A stockholmi Karolinska Egyetem biológiai és kémiai tudományokkal foglalkozó kutatói A szexuális irányultság okai című tudományos cikkben összegezték vizsgálataik eredményeit. Megállapították, hogy a gének és a környezeti hatások alapvetően meghatározzák a szexuális viselkedést. Emellett különböző biológiai folyamatok, például hormonok hatása is alakíthatja az egyénre jellemző szexuális beállítódást.

A kutatás eredménye cáfolja azokat a feltételezéseket, melyek szerint egyetlen gént vagy egyetlen környezeti hatást tehetünk felelőssé a homoszexualitás kialakulásáért. A szexuális orientáció - akár homo- akár heteroszexuális irányú - kialakulása több tényező együttes hatásának az eredménye - áll a tanulmányban.

A Karolinska Egyetem elsőként végzett populációszintű ikerkutatást, azaz vizsgálataikba bevonták Svédország összes 20 és 47 év közötti egy- és kétpetéjű ikerpárját. Az ikerkutatást gyakran alkalmazzák annak kiderítésére, hogy egyes jellegeket genetikai vagy környezeti tényezők befolyásolnak-e. Az egypetéjű ikrek genetikailag azonosak, azaz az összes génjük egyforma, míg a kétpetéjű ikrek csak felerészben egyeznek génjeiket illetően, viszont ugyanazok a környezeti hatások érhetik őket.

A szám szerint 3826 vizsgált ikerpár minden tagját megkérdezték, mindezidáig összesen hány azonos illetve különnemű kapcsolatuk volt. A kapott válaszok alapján a férfiak esetén 35 százalékban a genetika tehető felelőssé homoszexuális orientációjukért, 64 százalékban egyéb, egyéni környezeti faktor (ez a külön nevelt ikrek válaszaiból derült ki). A nőknél 18 százalékban meghatározóak a gének, az eltérő környezet 64 százalékban, míg a családi háttér 16 százalékban befolyásolja a későbbiekben kifejlődő leszbikus viselkedést. A genetika tehát kevésbé szerepel oki tényezőként a homoszexualitásban, a környezeti hatások annál inkább.