A vadszamár háziasítása jelentős fegyvertény volt, mivel a málhás állat megjelenése nagyobb mobilitást biztosított a nomád pásztortörzseknek, de segített nekik alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez, amikor a Szaharai-sivatag terjeszkedni kezdett. A háziszamár közrejátszott a kereskedelem fejlődésében is, valamint hozzájárult az Óegyiptomi Birodalom felemelkedéséhez - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

A modernkori háziszamár genetikailag két különálló csoportra osztható, ebből a kutatók arra következtetnek, hogy két őse lehetett. Korábban azt feltételezték, hogy az afrikai vadszamár két alfajától, a szomáliaitól és a núbiaitól eredeztethető a két csoport.

A legújabb vizsgálat során a tudósok az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t vizsgálták fosszíliákban, múzeumi gyűjteményekben őrzött leletekben, valamint élő állatokban. Eredményeik azt mutatták, hogy a szomáliai vadszamár, vagy ahhoz közeli rokonságban álló alfaj nem lehetett egyik csoport őse sem.

A genetikai vizsgálatok tanúsága szerint viszont a núbiai vadszamártól eredeztetheti származását az egyik csoport. A második csoport őse egy ismeretlen, más régióból származó kihalt afrikai vadszamár lehetett.

Fény derült viszont arra, hogy a núbiai vadszamarat többször is domesztikálták, és a háziasított egyedek rendszeresen párosodtak vad fajtársaikkal. A kutatás azt is kimutatta, hogy a szamár háziasítása Észak-Afrikában történt, s nem az úgynevezett Termékeny Félhold területén, ahol a feltételezések szerint az állatok többségét domesztikálták.

"Kutatásaink azért érdekesek, mert bebizonyítottuk, hogy a szamár háziasítása nem egyszeri cselekedett volt Afrikában, hanem egy bizonyos időszak alatt lejátszódó folyamat. A helybéli lakosság nagy hozzáértésről tett tanúbizonyságot" - hangsúlyozta Connie J. Mulligan, a Floridai Egyetem molekuláris antropológusa.

A szomália vadszamár néhány egyede megtalálható az állatkertekben és a természetvédelmi rezervátumokban. Körülbelül 600-ra tehető a vadon élő egyedek száma.

A núbiai vadszamarat a XX. század második felében látták utoljára Szudánban, s egyes kutatók szerint mára kihalhatott. Albano Beja-Pereira, a Portói Egyetem biológusa viszont, aki részese volt a kutatásoknak, talált bizonyítékot arra, hogy a núbiai vadszamár még az 1990-es évek közepén is létezett.

A vizsgálatok eredményeit a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban láttak napvilágot. A Termékeny Félhold a Közel-Kelet egy félholdalakú területe, ami eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt foglalta magában, de később hozzáértették a Nílus-völgyet, azaz az ókori Egyiptomot is.