A klímaváltozás buszán ülünk, féktávolságon belül van a fal, mindenki előtt van gáz- és fékpedál – ön épp melyiket nyomja?

– Ha csak egyet választhatnának, de azzal biztosan megmentenék a világot a klímaválságtól, akkor a technológiai megoldás vagy az életmód-változtatás mellet döntenének?

– Felejtsük el a technológiát, nincs ilyen megoldás! 

– Mindkettőre szükség van, de nem életmód-változtatást mondanék, hanem azt, hogy a jólét helyett a jóllétet keressük.

– Értékváltásra van szükség, olyan életmódra kellene váltanunk, ami jó érzéshez vezet.

Már a moderátor második kérdésére adott válaszokból szépen kirajzolódott a megközelítésbeli különbség a klímaválságot túlzás nélkül a legborúsabban látó levegőkémikus, az optimista fizikus és a keresztény tanításból kiinduló környezetvédő biológus között.

Gelencsér András vegyészmérnök, a Pannon Egyetem volt rektora, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, Ürge-Vorsatz Diána fizikus, a CEU professzora, az IPCC alelnöke, Zlinszky János, biológus, ökológus, a PPKE tudományos főtanácsadója, az NKE tanára annak a beszélgetés-sorozatnak a keretein belül vitázott hétfőn, amit a klímatudomány tíz üzenetéhez kapcsolódóan szervezett a Green Policy Center – utóbbi műhely társalapító-igazgatója, Huszár András a zCast podcastban is vendégeskedett korábban. 

A természettel nem lehet tárgyalni címen futó beszélgetés résztvevői széles spektrumban vizsgálták a klímaválság különböző vonatkozásait, kiváltó okait, kezelésének lehetséges módjait, a tudomány, a politikusok, a nemzetek, a városok, a társadalom, az egyének szerepét. 

Bár a megközelítésben mutatkoztak jelentős eltérések, sok esetben egyetértés volt közöttük. Így például abban, hogy a klímaváltozás egy tünet, és valójában a globális civilizáció válságáról van szó. 

Komplex ökológiai válság, polikrízis, válságcunami van 

– mondta például Gelencsér András. Zlinszky János oksági hálókat lát a klímaválság hátterében, amikben „a hitel alapú gazdaságtól kezdve minden más benne van”.

A kezelés módját viszont már másként látják: Gelencsér András szerint nem elég csak a tünetet kezelni, Ürge-Vorsatz Diána szerint viszont az éghajlatváltozás a legégetőbb probléma, „ezt nem fogjuk tudni visszacsinálni”. Zlinszky János pedig egészségügyi metaforát hozott: ha egy szeretett hozzátartozónk májlaborértékei romlanak, nem mindegy, mi áll a háttérben: májgyulladás, rák, vagy az, hogy iszik. „Ha ez a társadalom addikcióban van, hiába adok neki antibiotikumot.” Szerinte erről van szó: a hitelalapú gazdaságról, a csökkenő népesség mellett is pörgetett fogyasztásról. Ahogy fogalmazott,

le kell venni minket a szerről.

Napirendre kerültek a politikusok, akik nem merik felvállalni a megoldásokat, mert félnek a választási vereségtől, és

nem hajlandók leszámolni egy szent tehénnel: a folyamatos, gyorsuló növekedéssel.

Ezt Zlinszky János mondta, aki figyelemre méltó olvasatát is adta jelenlegi világunknak: „anyagátbocsátás zajlik”, az anyag a természetből a gazdaságon keresztül a természetbe folyik vissza, miközben hulladékká válik, így, szerinte „ha nem áll meg és zsugorodik össze a növekedés, akkor nincs miről beszélni”.

Vagyis a növekedés, nemnövekedés témája is előkerült. Felidézték A növekedés határai című könyvet, és az új, ide vágó közgazdasági elméleteket. Zlinszky János külön megemlítette a természetet a közgazdasági modellekbe integráló Partha Dasgupta brit professzort, akinek A biodiverzitás gazdaságtana – A Dasgupta-jelentés című könyvét május elején a szerző jelenlétében mutatják be a Pázmányon. 

A globális társadalom felelősségének kérdése sem maradt el, bár a beszélgető felek között markáns véleménykülönbség volt arról, miként lehetne ráébreszteni az emberiséget, hogy többet tegyenek a klímaválság elkerülése érdekében: Zlinszky János Dennis Meadowst idézte, aki szerint a nagy dominók közül legalább egynek el kell dőlnie, hogy elég sokan ráébredjenek, de Ürge-Vorsatz Diána szerint a katasztrófákhoz hozzászoknak az emberek, Gelencsér Andrásnak pedig kétségei voltak, képes lenne-e a teljes emberiség ráébredni a helyzetre. Mint mondta:

a jelenlegi rendszer keretein belül nem fog sikerülni, egyénileg ugrálhatunk, de nem fogunk elérni semmit.

