A leedsi egyetem egyik PhD-s diákja, David Keeling számolt be arról a fejlesztéséről, amely a szívtranszplantáción átesett betegeken segíthet. A szív átültetése ugyanis nemcsak költséges, de kockázatos is - a pácienseknek életük végéig kell szövetkilökődés elleni gyógyszereket szedniük, az implantátumok pedig olykor veszélyesek is lehetnek, megnövelhetik ugyanis a vérrögképződés esélyét.

Ezzel szemben Keeling szívhálója biokompatibilis anyagokból készül, ennek következtében a szervezet nem veti ki. A motorizált háló csak kívülről nyomja a szív felületét, nem kerül semmilyen kapcsolatba a vérárammal. A beépített szenzorok észlelik, hogy a szív mikor akar verni, és miniatűr motorokat indítanak be, amelyek összehúzzák a hálót, növelik a belső nyomást és így segítenek a szívnek abban, hogy továbbra is képes legyen a vért pumpálni.

"A szerkezet gyakorlatilag úgy működik, mint egy műanyag üveg: ha összenyomjuk, a folyadékszint megemelkedik benne" - fejtegette Keeling. Az eszköz jelenleg még csak prototípusként létezik, a fejlesztést végző csoport jelenleg különböző körülményeket szimuláló számítógépes modellel vizsgálja.