Az 51 éves hajóépítő, Paulovits Dénes nem szeret középpontban lenni. Amikor az M7-es kápolnásnyéki lehajtójának közelében épült – és láthatóan még befejezésre váró – üzem nagycsarnokában felbukkan Fa Nándor, hogy percekkel később az újabb Föld körüli utazásához tervezett hajója építéséről tartson prezentációt, Paulovits a háttérbe húzódik.

Nem is mentegetőzik, hogy a sajtóban mind gyakrabban felbukkanó projektről az elmúlt másfél-két órás beszélgetés során egy szót sem ejtett. Annyival letudja az egészet, hogy nem akar ő fényben fürdeni, „végeredményben ez mégiscsak a Nándi hajója”.

Gyorssegély és az Amerika Kupa

A hatalmas termetű, péklapát kezű, kissé mackós mozgású hajóépítő már kisgyerek korában vitorlással versenyzett, és 15 évesen építette első hajóját. Ma idehaza lényegében megkerülhetetlen szakember, ha valaki komoly hajó építésébe kíván fogni. Tudását a vitorlázás Forma–1-ének számító Amerika Kupában is elismerik: az 1984-es Los Angeles-i olimpiát a finn dinghy osztályban megnyerő, az Amerika Kupában kormányosként máig veretlen Russell Coutts is sokat köszönhet neki.

MTI / Turcsi Gábor

A világ legjobb vitorlázójának tartott új-zélandi Coutts tervezte az egyik legdrágább hajótípust, az RC 44-est, melyhez az egyes alkatrészek gyártását megpályáztatta hajóépítői körben. Paulovits az árbocra pályázott, felkérést végül forstág profil elkészítésére kapott (ez egy kicsi, ámde annál fontosabb alkatrész az orrvitorlánál – a szerk.). Coutts aztán annyira elégedett volt Paulovits karbonalapú prototípusával, hogy néhány nappal később rábízta az RC 44-esek teljes gyártását. Ma is ő gyártja ezt a hajótípust, amelyre külön regattákat is szoktak szervezni, nem ritkán egzotikus milliárdosparadicsomok közelében.

Itthon a munkásságáról legfejlebb a Kékszalag vitorlásversennyel kapcsolatban hallott a szélesebb közvélemény: a vitorláskörökben csak Diniként emlegetett Paulovits építette a tavalyi küzdelmet nagy fölénnyel megnyerő Fifty-fifty katamaránt. Két éve pedig Litkey Farkas győztes hajója, a Lisa csak azt követően tudott a Balaton-kerülő versenyen elindulni, hogy Paulovitsék sürgősségi kezelésbe vették az utolsó edzésen szerencsétlen körülmények között megroppant árbocot.

Ahhoz, hogy az 1999 végén alapított Pauger Hajóépítő és Karbonerősített Termékeket Gyártó és Forgalmazó Kft. ilyen eredményeket érjen el, Paulovitsnak szüksége volt a szénszálas anyagokhoz, illetve a karbon-kompozitokhoz kapcsolódó műszaki tudás elsajátítására, és főként a technológia kifinomult adoptálására a vitorlássportban.

Karbon és know-how

A karbon a versenysportok közül a Forma–1-ben debütált. Paulovits Dénest a vitorlázóvilágból ismert egyik barátja, az angol Peter Taylor – aki a '80-as évek egyik vezető hajóépítőjének számított – hívta meg Svájcba, a Sauber csapat főhadiszállására. Ő lett ugyanis a 90-es évek elején az istálló versenyautó-építő cégének „kompozit főnöke”. „Taylor bemutatta ennek az anyagnak a történetét, az anyagok és technikák fejlődését. Sokat beszélgettünk, és bár nem állítom, hogy ezt követően egyből csak karbonnal akartam foglalkozni, de a technológia iránt azonnal elkezdtem erősen érdeklődni” – mondta a hvg.hu-nak Paulovits.

