„Régen megesett, hogy valaki beállított egy bőröndnyi pénzzel, mi meg örültünk és nem kérdeztünk semmit. De ez már a múlt…” – mesélte a hvg.hu-nak az egyik svájci bank munkatársa, érzékeltetve: nem igaz, hogy az igazolatlan eredetű pénzeket olyan könnyen el lehet helyezni a banktitokra kényes állam pénzintézeteiben.

Lázár János, Miniszterelnökséget vezető államtitkár csütörtökön jelentette be, mivel lejárt a megszabott türelmi idő, arra kérik Svájcot, adjon ki minden információt a magyar állampolgárok által ott vezetett számlákról, illetve az ottani vagyonokat 35 százalékos forrásadóval sújtják majd. Lázár János szerint így akár ezermilliárd forintot is hazahozhatnának. Szakemberek már a bejelentés után erős kétségeiket hangoztatták az elképzelés realitásait illetően.

A téma érzékenysége miatt a nevét nem vállaló interjúalanyunk egy olyan svájci pénzintézetnél dolgozik, ahol a magyarokkal egy külön, szintén magyar munkatárs foglalkozik. „Az, hogy az ügyfél kapcsolattartója azonos nációhoz tartozik, nemcsak a kommunikáció, de a bizalom miatt is fontos” – mondta. A svájci banknak dolgozó magyar kapcsolattartó, ha kell, Magyarországra utazik és egy kávé mellett beszéli meg a klienssel, hogyan áll a portfóliója, így az ügyfélnek ki sem kell utaznia.

A pénzen múlik, ki a komoly ügyfél

Mindez persze csak a kiemelt ügyfeleknek járó szolgáltatás, de ők nem aprópénzzel érkeznek az alpesi országba, s általában valakinek az ajánlása alapján találják meg az adott pénzintézetet. „Persze bejöhet az illető az utcáról is, de akkor egy kis időbe telik, mire kiderül, valóban komoly ügyfélről van-e szó” – meséli. Azt pedig, hogy ki a komoly és ki nem, a pénz dönti el. „Általában félmillió svájci frank alatt nem számítasz kliensnek, felesleges próbálkozni!” – mondta a bankár. Persze ettől az összegtől Svájcban senki nem esik hasra, a felső középosztály tagjai között sem ritka, akinek ennyi vagy ennél jóval több megtakarítása van.

Milliók alatt szóba sem állnak

Stiller Ákos

Nehéz dolga lenne a magyar államnak, ha kutakodni akarna Svájcban. Egy általunk megszóltatott zürichi banki középvezető „ócska blöffnek” nevezte, hogy a magyar kormány titkosszolgálati eszközöket is bevet a számlák felkutatásának érdekében. „A CIA hiába törte magát, miért sikerülne éppen ez önöknek?” – kérdezett vissza. Ez már csak azért is nehézkes szerinte, mert a kiemelt ügyfeleknek éppen a bank ajánlja fel, hogy a számla ne az ő saját, hanem egy offshore cég nevén legyen. „Ehhez mindent elintézünk, azaz megcsináljuk az offshore céget is, persze csak ha az ügyfél igényli” – állítja. „Így ha bármi okból fel is kellene tárnunk a számlatulajdonos nevét, akkor sem lenne közvetlenül látható, ki áll a számla mögött. Az offshore cégnek nem olcsó a fenntartása, de egy bizonyos összeg felett ez abszolút megéri” – mondta.

Anonim svájci betétek nincsenek – oszlat el egy, a magyar sajtóban is gyakran emlegetett – mítoszt a bankár. Szerinte azért gondolhatják azt sokan, hogy léteznek ilyen betétek, mert a svájci pénzintézetek nem adnak felvilágosítást a hatóságoknak a számlatulajdonosok által elhelyezett összegekről. Ahogy azt egy korábbi interjúban Deák Dániel, a Corvinus egyetem tanára a hvg.hu-nak elmondta, az OECD ajánlásoknak megfelelően már évek óta nem lehet nyitni a fejlett államokban. Minden számlatulajdonosnak azonosítania kellett magát a bankjánál, és a tranzakciók is nyomon követhetők.