Kitértek a tudomány felelősségére, amit politikusok is gyakran felvetnek. Ürge-Vorsatz Diána szerint van, aki a tudományt hibáztatja, mert hiába sulykolják, hogy minden mindennel összefügg, azt már nem mondják el, hogy mit tegyenek holnap. Erre figyelmeztetett például a párizsi egyezmény 10. évfordulóján a megegyezés felett annak idején bábáskodó francia környezetvédelmi miniszter. 

A beszélgetésen is ezt kérte tőlük Dudás Gergely moderátor, a European Climate Foundation régiós kommunikációs igazgatója (korábbi Index-főszerkesztő), amikor felvetette nekik: mihez kezdenének a korlátlan hatalommal, hogyan lépnének fel a klímaválság ellen, ha „zöld diktátorok” lehetnének.

A kutatók sorolni is kezdték: Gelencsér András az oktatásra koncentrálna, bár jelezte, mostanra annyira el van már rontva, hogy „lehet, hogy inkább összeesküvés-elméletet kellene gyártani”, de olyanokat, amik a helyes cselekvésre vennék rá az embereket. Ürge-Vorsatz Diána összetett tervet vázolt, amiben szó volt a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséről az externáliák megfizettetésén és a fosszilis támogatások energiahatékonysági átcsoportosításán keresztül a reklámok minimalizálásáig. Zlinszky János a már most rendelkezésre álló, gyakorlatban kipróbált megoldásokat terjesztené el, de mások mellett ő is jelezte, fontos, hogy legyen elképzelésünk arról, hova akarunk eljutni, nem elég azt tudni, mit nem akarunk, nem elég a riasztás, kell a vonzó jövőkép.

Dudás Gergely moderátor, Gelencsér András, Ürge-Vorsatz Diána és Zlinszky János

Ballai Vince

Szóba kerültek még egyebek mellett

• a felmelegedést okozó gázokat legnagyobb mértékben kibocsátó legnagyobb fogyasztók (a leggazdagabb 10 százalék felelős a kibocsátás feléért, mint Ürge-Vorsatz Diána emlékeztetett), akiket progresszíven, fogyasztásuk alapján kellene rábírni, hogy visszafogják kibocsátásukat;
• a karbonadó, amivel kapcsolatban kétségeik voltak a kutatóknak, Gelencsér András egyenesen azt mondta: olyan, mint a búcsúcédula;
• a többi tudományág, például a jogtudomány, amely felnőtt a feladathoz – még Magyarországon is, ahol az alkotmányban is benne van, hogy a kormány nem engedheti meg a környezet állapotának romlását, más kérdés, hogy folyamatosan mulasztásos alkotmánysértésben van – erre Zlinszky János hívta fel a figyelmet;
• a társadalommérnökösködés és a pszichológia – Ürge-Vorsatz Diána szerint több pszichológus segít a közösségimédia-cégeknek abban, hogy minél vonzóbbá tegyék az alkalmazásaikat, mint ahányan az ezek által okozott pszichés problémákat kezelik;
• a városok, amelyeket élhetőbbé téve, úgy lehet rábírni az embereket a fenntarthatóbb életre, hogy azt nem az éghajlatváltozással kapcsolatos korlátozásként élik meg;
• és a címben is felidézett plasztikus metafora, amellyel Zlinszky János rukkolt elő: az egész világ egy autóbusz, mindenki előtt van egy gáz- és egy fékpedál. A 2050-ig célként kitűzött legfeljebb 2 Celsius-fokos melegedés egy fal, ami féktávolságon belülre került. Elengedjük a dolgot, és gázt adunk? – kérdezte, de azt is mondta: minden egyes fékpedálnak, minden kis sebességcsökkenésnek van értelme. Nem ésszerű az az elkeseredett magatartás, amit Arany János szőlősgazdája mutat, idézte fel Gelencsér András segítségével a költeményt, a jégeső verte szőlejének saját dorongjával is nekieső elkeseredett gazdát a Bolond Istók Második énekéből.

A kutatók nem kerülték ki azt a kérdést sem, hogy ők személyesen mit tesznek a klímaváltozás elkerülése érdekében: Gelencsér András, mint mondta, „már nem szeret repülni”, ami

„nemcsak kényelmetlen és macerás, de akkor vagyok hiteles, ha nem röpködöm háromszor körbe a világot évente”.

Ürge-Vorsatz Diána saját, mérsékelt fogyasztását említette: 23 évig volt gyesen, gyeden, félállásban, otthon a gyerekeivel, soha nem volt túl nagy keresete, és mint mondta, szűkösen éltek, használt ruhákat hordanak, de kicsi környezeti hatással, és több időt tölt együtt családtagjaival. A jólét helyett a jóllétre koncentrál.

Zlinszky János a mezőgazdasággal kapcsolatban igyekszik tudatos lenni: lehetőleg helyi gazdák bio termékeit fogyasztja. Repülni nem repül, a városban tömegközlekedik, gyalogol, és beruházásaiban is figyel: gyermekei otthonának energetikai korszerűsítését segíti.

A beszélgetés, aminek felvétele a Green Policy Center Youtube-csatornájára is felkerült, egy sorozat első rendezvénye volt, amit további kettő követ a következő másfél hónapban, további tudományágak művelőinek részvételével.