Az igényesség jelen esetben kettős: ritka az olyan szolgáltatás, ahol a zeneszámok is igényesek (és persze ingyen hallgathatók és letölthetők), és maga a felület, a kezelhetőség is igényes. A Soundcloud talán az egyetlen, ami modern, jól használható felületen kínál igényes zenéket (részletes cikkünk róla itt található) - most azonban újabb versenytárs jelent meg a piacon, és bevalljuk őszintén: nekünk máris jobban tetszik, mint a Soundcloud. Vagy bármi más…

A hagyományos zenekiadásnak és -terjesztésnek (értsd: kiadó cégek hatalmas apparátussal, CD-k és DVD-k) lassan vége szakad, ez a szakma már haldoklik. Ők maguk ezt persze nem látják be, és kétségbeesetten kapaszkodnak… mibe is? Az internetezők ellen indított pereskedésbe, a sugárzási és „hallgatási” jogdíjakba,  a torrent- és általában a zene-megosztás ellenzésébe, és minden másba, amibe csak kapaszkodni lehet. A zenekiadók és -terjesztők persze nem hibáztathatóak ezért: senki nem örül, ha egyszer csak idejétmúlttá válik (hogy miért nem haladnak a korral, az már más kérdés… de hát ők tudják.)

Siratni azért nem kell még a kiadókat – pár évig (talán még egy évtizedig is) kihúzzak, és megélnek fényesen –, az első fecskék azonban már megjelentek, érdemes figyelni rájuk. A legnagyobb „fecske” természetesen a Youtube: igen hamar születhetnek slágerek, kimagasló nézettséggel, pár perc alatt világhírűvé válhatnak előadók vagy zenekarok, a közönség és a zenész közötti kellemetlen „kapocs” elhagyásával is. A Youtube persze nem erre való, éppen ezért születnek az jobbnál-jobb zenemegosztó szolgáltatások, ahová már maguk a zenekarok, előadók töltik fel műveiket, virtuális fityiszt mutatva a zenekiadóknak. A közvetlen zenehallgató-zenész kapocs működik, igaz fiatal még, és csak tipeg-topog, de már látszik a „proof of concept”, nem nehéz megjósolni, hogy ez a jövő.

De térjünk vissza eredeti témánkhoz: a Sixtyone.com nevű szolgáltatás (máris nyomhatunk a linkre, hogy kellemes zenék hallgatása közben olvashassunk tovább) csodálatos példája a fentebb említett hallgatók-zenészek között létrejövő közvetlen kapcsolatnak és üzleti modellnek. A „61” mellesleg az amerikai zenekultúra jellemző szimbóluma (nem keverendő össze a világ leghíresebb országútjával, a 66-os úttal, a „road sixtysixszel”) A 61-es út a Missisippi mellett fut, és olyan legendák „járták be”, mint Muddy Waters, Bob Dylan és B.B. King – innen a hírnév.

Már az oldal kivitelezése és funkcionalitása is ámulatba ejtő: nincsen flash, nem kell lejátszó, java, telepítés: csak beütjük az URL-t, és máris érkeznek a zeneszámok, ingyen, közvetlenül a böngészőből. Ráadásul igen igényes dallamok, tehetséges, fiatal zenekarok előadók és énekes által. A böngésző fejlécében láthatjuk a szám címét és a „counter”-t (idő), a jobb és a bal oldalon található nyilakkal pedig váltogathatunk a számok között. A bal felső sarokban van pár ikon és egy hangerőszabályzó, valamint itt tudjuk elrakni kedvenceinket, és összeállítani egy lejátszólistát, ha éppen ahhoz lenne kedvünk. Az előadók/zenekarok információit teljes képernyőn látjuk, fotókkal együtt.

A jobb alsó sarokban egy apró menü segítségével letölthetjük (ha van letölthető verzió) vagy megoszthatjuk a zeneszámokat, sőt kommenteket is írhatunk vagy „lájkolhatjuk” kedvenceinket. Mindez csupán HTML-ben, felesleges töltögetés és böngésző-fagyasztás nélkül, reklámok és felugró ablakok nélkül. 

Egy átlag előadó (legalábbis az USA-ban) albumonként 1-2 dollárt keres – a sixtyone.com üzleti modelljét használva azonban átlagosan hét dollárt zeneszámonként. Az oldal viszont ingyenes, sőt a letöltés is. Mi tehát az üzleti modell? Miért van mégis tele a virtuális 61-es út jobbnál-jobb zenékkel? Nos, nagyon egyszerű. A képernyő sarkában néha megjelenik egy gomb, „leave tip” vagy „support XY” felirattal. Magyarul: borravaló, támogatás. Bizony. Ilyen egyszerű: akárcsak az utcai vagy bárzenészek esetében, itt is annyit dobunk a virtuális kalapba, amennyit akarunk. Ha egy-egy zenekar vagy előadó elnyeri tetszésünket, és úgy érezzük nem gond „beáldozni” egy-két dollárt, akkor adakozhatunk. Hogy mikor és kit lehet borravalóval támogatni, azt a rendszer dönti el: ha valamit sokan és sokszor hallgatnak, akkor előbb-utóbb „támogatható” lesz. Persze ha akarjuk, orrvérzésig hallgathatjuk a zenéket ingyen – az ember azonban előbb-utóbb rájön, hogy borravalót adni nem gáz, sőt egyfajta elismerése kedvenc zenéinknek, előadóinknak. A 61 sikerét elnézve, az elképzelés beválik: könnyebben nyílnak meg a virtuális pénztárcák, ha a hallgató is tudja, hogy nem a kiadóknak, hanem közvetlenül a zenészeknek fizet. Jelen sorok írója például, miután pár napig hallgatta dalait, nem sajnált három dollárt (ötszáz forint…) egyik kedvenc 61-es zenészétől Kate Earltől.

Az már csak hab a tortán, hogy ha regisztrálunk (ami ingyenes és gyors, valamint a lejátszólisták összeállításához értelemszerűen szükség van rá), akkor további extrákat is kapunk: achievementek (akárcsak egy játék vagy a Steam esetében, nagyon jópofa dolog), csatornák, előzmények lista és hasonló szolgáltatások.