A NAV is lukra futhat

A jogszabály arra sem ad lehetőséget, hogy a svájci adóhatóság adatokat kérjen egy banktól, például akkor, ha adóelkerülés gyanúja merül fel valakivel szemben. Ha a gyanú megalapozott, de az adóelkerülés nem súlyos bűncselekmény (az adózó eltitkolja a vagyonát, de ehhez nem hamisít közokiratot), akkor a hatóság annyit tehet csak, hogy felbecsüli az érintett vagyonát és ezt a becslést veszi figyelembe az eljárásnál. Kivételes helyzet, ha a gyanúsított súlyos bűncselekményt követ el, például közokiratot hamisít, s így csökkenti az adóterhét. Ebben az esetben viszont a bank kötelező felfedni az adatokat a hatóság előtt. Más a helyzet akkor, ha külföldi adóhatóság érdeklődik egy külföldi lakhellyel rendelkező svájci számlatulajdonos iránt, az országgal kötött egyezmény esetén (ha az adóelkerülés alapos gyanúja fennáll) Svájc együttműködhet a másik állam hatóságával. (Az erre vonatkozó OECD-egyezményt 2009-ben azért fogadta el Svájc, mert a világszervezet azzal fenyegette, ha nem írja alá, felkerül a feketelistájukra.)

AP / Sang Tan

Az általunk megkérdezett svájci bankárok szerint is valószínű, hogy nem Magyarország kereste meg a bankszámlák ügyében Svájcot, hanem fordítva történt, úgy, ahogy arra Deák Dániel már utalt: Bern azért nyithatott Budapest felé, mert velünk is meg szeretné kötni az ún. Rubik-egyezményeket.  Ezek lényege, hogy Svájc 35 százalékos forrásadót szed be, és a bevétel háromnegyedét átutalja az illetőség szerinti államnak, viszont nem szolgáltat a befektetésről információt. Az Európai Bizottság ezt a svájci politikát sérelmezi, és tiltott állami támogatásnak tartja. (Így zavarosnak tűnik az a kormányzati közlés, hogy a hazahozott pénzekre vetnek ki 35 százalékos forrásadót.)

Kisvállalkozók is mennek

S bár a forrásadóval kapcsolatban sokan a külföldön befektető magyar oligarchákra gondol, valójában nemcsak a milliárdos vagyonokat felhalmozó magyarok nyitnak számlát Svájcban. Több helyi könyvelőiroda is segít a kinti cégalapításokban azoknak a külföldieknek – köztük magyaroknak –, akik „adóoptimalizálás” miatt döntenek az alpesi ország mellett. „Ezek az irodák viszik el közjegyzőhöz, ügyvédhez a cégalapítókat. Nekik ebben elsősorban nem a cégalapítás az üzlet, hanem az, ha az ügyfél utána velük végezteti el a könyvelést” – ezt már egy Zürichben ügyvédként dolgozó magyar mondta a hvg.hu-nak. Azt azonban hozzátette, hogy az ilyen szolgáltatást kínáló, magát az interneten hirdető cég között nagyon sok a kókler, aki „csak lehúzza a magyarokat”. Ezt talán jól illusztrálja, hogy ugyan rábukkantunk az interneten egy svájci cégalapításban segítséget nyújtó társaságra, de a megadott magyar telefonszámokat senki nem vette fel - többszöri próbálkozásaink ellenére sem.

A hvg.hu-nak nyilatkozó zürichi ügyvéd ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy ő nem egyéni ügyvédként dolgozik, így nem is hirdeti magát, mégis rendszeresen megtalálják őt olyan magyarok, akik céget akarnak alapítani kint. „Ha hirdetném magam, valószínűleg még többen lennének. Most ismerősökön keresztül találnak meg, valamint az ügyvédi kamarán keresztül” – mondta. „Leginkább kisebb-közepes vállalkozások tulajdonosai keresnek meg, nem milliárdosok” – tette hozzá. Tapasztalatai szerint a svájci bankok most már nagyon óvatosak. „Az egy dolog, hogy tudni szeretné a bank a pénz eredetét. Ezt el kell tudni magyarázni, igazolni kell. Ma már igazolni kell azt is, hogy nem fiktív cégről van szó, hanem olyanról, ami valódi tevékenységet folytat Svájcban, mert korábban nagyon sok volt a kamu társaság” – mondta. Arról is beszélt, hogy tavaly még simán ment a számlanyitás, de ez egyre nehezebb. „Céges számlát szinte már nehezebb nyitni, mint céget alapítani” – érzékelteti a helyzetet.