Ha egy szóval kellene válaszolni a fenti kérdésre, akkor a legtöbben valószínűleg a fapadosok olcsóságát emelnék ki. A különösen árérzékeny magyar piacon ennek hatása talán jobban is érződik, mint más országokban. Az alig négy esztendeje alakult Wizz Air utasszám tekintetében 2006-ban vette át a vezetést az 1946-ban alapított Malévtől, s míg a lila-fehér-magenta színre festett gépek 4,3 millió utast szállítanak évente, addig a nemrég orosz befolyás alá került állami büszkeségünk kék-fehér repülői csak alig valamivel több mint 3 milliót.

 

A fapados társaságok titka a pragmatizmusukban rejlik: csak olyan célállomásokra indítanak gépeket, amelyet megtérülése és nyereséges működése szinte biztosra vehető. Ennek érdekében lefaragtak minden extra kiadást, és megszüntettek jó néhány „felesleges” szolgáltatást. A repülőkön nincs tévé és más hasonló kényelmi eszköz, az ételért-italért külön fizetni kell, megszüntették az osztályokat és helyette bevezették a szabad helyválasztást, ami gyorsan népszerűvé vált az utazók körében. A légi turisták pedig egyáltalán nem panaszkodnak a spórolás miatt, két-három órát ugyanis állva is kibírnának, ha ez lenne az olcsó repülés feltétele.

 

Ugyanakkor minden területen nem lehet garasoskodni, s a low cost-társaságok ügyelnek is a fontosabb részletekre. A Wizz Air gépparkja például 13 darab, 3 év alatti átlagéletkorú Airbus A320-asból áll, amelyekben az utasok kényelméről bőrülések gondoskodnak, a személyzet tapasztalt, és nem hanyagolják el a vasmadarak rendszeres szervizelését sem. A legnagyobb gondot talán a másodlagos repterek jelenthetik, hiszen a leszállás után az utasoknak még átlagosan egy-másfél órát kell közúton kocsikázniuk, hogy a kiszemelt település központjába jussanak. Az alábbi összehasonlító táblázat helyszíneit tekintve, London-Lutontól például 50, Párizs-Beauvais-tól 80, Milánó-Bergamótól pedig 55 kilométernyire található az igazi városcentrum. Az ár tekintetében viszont a fapadosok vezetnek még a közeli dátumú utak esetében is. Például:

 

 

A low cost légi közlekedés érdekes fejleménye, hogy az utóbbi időkben itt is megszaporodtak az igénybe vehető extra szolgáltatások. Továbbra is a Wizz Air-nél maradva, ha valaki például nagyobb lábterű ülésre vágyik, 1300 Ft-ért hozzá is juthat, míg az elsőbbségi beszállásért 990 Ft-ot kell kifizetni. De mi történik, ha utóbbit mindenki igénybe veszi? Piaci felmérések alapján ilyenre még sohe, semelyik légitársaság életében nem került sor.

 

A kiszolgálás ilyesfajta differenciálása ugyanakkor továbbra is inkább a hagyományos járatok jellemzője, s a business class és a turistaosztály között apróbb és nagyobb különbségek egyaránt előfordulnak. Eltérés már a székek számában is jelentkezhet: a többet fizető utasok részlegén általában 2, míg a hátrébb lévő sorokban 3 ülőhely van egymás mellett. A sorok távolsága az előbbieknél (Malév-adatokat alapul véve) 89 centiméter, az utóbbiaknál „csupán” 81. A székek a business classon 3 centivel szélesebbek, s az itt utazók ráadásként 10 kilogrammal nagyobb csomagot adhatnak fel, és 8 kilóval nehezebb kézipoggyászt vihetnek magukkal a gépre. A beszállásnál és a csomagkiadásnál természetesen szintén előnyt élveznek, a fedélzeten felszolgált ételhez pedig nekik porcelán evőeszközök járnak, a turistaosztályon viszont műanyag. Azt mindenki maga döntse el, hogy ezekért a pluszokért megéri-e kemény tízezrekkel többet fizetnie.