MTI / Turcsi Gábor

Maguk a karbon elemek úgy készülnek, hogy vékony szénszálas karbon kompozitlaminát lapokat egymásra fektetnek, és a kívánt sablonba téve a rétegeket epoxigyantával ragasztják egymáshoz. Majd az egészet egy kemencében kisütik, így az anyag kivételes szilárdságúvá keményedik. A szénszál nagyon nagy szakítószilárdsággal rendelkezik; ugyanakkor a mesterségesen előállított anyagnak magas a rugalmassági modulusa is. Előbbi az acélének sokszorosa is lehet, miközben a tömege csak ötöde. Ha a terhelés nem szálirányú, akkor a szakítószilárdsága és a rugalmassága is sokkal gyengébb, az egymáshoz ragasztott rétegek tulajdonságát az is rontja, hogy az anyagban a tér egy részét az epoxigyanta tölti ki. Azt, hogy a karbon az acéllal vagy az alumíniummal szemben nem izotróp (vagyis nem minden irányban mutat azonos fizikai tulajdonságokat), úgy orvosolják, hogy az egyes szénszál-rétegeket különböző irányokban elforgatják egymáshoz képest. „Ebből lehet látni, hogy ez egy nagyon komoly játék, mert tudni kell, hogy az az elem, amit karbonból megépítünk, milyen irányú és mekkora erőknek lesz kitéve. Nagyon mellé lehet nyúlni, ha az ember nem tisztázza pontosan, hogy milyen célra kell tervezni az alkatrészt” – magyarázza a cégvezető.

Az első karbonszálas terméke egy árboc volt, amit nagy kihívás volt megépíteni. Azóta sokat készített, de ma is maximális koncentrálás kell a jó munkához. “Az viszi előrébb a dolgokat, ha kiderül, hogy lehet másként, lehet jobban is – emiatt érdemes minden nap a kesztyűt felvenni” – mondja a szakember.

A karbonszálas kompozit anyagból készült alkatrészek rendkívül drágák. Paulovits szerint a hajózásban az jelenti majd az áttörést, ha ezeket az anyagokat a szériában gyártott hajókon is alkalmazni kezdik. Az ő cégük már évek óta ebbe az irányba tart.

A tudást pénzre kell váltani

A Pauger Kft. megrendeléseinek több mint 90 százaléka külföldről érkezik. Hajót alig építenek idehaza – Fa Nándor új hajóját megelőzően a Kékszalag-győztes Fifty-fifty katamarán, valamint az utóbbi években az egyszemélyes Balaton-kerülő versenyeken felbukkant Cod8-as típusok gyártása zajlott hazai megrendelésre. Bár ez alapján kifizetődőbbnek tűnhetne az üzemet a megrendelőkhöz közelebb vinni, és Franciaországban, Olaszországban vagy Ausztráliában jóval több helyi ügyfelük is lenne, de a költözés a gyártási költségeket alaposan megdobná. Ezen kívül, ha egy gyártó világszerte ad el, így is, úgy is utaznia kell. „Akkor már ott dolgozom, ahol egyébként élek” – vallja Paulovits.

MTI / Turcsi Gábor

Kis cégének növekedése évek óta folyamatos, a gazdasági válság következményeit már valószínűleg kibekkelik. A Pauger Kft. az Opten cégnyilvántartó szerint évek óta stabilan nyereséges. A társaság a múlt évben 171,6 millió forint forgalom mellett több mint 50 milliós mérleg szerinti eredményt ért el. De 2011-ben (257,5 milliós árbevétel 17 millió forint fölötti nyereség), valamint 2010-ben is (380 millió bevétel / 25 millió profit) nyolc számjegyű volt a nyereség, amit a tulajdonosok egyik évben sem vettek ki, hanem mindig visszaforgatták. Tavaly még 25 alkalmazottal működtek, jelenleg pedig több mint 40-en dolgoznak az üzemben.

A cég az árbocgyártásban különösen erős, köszönhetően annak, hogy az ár-érték arányuk minden riválisénál sokkal kedvezőbb. Paulovits Dénes ennek alapján úgy véli, hogy a viszonteladóknak is és a végfelhasználóknak is kívánatosak tudnak maradni. Magabiztossága mögött az áll, hogy fontos lépéseket tettek annak érdekében, hogy az iparágra jellemző manufakturális, egyedi darabgyártás helyett szériagyártásra álljanak át.

A Pauger Kft. a cégvezető szerint akár az egész árbocvilágot beveheti, mivel a jelenleg elterjedt 1:7-es alumínium-karbon arányon is drasztikusan javítani tudtak. Ennek már híre is kelt a piacon (a cégnek már szerződése van a háromezer főt foglalkoztató német Hanse Group hajógyárral árbocépítésre), így Paulovits nem fog csodálkozni azon, ha a vitorlás hajókat építő cégek „sorba állnak a műhelyajtó előtt”.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!