Évek óta próbálják amerikai kutatók kideríteni, miért csökkent drámai mértékben Georges Bank - az Egyesült Államok korábban legfontosabb halászterülete - tőkehalállománya. A terület egy részét kifejezetten a faj miatt nyilvánították fokozottan védetté, immáron több mint húsz éve tilos ott halászni. Az állomány ennek ellenére nem tért magához.

A halbiológusok éghajlati tényezőkre gyanakodtak, amelyek például a környezeti körülmények megváltoztatásával a halivadékok táplálékkínálatát, illetve az ikrák és az ivadék ragadozók általi elfogyasztását is befolyásolhatják. Joachim Gröger, a hamburgi Johann Heinrich von Thünen Intézet kutatója első ízben mutatta most ki, hogy bizonyos éghajlati hatások tényleg hatással vannak a tőkehal-ivadékra. E tényezőket Gröger beépítette egy éghajlat-ivadék modellbe, amellyel pontosan megjósolható az állomány alakulása - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.

Az említett éghajlati tényezők a légnyomás rendszeres időközönként visszatérő változásai (észak-atlanti oszcilláció, NAO), továbbá a vízfelszín hőmérsékletének hosszú távú ingadozásai (több évtizedes atlanti oszcilláció, AMO). A tényezők nem azonnal fejtik ki hatásukat a tőkehalivadékra, hanem az előző esetében egy, az utóbbi esetében pedig három év elteltével. A két tényező együttesen a szaporulat ingadozásának 92 százalékáért tehető felelőssé a Georges Bank-en - írják a kutatók az ICES Journal of Marine Science című szaklapban.

Az éghajlati hatások a tengeráramlatokon és a táplálékláncon át hatnak közvetetten a halivadékokra. Első ízben áll most rendelkezésre éghajlatalapú modell a tőkehalállományok felmérésére, legyen az kvótaszámítás, prognózis vagy kockázatelemzés okán - fejtette ki Gröger.