"Feszül rajtam a szoknya, a kedvenc nadrágomat már be sem tudom gombolni."  A legtöbb embernél ezzel a megállapítással kezdődik el az olykor évekig tartó önsanyargatás. Mert hogyan hízik el az ember? Napi dekánként. S hogyan akarunk lefogyni? Napi kilónként. Szakemberek szerint heti félkilónként kell lefogyni, mert csak így lesz tartós a súlyvesztés. Látványos fogyás pedig csak kitartó koplalással érhető el, mit sem törődve azzal, milyen visszafordíthatatlan következménnyel járhat. A hosszútávú diétázás számos életfontosságú tápanyagtól foszthatja meg a szervezetünket, s a rendszertelen étkezés során az a kevés ásványianyag, illetve vitamin is gyorsan kiürülhet, ami egyáltalán bejut. A leromlott állapotban levő diétázónak nemritkán az időközben összeszedett betegségek parancsolnak megálljt. „Évek óta küszködöm a súlyommal. Ha valaki, akkor én tudom, milyen betegségeket lehet összeszedni kitartó fogyózás-visszahízás alatt. Előbb az epém ment tönkre, majd elkezdett hullani a hajam, emésztési problémáktól szenvedtem. Volt olyan, hogy párszáz kalóriás diéta mellett egy grammot sem fogytam. Aztán váltottam. Életmódot.” – meséli V. Katalin, aki most tizenöt kilóval könnyebb, igaz, az „ésszerű” diéta eredményei a mínuszok.

Ledolgozott kilók. Nem mindegy, hogyan © AP

A túlsúly és az elhízás pillanatnyilag világméretű egészségügyi probléma; járványszerű terjedésével a fertőző betegségeket megelőzve a világ lakosságának egészségi állapotát befolyásoló fő tényezővé válik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a túlsúly és az elhízás a második legjelentősebb megelőzhető rizikófaktor a dohányzás után. Közel háromszáz millió felnőtt embert érint a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. Magyarországon sem rózsás a helyzet: itthon az átlagos energiabevitel férfiaknál 3250, nőknél 2400 kilokalória (kcal), ami legalább 500 kalóriával több a szükségletnél. A zsírbevitel az összes energiabevitel 42 százalékát jelenti, holott 30 százalék lenne az elfogadott. Így nem csoda, hogy a túlsúly és az elhízás népbetegséggé vált, a felnőtt lakosság 60 százaléka ugyanis túlsúlyos, illetve elhízott, s az arány folyamatosan romlik. Az elhízás "velejárói" közül a magas vérnyomás, az anyagcserebetegségek, érelmeszesedés, szív- és érrendzseri betegségek, az agyvérzés és a szívinfarktus a leggyakrabban előforduló betegségek. "Magyarországon óránként hét ember hal meg elhízással összefüggő betegségben, a betegség által okozott társadalmi többletkiadás pedig évi harminc milliárd forintot meghaladó összegre rúg" - állítja Halmy László, a Magyar Elhízástudományi Társaság elnöke. Nem ártana végre tenni valamit. Persze, csak ésszerűen.

„Az újabb és újabb fogyókúraőrületek rengeteg bajt okozhatnak, sőt tragikus végkimenetelűek is lehetnek. Nem ajánlom, hogy bárki komoly fogyókúrába kezdjen szakember segítsége nélkül" - mondta el a hvg.hu megkeresésére Balaicza Erika belgyógyász, aki szerint azonban tévedés lenne azt állítani, hogy minden diéta veszélyes. Csak be kell tartani a szabályokat: másként étkezni és többet mozogni. A napi energiabevitelt legalább 400-500 kcal-val csökkenteni kell az előző mennyiséghez képest, s az sem mindegy, mikor, milyen körülmények között és főleg milyen táplálékot veszünk magunkhoz.

A szakember szerint a helytelen, átgondolatlan diétáknak, túlzásba vitt koplalásnak ugyanis ára van. Könnyen kialakulhat például a jojó-effektus: amint abbahagyjuk a kúrát, visszajönnek a kilók, olykor még több is. S az igénybevett szervezet anyagcseréje olyannyira lelassul, hogy hiába eszik az illető keveset, nem fog fogyni. A legtöbb elszánt ember a zsírbevitelt szorítja le minimálisra, de ezáltal olyan tápanyagokhoz nem jut hozzá a szervezet, ami az epe meghajtásához szükséges, s innen egyenes út vezet az epekő és vele az epehajtók  megjelenéséhez. Ugyancsak óriási probléma az egyoldalú táplálkozás következtében fellépő vitamin-, illetve ásványianyag-hiány. Ennek következtében kihullik a haj, töredezetté válnak a körmök, s a legkülönfélébb fertőzésekre válnak érzékennyé az önsanyargatók. Nem ritka a fáradékonyság, aluszékonyság sem, ami igencsak csökkenti a teljesítőképességet.

Rutinus fogyókúrázóknak bizonyára azzal sem mondunk újat, hogy sokszor jól kiéheztetik magukat, aztán amikor már nem bírják tovább, mindenfélét összeesznek. A belgyógyász szerint a zűrzavaros táplálkozás sem marad büntetlenül: ebből adódhatnak az emésztési zavarok legkellemetlenebb és veszélyes tünetei: székrekedés és hasmenés váltakozva. A diétázók zömének az sem idegen, hogy a bélfalat brutálisan irritáló különféle hashajtókat, illetve vízhajtókat szedjenek. Ennek is rengeteg negatív hatása lehet: kiürül a szervezetből a kálium és a kálcium, ami felgyorsítja a csontritkulás kialakulását, de izomgyengeséget, izomgörcsöket is eredményezhet. "Nem egy olyan betegem vot, akit krónikus hashajtós béllel kezeltünk; a legyengült bélfal tünete ez" - mondja Balaicza doktornő. S akkor még nem beszéltünk az epepanaszokról. Sokan nincsenek azzal tisztában, hogy egy fogyókúrát nem lehet hipp-hopp abbahagyni: itt is kell átmenet, mert a hirtelen váltás hasnyálmirigygyulladást okozhat. Sokan a hányatástól sem riadnak vissza – nem kell ehhez bulimiásnak lenni –; ebben az esetben nem ritka a krónikus nyelőcsőgyulladás.

