A Lakossági lakáshitelezés, 2009. I. félév című KSH-összeállítás szerint az elmúlt években megszokott, a hitelek számában és az állomány összegében tapasztalható növekedés után a 2008. végi adatokhoz képest stagnálás figyelhető meg. Az idei év első félévéről 21 bank, 3 jelzáloghitel-intézet, 139 takarékszövetkezet, 3 hitelszövetkezet, a lakossági lakáshitelezési tevékenységet folytató pénzintézetek teljes köre szolgáltatott adatokat. Eszerint az idén június 30-án a lakáshitelek állománya 3.894 milliárd forint volt, ez a 2008. évi GDP csaknem 15 százaléka. Az állomány 62 százalékát devizaalapú lakáshitelek tették ki. 2002 óta az állomány összege folyamatosan emelkedik.

Az elmúlt hét évben a legdinamikusabb növekedés 2002 és 2003 között volt, akkor egy év alatt az állomány csaknem hétötödével
emelkedett. A 2008. végi adatokkal összehasonlítva azonban a bővülés gyakorlatilag megállt: a teljes hitelállomány összegének változása 1 százalék alatt maradt, a devizaalapú állományé 2 százalékkal nőtt. Utóbbiban szerepet játszott a forint árfolyamának jelentős ingadozása.

Az összes hitelállomány 63 százaléka a bankoknál, 33 a jelzáloghitel-intézeteknél koncentrálódott, 4 százaléka pedig a takarék- és a hitelszövetkezeteknél jelent meg. Az állomány 94 százaléka a hitelek minősítése szempontjából problémamentes volt, mintegy 4 százalékuk külön figyelendő minősítést kapott, az átlag alatti, kétes vagy rossz minősítésű hitelek 2 százalékot tettek ki. A KSH szerint figyelemre méltó változás, hogy 2008 első félévéhez képest felére csökkent a külön figyelendő, viszont duplájára nőtt az átlag alatti, és a kétes, vagy rossz minősítést kapott hitelek aránya.

Az első félévben több mint 30 ezer lakáshitelt engedélyeztek, összesen 180 milliárd forint értékben. Az engedélyezett hitelek számában az előző év első félévihez képest 58 százalékos, összegét tekintve 60 százalékos volt a csökkenés. Ilyen mértékű visszaesés az elmúlt években nem fordult elő, ez együttesen tükrözi a pénzpiaci válság hatását a hitelintézetek hitelpolitikájára és a lakosság hitelfelvevő hajlandóságára.

Az első félévben engedélyezett lakáscélú hitelek összegének 27 százaléka volt államilag támogatott, szemben az előző év azonos időszakának 8 százalékos arányával. A változás legfőbb oka a devizaalapú hitelezés visszaszorulása: az ilyen típusú kölcsönök a tárgyidőszakban engedélyezett hitelek számának 56 százalékát, összegének mintegy 66 százalékát tették ki, szemben a 2008. első félévi 80, illetve 90 százalékkal. A devizaalapú hitelezés csökkenésében két tényező játszott szerepet: egyrészt az, hogy néhány bank 2008 végén és 2009 elején felfüggesztette ez irányú tevékenységét; másrészt az, hogy a forint árfolyamának gyengülése az euróval szemben megemelte a törlesztőrészleteket, ami meggondolásra késztette a lakosságot a devizaalapú hitelfelvételt illetően.

A vizsgált időszakban az engedélyezett lakáscélú hitelek összegének 91 százaléka a bankoknál, 4 százaléka a jelzáloghitel-intézeteknél, 5 százaléka a takarékszövetkezeteknél és a hitelszövetkezeteknél jelent meg. Ebben a félévben jelentős elmozdulás következett be a bankok javára, miközben a  jelzálogintézeteknél ötödére csökkent az engedélyezett lakáscélú hitelek összegének aránya.

A tárgyidőszakban egy ügyfél részére átlagosan 6 millió forint összegű lakáshitelt engedélyeztek, az előző év azonos időszakinál 5 százalékkal kevesebbet. A folyósított lakáshitelek számában és összegében szintén jelentős változás történt. Az elmúlt években tapasztalható emelkedés megtört: a folyósítások számában 46 százalékos, összegében 55 százalékos a csökkenés 2008 első félévéhez képest. A hitelek célja szerint vizsgálva 2008 első félévében az építésre és új lakás vásárláshoz nyújtott hitelek aránya 24 százalék volt, ami 2009. első félévben 39 százalékra nőtt.

Az előző év azonos időszakában összegét tekintve a használt lakások vásárlása dominált; ennek a hitelcélnak az előfordulási gyakorisága jelentősen csökkent, de a használt lakás vásárlása mint hitelcél mind számában, mind összegében továbbra is meghaladta az építés és az új lakás vásárlásának együttesét. A lakáscélú hitelek futamideje 15 évnél több volt, a lakásépítés és az újlakás-vásárlás esetén 18 év körül állandósult. Az előbbit tekintve az átlagos futamidő emelkedett, a használt lakás vásárlása esetén kismértékben csökkent.