Talán nem tévedünk nagyot azzal az állítással, hogy idén karácsonykor jó pár fa alatt ott lapult egy kis dobozka, benne egy valóban fantasztikus meglepetés: egy érintőképernyős okostelefon. A megajándékozott meghatottan vette kezébe, nem is gondolva arra, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik az élete, amelyet ha nem is fenekestől, de azért egy picit felforgat majd az új készülék. Elkezdődik ugyanis a vadászat a hasznos és talán nem annyira fontos alkalmazások után, majd hamarosan jön a felismerés: okostelefon nélkül élni sem lehet. Ez pedig már egyfajta függőség, ha elismerjük, ha nem. A Digital Trends weboldal összeszedte azokat a csalhatatlan jeleket, amelyek arra utalnak, immár az okostelefon irányítja életünket. Érdemes próbát tenni, vajon a tízből hány megállapítás illik ránk is. Utána pedig dönthetünk, hogy próbálunk-e kicsit szabadulni smartphone-unk szorításából vagy vállat vonva vesszük tudomásul, nekünk így is jó.

Legalább 30 különböző alkalmazás van a telefonodon.
Az okostelefonok egyik vitathatatlan vonzereje, hogy az ilyen-olyan alkalmazásboltokból remek apró programocskákat tölthetünk le. Sok ingyenes alkalmazás van, de még a fizetősökért sem kell túl mélyen a pénztárcába nyúlni. És ekkor elszabadul a pokol: olykor pillanatnyi lelkesedésből töltünk le erősen megkérdőjelezhető hasznosságú alkalmazásokat, amelyekből végül már annyi gyűlik össze, hogy ember legyen a talpán, aki átlátja őket.

Biztos, hogy szükség van rá?

Tényleg olyan fontos, hogy „beszélő Tom” ott csücsüljön a telefonunkon, vagy valóban életbevágóan szükségünk van arra a virtuális söröskorsóra?

Valamennyi teendődre a telefonod ébresztője figyelmeztet.
Elgondolkodtató, ha valamennyi napi eseményhez „ébresztést” állítunk be a telefonon. Persze jópofa, hogy kedvenc zeneszámunk figyelmeztet arra, hogy mindjárt értekezletre kell mennünk, de biztos, hogy csak így lehet észben tartani a fontos eseményeket?

Többet költesz kiegészítőkre, mint amennyibe a telefon került.
Képernyőfólia, alkalomhoz illő „ruhák” (hátlapok, tokok) az okostelefonokhoz, Bluetooth-adapter, vezeték nélküli fejhallgató, tartalék aksi stb. Ismerős a lista?
Sajnos a kiegészítőket nem ingyen adják, és előbb-utóbb elkövetkezik az a pillanat, amikor már „többe van” a telefon, mint az alapára.

Már a telefonodon is a telefonodról olvasol.
Nem elég, hogy vele alszol, nappal ott a zsebedben vagy az íróasztalodon, újabban már a telefonodon is a telefonodról szóló híreket, fórumokat böngészed. Állj és ne tovább!
Ez az a pillanat, amikor a telefon már nem eszköz, hanem maga a cél. Tényleg ezt akarod?

Mit is írnak róla?

A telefonszámlád miatt már lemondasz valamiről.
Senki sem vitatja, a mobiltelefon nem olcsó szórakozás. Az okostelefon, főleg, ha sokat internetezünk vele, még inkább nem az. Riasztó jel, amikor azt veszed észre, hogy mobilszámlád az egekben, és ezért esetleg már le kell mondanod egy olyasvalamiről, aminek a kifizetése eddig nem okozott gondot.

Egy teljes feltöltés csupán egy napig tart.
Arcmosás, fogmosás és még egy utolsó rituálé lefekvés előtt: az okostelefon megy a töltőre.

Pedig nemrég töltöttem…

Tény, hogy jó pár modern készülék csak úgy falja az akkumulátort, de azért az, hogy alig egy napig bírja szuflával, elgondolkoztató.
 
Ha valakinek ugyanolyan telefonja van, nincs is más témátok.
Végre nem kell agyalni beszédtémán, ha valakinek hasonló típusú telefonja van. Az iPhone, a Galaxy S, a Blackberry kíváló beszédtéma. De ha semmi egyéb nem jut eszetekbe, akkor azért érdemes élni a gyanúval: itt már többről van szó, mint egyszerű tapasztalatcseréről.

Tönkremegy, ellopják, és mintha egy barátot veszítenél el.
 Leesik, ellopják, elveszíted… Csak ülsz magadba zuhanva, és úgy érzed, mindennek vége. Az érzés olyan, mintha egy barátot veszítettél volna el.

Ég veled! De mi lesz ezután?

Na most kell észnél lenni, felfigyelni az aggasztó jelre: hiszen csak egy telefonról van szó, és manapság, a Facebook világában még az esetleg elveszett telefonszámaidat sem túl nehéz pótolni.

Pánikba esel, ha hirtelen nem találod.
Úristen! Hol van? Az előbb még tuti, hogy itt volt a táskám kis zsebében.. Ellopták? Elvesztettem? Most mi lesz velem? És ha épp most hív valaki? Vagy ha véletlenül rosszul leszek, hogyan tudatom? És egyébként is, hogyan fogom megtalálni a legközelebbi Mc’ Donaldst? És aztán a hirtelen érkező eufória: hiszen itt van, csak becsúszott a pénztárcám alá. Nos, ilyen esetekben jusson eszünkbe: generációk nőttek fel, öregedtek meg mobil-, sőt okostelefon nélkül.

És a legbiztosabb jel: lakásod legkisebb helyiségében is veled van.
Ezúttal a nem a higiéniai szempontokra gondolunk, bár természetesen ilyenek is vannak. Inkább azon tűnődjünk el, biztos, hogy ennyi intimitást sem engedhetünk meg magunknak? Tényleg összedől a világ, ha 5 perccel később nézünk egy e-mailt, netán vissza kell hívnunk valakit?

Nos, ez volt a lista, amit persze nem kell véresen komolyan venni, de ha túl sok pontban magunkra ismertünk, érdemes elgondolkozni azon, tényleg azt akarjuk, hogy okostelefonunk uralja az életünket?