Enni márpedig muszáj © sxc.hu

A szakemberek egyetértenek abban, hogy ész nélküli fogyókúra helyett elég lenne csak néhány alapdologra odafigyelni. Elősször is súlytartásunk mindennapos feladat kell, hogy legyen: ne csak fogyókúrákat tervezzünk, hanem az életmódváltást, igaz, ez olykor nehezebb feladat. Mielőtt valaki belefog egy szigorú diétába, tisztáznia kell, hogy nincs-e hormonális oka az elhízásának. Hiába fogyókúrázik valaki, ha csak a pajzsmirigyét kellene rendberakni. A túlsúlynak lehet genetikai oka is, ilyenkor feltétlenül szakemberhez kell fordulni, s az ő utasítását követve megszabadulni a fölöslegtől. Ha pedig a családban eltanult rossz szokások állnak a háttérben – késő esti evések, akkor pótoljuk be az egész napi szükségletet –, akkor ezektől kell nagyon gyorsan megszabadulni. 

"Fontos, hogy legyen rendszeresség. Sokan mondják, hogy nem tudnak reggelizni, pedig ez is csak egy pavlovi reflex. Kialakítható, csupán akarni kell, és ha életmódváltásra készülünk, akkor ez az egyik legfontosabb lépés – magyarázza Balaicza doktornő, aki szerint ugyanilyen fontos, hogy ne maradjon ki az ebéd sem, míg az esti kalóriabevitel legyen a legkevesebb, s minél korábban. Szintén oda kell figyelnünk arra, hogy kevés folyadékot iszunk, ivás helyett is eszünk. Igyunk tehát minél gyakrabban, de semmiképpen ne tömény gyümölcsleveket. Mérsékelni kell a húsfogyasztást; ne nyugtatgassuk magunkat azzal, hogy csak szárnyasokat eszünk, ezekben is túl sok a rejtett zsíradék. Ha ragaszkodunk hozzá, hetente legfeljebb háromszor együnk húst, s ebben már legyen benne a felvágott is. De ugyanígy oda kell figyelni a sajtfélékre is, fajtától függően 40-60 százalékuk zsír. S a lemondásnak ezzel még nincs vége: redukálni kell az édességfogyasztást is.  A fehér cukrot helyettesítsük mézzel vagy barna cukorral; édes pékáruk helyett együnk teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket.

A belgyógyász nagy hangsúlyt fektet a méregtelenítésre – hetente egyszer érdemes gyümölcs- vagy léböjtnapot tartani, míg évszakonként akár egy hetet is beiktathatunk –, amire nemcsak a fogyni vágyóknak kellene odafigyelni. A szervezet kitisztítására remek alkalom a nyár, melegben ugyanis kevesebb és könnyebb ételeket kívánunk. A cél a bélrendszer kitisztítása, a szervezetben felhalmozott salakanyagok távozásának elősegítése. Mivel elsősorban a tartalékokból élünk, minden olyan anyagot bont a szervezetünk, amire nincs szüksége: felhalmozódott zsírt, szénhidrátokat, fehérjéket. A bőséges folyadékbevitel – gyógyteák, hígított gyümölcs- és zöldséglevek, ásványvíz – melett érdemes beiktatni még szaunázást, masszázsokat, és jó sok mozgást, amivel elsősorban a zsírszövetektől és nem az izomszövetektől szabadulunk meg. A sportot érdemes napi rendszerességgel beiktani az életünkbe; enélkül nem várhatunk tartós eredményt.

Veszélyes életszakaszok

Kikből lesz az elhízott generáció?! © sxc.hu A gyermekkori elhízás egyik kritikus szakasza a hároméves kor, majd a tizenegyedik év táján a mellékvesekéreg-működés beindulása idézhet elő változást a testsúlyban.  Fontos odafigyelni már gyermekkorban a táplálkozásra, a rendszeres mozgásra, mert az elhízott gyermekek gyakran felnőttkorukban is túlsúlyosak lesznek. A serdülőkor táján a hormonok kifejlődésekor főleg a fiúk fogynak le, a lányoknál éppen az ellenkezője történhet: ha nem figyelnek oda, a súlyuk elkezd gyarapodni. A női alakon ezek után a terhesség és a szoptatás időszaka hagyhat nyomot: sokan ekkortól végérvényesen kövérek lesznek. A férfiaknál általában a harmincadik év után fordulhat a kocka: az addigi mozgékony életstílus, a kalandozások után az otthon melege nem égeti, hanem gyarapítja a zsírszövetet. A rendszeres vacsora, tévénézés sörrel és rágcsálnivalóval sokat tehet az elhízásért. A változókor idején a megfelelő hormonpótlás hiányában a nők szintén gyarapodni kezdenek, s ez több mint egy évtizedig is tarthat. A 65. életév után a felépítő folyamatokkal szemben a lebontó folyamatok vannak túlsúlyban, így a testtömegünk kezd megcsappanni. Ám az említett veszélyes életszakaszokon kívül a szervezetnek természetes súlygyarapodása is van. Ez mindössze 30 dekagramm évente, de ha utánaszámolunk, hogy a normál testtömeghez képest már hat kiló fölösleg is veszélyes lehet, érdemesnek látszik a normális súlygyarapodást is fékezni.