A Star Wars rajongók valószínűleg elégedetlenek lennének: ha két részt sikerült filmre vinni, akkor a középső (szerény véleményünk szerint legjobb) epizód miért csak képregényben érhető el? De hogy jön ez ide?

Nos, az analógia a Fable sorozat kapcsán merült fel bennünk: a leírhatatlan és kimondhatatlan nevű játékfejlesztő-pápa, Peter Molyneux úgy döntött, hogy a PC-sek kapnak a Fable nevű játékból, de a Fable II-ből már nem. Ez utóbbi csak XBOX-ra jelent meg – hogy aztán idén nyáron kezünkbe vehessük a Fable III-at.

A trilógia tehát csak konzolon teljes, azonban Peter mentéségre szolgáljon, hogy a Star Warsszal ellentétben ennek a trilógiának a darabjai elég lazán kapcsolódnak egymáshoz, sőt igazság szerint a második rész exkluzív „konzolosításáról” sem csak ő tehet, inkább a Microsoft kavart bele a történetbe.  Annak, aki nem lenne otthonos a Fable világában, elmondjuk: ez egy szerepjáték-sorozat, az első rész (PC-n „Fable: The Lost Chapter” néven érhető el) hatalmas várakozásokkal és a szerepjáték-műfaj megreformálásának ígéretével jelent meg a piacon. Hírnevét is ennek köszönheti: no nem azért, mert sikerült a reform és s forradalom, inkább azért, mert nem sikerült. Molyneux azóta is a „beteljesítetlen ígéretek” leghíresebb játékfejlesztője. A Fable esetében ígért fűt-fát, azután később rájött, hogy itt bizony technikai korlátok is vannak, de akkor már késő volt: a még meg sem jelent játékot már agyon-hájpolták a internetezők; lengyel barátaink esetéből okulva tudhatjuk, hogy ez mennyire egészségtelen dolog…  

A Fable a rengeteg meg nem valósított ígéret ellenére nem lett bukás: egy kellemes és sikeres kis kalandjáték, jellegzetes hangulattal és grafikával, sőt a mai napig az egyetlen játék, amelyben ún. „evolving hero”, azaz fejlődő hős van. Ez annyit tesz, hogy a játék során általunk alakított hős öregszik (gyerekként indulunk, és kb. hatvanévesen fejezzük be a játékot). A Fable sorozat jellegzetessége a változó főhős technika: ha mindenkin segítünk, jóságos kinézetünk lesz, míg a rosszalkodó hősök ijesztő külsőt öltenek. Ha sokat kardozunk, hatalmas vállaink, lesznek, viszont ha inkább a varázslatokat részesítjük előnyben, nyúlánk és sápadt hősünk lesz. Hősünk bőre barna lesz, ha inkább nappal kalandozunk, és fehér, ha éjszakai küldetéseket vállalunk, sőt virtuális sebhelyeket is szerzünk. A sorozat védjegye ezen kívül még a változó és a főhősre reagáló világ (pl. ha megölünk valakit vagy megnősülünk/elválunk, akkor a virtuális falvak lakói hetekig pletykálnak rólunk), illetve a küldetések mellett ott van a rengeteg elfoglaltság. A Fable-világokban mindig szabadon barangolhatunk (szinte „élhetünk”): vehetünk házat, beköltözhetünk, megnősülhetünk, gyerekeink lehetnek, kocsmába járhatunk, horgászhatunk és igen, szexelhetünk is. (Nem a Fable sorozat az egyetlen, ahol ezt megtehetjük). 

Hosszas várakozás után (a konzolosok már régóta élvezhették) most végre megszületett a harmadik rész (második rész továbbra sem lesz, punktum) PC-s átirata is, a Microsoft jóvoltából. Ígéretük szerint nem sima konzol-portot kapunk, hanem kifejezetten „PC-re átírt” verziót, ez azonban csak marketing-duma, ne dőljünk be: port ez a javából, igaz a korrektebb fajtából. A portolás rendes iparos munka, egyedül az ilyenkor szokásos optimalizálatlanság miatt panaszkodhatunk: a játék nem olyan szép, mint amennyire eszi a hardvert; hát ez van. A portok már csak ilyenek. Ezt leszámítva viszont nincs gond az átirattal: van egérkezelés a menükben, nincsenek konzolos anomáliák, ráadásul mindenféle nyelveken kapunk feliratokat, még magyarul is, ráadásul igényes honosítással.

A játék a főhős (aki immár lehet férfi és nő is, ezt a játék elején választhatjuk ki) trónra kerülésének történetét mondja el: a játék első felében harcolunk a trónért, míg második felében a trónon csücsülve hozzuk a nehéz döntéseket. Ekkor jövünk rá, hogy uralkodni nem könnyű: sokszor nincs „jó” döntés, sőt előfordulhat, hogy meg kell szegnünk a játék első felében tett ígéreteink egyikét, annak ellenére, hogy nem szeretnénk…  Túl sokat nem szeretnénk spojlerezni: maradjunk annyiban, hogy a történet elég érdekes, és az uralkodás szál behozásával elég újszerű ahhoz, hogy lekösse a játékost. Főhősünk most is „evolving hero”, ha sokat kapunk a csatában, akkor tele leszünk sebhelyekkel, ha répát és gyümölcsöt eszünk, karcsúak leszünk, ha pedig húst, akkor túlsúlyosak. Ha sok jót teszünk, az emberek (bocsánat, NPC-k) üdvözölnek, ajándékkal kedveskednek és aláírást kérnek tőlünk, ha gonoszak vagyunk, akkor rettegnek és menekülnek előlünk.

A sorozat harmadik epizódja hozza a szokásos „fable-érzést”: ha valaki szerette és szereti a sorozatot akkor nem fog csalódni, viszont aki idegenkedik az ilyesfajta „akció-kalandjáték-lebutított-rpg” stílustól, az a harmadik rész kapcsán sem fogja megszeretni a Fable világát.

A „lebutított” jelen esetben nem biztos, hogy negatív jelző: vannak komoly, felnőttes szerepjátékok, rengeteg statisztikával, százoldalas útinaplóval és menük/opciók tömkelegével, és van a Fable: ami egy játék, azon belül is a játékosabb fajtából. Ha a „jaj istenem, de lebutították az RPG-stílust” dühöngés helyett elmerülünk benne, és élvezzük a humoros és érdekes sztorit, a látványos harcokat és az elég nagy szabadságot, akkor meglepődve fogjuk észrevenni, hogy az idő röpül, mi pedig fantasztikusan szórakozunk. És nem erre való egy játék?