De a kérdések özönének még ezzel sincs vége, hiszen további érdekes problémákat is felvet majd a .nxt korszaka. Ilyen például, hogy vajon bárki igényelhet-e „.amazon” végződésű címeket. Az Amazon ugyanis óriási brand, viszont jelentheti a görög mitológia amazonjait is. Ha bárki igényelhet ilyet, akkor az Amazon.com (részükről jogosan) nehezményezheti, ha pedig mint „brand” kerül elbírálás alá, és nem igényelhető, akkor bármelyik történelemtanár nehezményezheti (megint csak jogosan), hogy nem hagyták jóvá, a „history.of.amazon” formátumú címet.
Sőt, a domain-brókerek máris bombázzák az ICANN-t az olyan és hasonló kérdésekkel, mint: bárki igényelhet például „valami.windows” formátumú címeket? Végül is csak annyit jelent, hogy ablak, tehát az IKEA ablak-részlege is simán indulhat a versenyben… Ha pedig a legtöbb cégnév/brand/és esetleg személynév és minden egyéb, tiltólistára került a dotnext bejegyzések folyamán,  akkor felmerül a kérdés, hogy mi értelme az egésznek, hol van az internet (és a szólás) szabadsága, valamint a legfontosabb kérdés: ki dönti el, mit szabad és mit nem? Valószínűleg persze az IACNN dönti majd el, de még ez sem biztos.

Lassan búcsúzhatunk a régi domain végződésektől...

Sokunknak talán úgy tűnhet, hogy alaposan túl van lihegve ez a téma: mindenki jegyezzen be amit akar, eddig is lehetett bármilyen domain név, csak éppen .com vagy éppen .hu volt a végén; gondolhatnánk. Valójában azonban sokkal fontosabb dologról van szó. Az internet a következő öt-tíz évben alaposan át fog alakulni, még annál is alaposabban, mint az gondolnánk. Ennek a folyamatnak része az internet címek változása is: nem elég, hogy eltűnik a „www” és a „http” , a dotnext segítségével az internet címek alakja, formája is megváltozik. Hogy miért kiemelkedően fontos ez? Több okból is: egyrészt lesz egy új generáció (jelenlegi 10-15 évesek), akik úgy fognak felnőtté és ezáltal fogyasztóvá illetve döntéshozóvá válni, hogy már nem a www.techline.hu címet jegyzik meg, hanem csak annyit hogy „techline.hvg”.

Különösebben nem is kell ecsetelni, jól látszik a különbség: a „dotnext” forma egyszerűbb, könnyebben megjegyezhető, a végződésben szerepel a cégnév/brand, mintegy ingyen reklám és remek azonosító gyanánt.  Könnyebben „átmegy” a domain az internetre kötött TV-re, a konzolra, az okostelefonra és az óriásplakátra is, a hajdani, szinte misztikusnak tűnő „… hátétépé… vévévé…” kezdetű dadogást a közbeszédben felváltja a „valami-dot-valami” formátum. 

A címek sokkal könnyebben reklámozhatóak, megjegyezhetőek, szinte észrevétlenül fognak átkerülni a „netes világból” a köztudatba. Egy öt-nyolc éves meg tudja jegyezni ugyan, hogy „www.jatek.coca-cola.hu” de még jobban meg tudja jegyezni,hogy „jatek.cola”, sőt az ékezetes domainek kapcsán akár „játék.kóla”; ráadásul jobban össze is köti a brand-et és a címet.

 A szóban forgó következő generációt tehát nem lehet majd „elérni” hagyományos címekkel, hiába ragaszkodik valaki a jól bevált „valami.com” nevéhez:  egyszerűen nem lesz rá ingerküszöb, tíz éven belül már csak az „öregek” fognak emlékezni, a napjainkban használatos 21 darab ún. „generic” domain végződésre (ilyenek most a .com, a .org, .gov és hasonlók).

A pillanatnyilag használt 21 generic végződésen felül van még párszáz fenntartva az országok (ilyen nekünk a .hu) számára: nos a dotnext valószínűleg ezeket is alaposan megváltoztatja, hiszen mennyivel egyszerűbb megjegyezni – sőt meg sem kell jegyezni, mert egyértelmű -  a „.brazil” végződésű neveket, ellentétben például a mostani „.br” végződéssel, ami simán lehetne Gibraltár is, ugyebár…

Pár hónapon belül tehát egy óriási virtuális „landrush” (így hívták azt a rohanást, amikor az első telepesek elkezdték elfoglalni a földeket az új világban) veszi kezdetét, sokan perceken belül milliárdossá (vagy éppen földönfutóvá) válnak, attól függően, ki mennyire ügyesen brókerkedik a domain nevekkel. Én speciel fenem a fogam egy .lol végződésű címre… mert az olyan… „lol” lenne.