A koronavírus-járvány kitörése után nem sokkal, miután az érintettek sikeresen abszolválták az első körös korlátozó intézkedések bevezetését, a jövőt tekintve utopisztikus optimizmus jellemezte az irodapiaccal, az irodatervezéssel, az irodai munkavégzéssel foglalkozó szakértők és szakújságírók jelentős részét.

Az utópia egyik felét a home office, az otthoni munkavégzés képezte, ami a történelemben akkor vált (ugyan kényszerűen) tömegesen elterjedtté. És az első tapasztalatok pozitívak voltak, az átállás jobbára még azoknál a cégeknél is elég jól ment, ahol nem volt korábbi tapasztalat. A kollégák termelékenysége nem omlott össze, sőt az esetek nagy részében javult. A munkavállalók világszerte élvezték a plusz időt, amit az ingázáson nyertek, illetve a rugalmasságot, hogy szabadabban gazdálkodhattak a szabad- és munkaidejükkel. A szélsőségesen optimista vélemények ekkor már arra számítottak, az irodának egyszer s mindenkorra befellegzett, a jövő a home office-é.

Miközben a vállalati irodaépületek elnéptelenedtek, a válság kevéssé érintette a közösségi irodákat (angolul: coworking). Ezek olyan irodaterek, amelyekben jellemzően egyéni vállalkozók, digitális nomádok, startupperek bérelhetnek helyet, illetve jogot a közös terek használatához – töredék pénzért és sokkal rugalmasabb feltételekkel, mintha hosszú távú bérleti szerződést kellene kötniük egy komplett önálló irodaszekció bérletére. Ami azt illeti, a járványválság rántotta ki a gödörből a WeWork amerikai közösségiiroda-startupot, amely 2019-ben a befektetői kételyek és értékelések nyomán lényegében összeroppant. Igaz, a WeWork esetében jelentős kiadáscsökkentő lépéseket is életbe léptettek még 2019-ben, aminek nyomán kritikák érték a szolgáltatás minőségét.

Magyarországon a Coworkingkereső.hu portálon szereplő közösségi irodák közt olyan is alig akadt az őszi korlátozások idején, amelyik akár csak a nyitvatartását korlátozta volna, bezárásra pedig szinte példa sem akadt.

Idővel aztán kiderült, hogy a teljes home office se a cégeknek, se maguknak a munkavállalóknak nem ideális. A videokonferenciák kevésbé hatékonyak, mint a személyes találkozók, ráadásul egy idő után fárasztóak. Idővel a munkavállalók motiválatlanná válnak, romlik a teljesítményük, elmagányosodnak. A közösségi irodák használói persze már korábban tisztában voltak vele, hogy a home office önmagában nem ideális – hiszen máskülönben nem béreltek volna közösségiiroda-helyet, hanem maradnak otthon a kanapén, vagy esetleg a sarki kávézóban.

A közösségi irodáknak külön lökést adhat, hogy a vállalkozások jelentős része a járvány után is valamiféle hibrid működésre fog berendezkedni a home office és az irodai munkavégzés ötvözésével. Hogy melyik (lesz) a hangsúlyosabb elem, azt cége válogatja. Az amerikai Dropbox „Virtual First” fantázianevű működési modellje keretében a távoli munkavégzésre helyezi a hangsúlyt. A kollégáknak azonban lehetőséget biztosít irodai munkavégzésre „Dropbox Studios” névre keresztelt irodákban. Ezeket egyrészt meglévő irodáikból alakítják ki, másrészt rugalmas irodaszolgáltatók bevonásával. Sőt aki akar, annak cafetéria gyanánt biztosítanak közösségiiroda-hozzáférést.

A fent említett, a járvány elején felbukkant kétszeres optimizmus másik fele egyébként az irodaterek kialakítására irányult. A nagyívű víziókból még annyi sem valósult meg, mint a home office-utópiából, egyelőre legalábbis nem látszik, hogy rohamosan terjednének a hangvezérelt liftek vagy az érintésmentes, arcfelismerős beléptetési rendszerek. A járvány idején a kötelező higiéniai intézkedéseket persze minden irodaházban meghozták, ezek alól nem képeztek kivételt a közösségi irodaterek sem.