Sokan komoly erőfeszítéseket tettek – például órákon keresztül álltak sorban a fagyos téli éjszakában –, hogy minél közelebbről hallhassák az Apple vezérének prenzentációját – mutat rá Carmine Gallo, a Businessweek.com újságírója Steve Jobs, a prenzentáció mestere című könyvében. Jobs rábeszélőképessége olyan kitűnő volt, hogy könnyedén fordított át minden érdeklődőt vásárlóvá, majd a vásárlókat rajongókká. Ráadásul e képességét folyamatosan képes volt fejleszteni.

Gallo szerint a fent látható, 1984-es prezentációját, amin bemutatta a Macintosht, nehezen lehet felülmúlni, de Jobs mégis képes volt meghaladni: a 2007-es és 2008-as Macworld Expón jobb volt a jónál. Ezekbe az előadásokba minden beépült, amit Jobs a hallgatóságról a ’84-es Macintosh-prezentáció óta megtanulhatott.

A könyv szerzője úgy véli, egyetlen amerikai vezérigazgató sem kapcsolható annyira szorosan vállalata sikereihez, mint Jobs, aki az Apple látnoka és vásári kikiáltóembere volt egy személyben. Ha ez utóbbi szerepben szeretnénk látni, elég megnézni a 2001. októberi iPod-termékbemutatóról készült videót.

Jobs állandóan figyelt a jobbításra, újra és újra átdolgozta a diákat és prezentációja minden részletét. Minden előadása egy történet, és minden dia az előadás egy újabb felvonása. Vérbeli showman volt, és mint minden nagy színész, addig próbált, míg elégedett nem lett az eredménnyel. Előadásai nagyon is hasonlítottak a tradicionális drámához – mindegyik egy-egy finoman kidolgozott és jól eljátszott színdarab, ami informál, szórakoztat és inspirál.

Amikor Jobs 2005. október 12-én a videolejátszó iPodot mutatta be, a San José-i California Theatre-t válaszotta az előadás helyszínéül. A színház illő környezet minden klasszikus történethez – így Jobs háromfelvonásos színművéhez is. Az első felvonásban bemutatta az új iMac G5-öt beépített videokamerával; a második felvonásban elővette az ötödik generációs iPodot, amelyik elsőként volt képes videofilmet lejátszani, a harmadik felvonásban pedig az iTunes 6-ról beszélt, és bejelentette, hogy az ABC TV programjait elérhetővé teszi az iTunes-on és az új videós iPodon. Ezután, ráadásképpen, felvezette Wynton Marsalis, az élő jazzlegenda fellépését.

Jobs mestere volt annak, hogy megfogjon egy egyébként unalmas tárgyat, például egy elektronikus kütyükből összerakott szerkezetet, és magával ragadóan drámai sztorit gyártson köréje. Messianisztikus küldetéstudat hajtotta: az volt a célja, hogy megváltoztassa a világot, hogy maga után hagyja valahol a keze nyomát. Huszonegy éves kora óta, azaz azóta, hogy Steve Wozniakkal megalapította az Apple-t, Jobs a szerelmese lett annak a víziónak, hogy a személyi számítógépek megváltoztatják a társadalmat, az oktatást és a szórakoztatást. Lelkesedése ragadós volt, mindenkit megfertőzött a közelében. Mindenkit.

2005. június 12-én a Stanford Egyetemen tartott nyitóbeszédet. Előadásából – melyet tegnap teljes terjedelmében közöltünk – internetes szenzáció lett. A beszéd szerkezete megragadóan egyszerű: megnyitás, három történet és a konklúzió – „maradj éhes, maradj bolond!” Előadása felfedi üzleti és kommunikációs sikereinek titkát: csináljuk azt, amit szeretünk, a nehézségeket kezeljük lehetőségeknek és mindig törekedjünk a kiválóság elérésére.