A Resident Evil sorozatot szinte mindenki ismeri – ha máshonnan nem, akkor legalább a játék alapján készült (közepesen nézhető)  filmekből. Természetesen maga a játék-sorozat mind történetmesélésben mind összetettségben jóval kifinomultabb és összetettebb, mint a hollywood-i átíratok. A kultikus játéksorozatról minden megtudható a Magyar rajongói oldalon.

A játék ötödik része konzolokon már jó pár hónapja megjelent, így sok újdonságot a PC-s verziótól sem érdemes várni. A rajongók már hetekkel a megjelenés előtt letölthették az ún. Resident Evil 5 benchmarkot, sőt kiderült, hogy a játék a 120Hz-es monitorokra és 3D Nvision szemüvegre is optimalizálva lesz.

Minden játékrajongó megnyugtatására gyorsan közöljük: az előzetesen letölthető benchmark eredményei nem jelentenek semmit. A Capcom valószínűleg optimalizált valamit az utolsó egy hónapban, vagy maga a benchmark volt rossz, tény azonban, hogy a végleges játék sokkal jobban fut mint annak idején a benchmark. A tesztgép egy közepesnek nevezhető Intel Core Duo 2.33Mhz, 4GB ram, Geforce9800Gt, Windowx XP/SP3 összeállítás, szó sincs tehát „erőműről”. Ezen a tesztgépen, minden beállítást maximumra véve, 4X élsimitással és Vsync-el stabil 50-80fps között fut a játék.

Lássuk a kérdést, ami mindenkit foglalkoztatott az utóbbi pár hétben: valójában milyen lett a grafika? Nos, nehéz rá szót találni… Elképesztően gyönyörű, hihetetlenül részletes, fantasztikusan élethű… Ezek a jelzők jutnak eszembe. A játék már konzolon is szép volt, most azonban hála a nagyfelbontású textúráknak és az élsimitásnak, a látvány egyszerűen hihetetlen. Elvétve találunk majd konzolról „ottfelejtett” alacsonyabb felbontású textúrákat, de ez nagyon elenyésző: összességében mindenhol szuper textúrákat és részletességet fogunk látni, (még az átvezető mozikban is), szó sincs tehát arról, hogy egy-az-egyben átportolták volna a konzol verziót. Ráadásul (az élsimításon felül) a PC-s verzióban sokkal jobban kijön a motion-blur effektus, így a végeredmény valóban olyan, mintha egy akciófilmet néznénk. Ha jó minőségű a monitorunk, akkor a híres dinamikus-fényerő effektus is jobban látható PC-n. Az effekt lényege, hogy ha sötétből világosba megyünk, akkor „elvakulunk” egy időre, és fordítva is: világosból sötétbe lépve, kell pár másodperc mire szemünk megszokja a sötétséget. Persze ehhez nem árt tökéletesre kalibrálni a monitort, ellenkező esetben csak idegesítő „most túl sötét, most meg túl világos van” élményben lesz részünk.

A grafika tehát szuper: de mi a helyzet az irányítással? Nos ezen a téren is mindenki megnyugodhat: ellentétben az előző epizódokkal, az ötödik rész már teljesen jól kezeli az egeret (igen, a menüben is), célozni/lőni és mozogni tehát egérrel fogunk, akárcsak egy sima TPS-játékban. Célzás közben mozogni persze továbbra sem tudunk, de ez a sorozat védjegye, és lássuk be: ettől lesz izgalmas. Mellesleg: aki járt már lőtéren az tudja, hogy mozgás közben egy liftajtók közé szorult elefántot sem lehet eltalálni, szóval van valami ebben a vagy mozgok- vagy lövök elképzelésben. Az irányítás játék közben szuper, a menükben egy kicsit szokni kell, itt azért látszik a konzolos örökség: szerencsére minden funkció alá odabiggyesztette a Capcom  a megfelelő PC-s shortcut-ot  (pl. „Upgrade = V betű”, stb.) -nem fogunk tehát több „A” meg „X” gomboknak megfelelő feliratot látni, mint régebben.

Az irányítás teljesen kézre áll, szokásos WASD megoldás, nem lehet rá panasz, állíthatunk egér érzékenységet és minden egyebet. Jó hír a PC-seknek, hogy a PC-s verzióra való hosszú várakozást enyhítendő a Capcom két extra kosztümöt tett elérhetővé a játékban: ha egyszer már végigtoltuk a játékot, akkor a konzolos választható ruhákon felül, a főszereplőt egy rockernek/punknak, (enyhe Fallout utánérzés) társunkat pedig csini titkárnőnek öltöztetve eshetünk neki az újbóli végigjátszásnak. Semmi értelme, és idiótának is néznek ki, de akkor is aranyos gesztus a fejlesztőtől, ráadásul az újrajátszhatóságot növeli. Ebben pedig nincsen hiba: a sorozat továbbra is az újrajátszhatóság királya.

Extrákban és bónuszokban fogunk tobzódni, fegyverek garmadája (sok meg sem szerezhető egyszeri végigjátszással), unlockolható extra játékmódok (mint pl. a híres Mercanaries, illetve a PC exkluzív No Mercy játékmód). Kincsek és medálok, bónuszpontok gyűjtögetése, fejezetenkénti újrajátszás - felszerelésünk mindig megmarad, így gyakorlatilag még „farmolhatunk” is, ha valaki tudja ez mit jelent, akkor érti. A belezsúfolt extráknak köszönhetően, a Resident Evil még mindig az egyetlen olyan játék, amit befejezése után az ember rögtön elkezd előlről. Az év egyik PC-s játéka ez a meglepően jól sikerült konzol-átírat: kötelező vétel minden akciójáték rajongónak!