Korábban az emlő eltávolítása után 5 százalékra becsülték a daganat kialakulásának valószínűségét – mondta a kutatási eredmények kapcsán Reinie Kaas, az amszterdami Rákkutató Intézet sebészeti osztályának munkatársa. Ez megosztotta a véleményeket arról, hogy szükség van-e a daganat-megelőzés céljából melleltávolításon átesett nők további onkológiai megfigyelésére. A legújabb eredmények szerint úgy tűnik, a rendszeres ellenőrzés nem szükséges.

Kaas munkatársaival több mint 250, egy- illetve mindkét oldali melleltávolításon átesett nőt vizsgált egy vagy több alkalommal. A standard műtéti eljárás során emlőimplantátum behelyezés történt a mell felső bőrrészletének megkímélésével. A vizsgált nők kétharmada (179) BRCA1, egyharmada (72) BRCA2 génmutációt hordozott.

Mindössze 1 esetben (0,4 százalék) fordult elő rákos megbetegedés, ebben az esetben az inkomplett sebészeti eljárás (részleges melleltávolítás) során a hónaljárok alatti részben fejlődött ki a tumor, 2 évvel a műtét után. Az említett beteg jelenleg a kezelés után 6 évvel tünetmentes.

Az említett pácienseknél a betegség előfordulását megpróbálják további figyelemmel kísérni egészen 80 éves korukig, bár Kaas doktor szerint a páciensek számára stresszel és költségekkel járó folyamatos utánkövetés nem garantálható. Az egészséges mellek megelőzés céljából történő eltávolításáról csakis kizárólag egyedül a páciens dönthet, semmilyen költségkímélő egészségügyi szolgáltatás nem befolyásolhatja a nőket ebben a döntésükben – szögezet le a szakember.

Jelenleg a BRCA génmutációt hordozó nők fele mérlegeli az esetleges megelőző műtétet. Ennek alternatívája a folyamatos szűrővizsgálatok: a havonta végzett otthoni, kétévente végzett orvosi emlővizsgálat, ezen kívül évente mammográfia, esetleg mell MRI.

Sajnos a BRCA génmutációt hordozók kifejezetten hajlamosak a gyors tumor növekedésre, így még az említett folyamatos felügyelettel is gyakran (25-30 százalékban) egyből nagyobb tumort diagnosztizálnak. Az elvégzett folyamatos szűrés pedig igen drága. Holland kutatók számításai szerint évente egy veszélyeztetett nőre 254 eurót költenek, további vizsgálatokra fejenként még 61 eurót számolnak. A költségek egy része az MRI képalkotó vizsgálatoknak tudható be, igen költséges, ám hasznos vizsgálat, mert előfordulnak olyan apró tumorok, amelyek csak ezzel a vizsgálattal kimutathatók. Más rendellenességek is felfedezhetők ezzel a vizsgálattal, ami nemcsak extra költséggel, hanem a nőkre nézve extra szorongással is járhat.

Kamm és kollégái poszter prezentációban szemléltették 196 BRCA mutációt hordozó nő vizsgálati eredményeit 1999-2005 között. Középátlagban kétéves nyomon követést végeztek, összesen 1149 mellvizsgálat (2 százalék kóros lelet), 494 mammográfia (9 százalék kóros lelet), és 436 MRI (14 százalék kóros lelet) vizsgálat történt. Kóros lelet esetén további vizsgálatokat végeztek, ami 32 újabb mellvizsgálathoz, 17 mammográfiához, 64 MRI vizsgálathoz, 114 ultrahanghoz és 48 szövettani mintavételhez vezetett.