhatása nincs a fiskális politikára, a gyakorlatban azonban a monetáris politikai eszközeivel alaposan keresztbe tud tenni a kormánynak (és persze megfordítva). Az elmúlt években a fiskális és a monetáris politika példás tandemben működtek. Egyelőre kérdés, valóban súlyos áldozatokkal járó háborúvá fajul-e az üzengetés.